A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-17 / 16. szám

A zokban az időkben, amikor az ого/А szok cárja az ezeregyéjszáka mez -*• séinek kincseit pazarolta el, amikor gazdag főurak külföldön dobálták szét aranyaikat, egy Tretyakov nevű müveit és hazafias érzelmű moszkvai kupec pártfogolta а XIX. század második felének kiváló mestereit, akikről a cári hivatalok hallani sem akartak. Tretyakov azonban nemcsak mecénása volt az orosz képzőművészeknek, hanem egyben megalapítója is a mai moszkvai nagy állami képtárnak. A nemeslelkü, művészet szerető moszkvai kereskedő magángyűjteménye lett alapja a róla elnevezett Tretyakov Galériának, az orosz képzőművészet eme híres kincsesházának. Kétszer jártam a Tretyakov Galériában, először 1945 nyarán, majd tizenhárom évvel későbben, 1956 májusában. Mindkét alkalommal napokat töltöttem e hatalmas képtár termeiben és bizony nemcsak a képeket csodáltam meg, hanem a látogatókat is. Diákok és munkások, katonatisztek és nyugdíjas tanítók, színészek és a balti flotta tengerészei ismerkedtek a nagy orosz festők alkotásaival. Egyesek még csak ismerkedtek - mások viszont már tizedszer vagy tizenegyedszer tértek viszsza Repin, Ajvazovszkij, Verescsagin és társaik alkotásaihoz. A legnagyobb érdeklődés а XIX. század második fele nagy orosz realistáinak müvei iránt nyilvánult meg, ami érthető is, mert éppen ez az időszak jelenti az orosz képzőművészet virágkorát. Az európai művészet nagy századaiban a gótika, a reneszánsz, és a barokk korában a cári Oroszországnak nem volt komoly festészete, sem szobrászata. A pravoszláv egyház merev, szigorú dogmáitól gúzsba kötve a művészek bizánci hagyományok szellemében kizárólagosan egyházi célokat kiszolgáló müvekét alkottak. А XIX. század második fele volt a nagy orosz realista művészet fellendülésének és kivirágzásának a kora. Ebben az időszakban írták regényeiket, filozófiai traktumaikat, társadalmi kritikájukat és verseiket. Belinszkij, Csernyisevszkij, Dobrcljubov, Nyekraszov, Osztrovszkij, L. Tolsztoj, Csehov és mások, ekkor alapították meg az orosz zene hírnevét, Borogyin, Muszorgszkij, Csajkovszkij és mások, ekkor éltek és alkottak az olyan nagy művészek щШ Kramszkoj, Perov, Repin, Szurikov, Szeröv, Siskin, Vasznyecov, Verescsagin, Levitán és társaik. A múlt század hetvenes éveinek elején legerősebb az orosz realista festészet demokratizmusa. A peredvizsnyikok, akiknek az élén a nagyon tehetséges portréfestő Kramszkoj állott, a már említett festőkön kívül olyan művészeket is magukkal sodortak, mint amilyenek Arhipov, Jarosenko és Makovszkij voltak. A peredvizsnyikek ideológiai szilárdsága igen szerencsésen párosult a mesterségbeli művészettel is és alkotásaik az orosz méreteken túlnőve az európai kritikai realizmusnak lettek kiváló propagálói. A fejlődés útja a peredvizsnyik mozgalom haladó ideológiájától az orosz bolsevikok marxista-leninista elméletéhez vezetett és a XIX. század második jelének nagy orosz realista művészete bizonyos fokig előfutára és egyben szálláscsináló fa volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak. Es a hálás utókor, a mai szovjet emberek nagy szeretettel közelednek e kiváló demokraták és nagy művészek maradandó alkotásaihoz. A Tretyakov Galéria képei pedig nevelnek, műértő közönséget és eszmeileg szilárd művészeket egyaránt. BARSI, IMRE (Л (Jxetpakon 4£alétiában 1 1. Siskin: Reggel a fenyveserdöben V. I. Szviríkov: önarckép N. A. Jarosenko: Mindenütt van élet V. A. Szeröv: Kislány Ьагаскки! I. 1. Levitán: Tavaszi áradás