A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-17 / 16. szám

Akik okultak Az elmúlt év munkáját, eredményét sum-mázó beszámoló már elhangzott. A teremben csönd van. A napbarnított, széltől cserzett szikár paraszti arcok derűsek és elégedettek. A felszólalásra még nem szánta rá magát senki. Egymás között váltanak egy-két bizalmas szót, azt is halkan, suttogva. A deresedő bajszú parasztok, akiknek a múlt átka, gondja, baja összegyűjtögette homlokukon a redőket, pipájukat tömködik, meggyújtják, mert pipafüstben meghittebb a hangulat, jobban esik a beszélgetés is. A sokadalomból valaki felemeli kezét, hogy szót kérjen. Szót kérnek mások is. Egyszerű, keresetlen szavakkal mondják el gondolatukat, javaslatukat, dicséretüket, egy-két zokszót is ejtenek. Igy van ez ilyenkor... Vannak itt vendégek is: bolyiak, lelesziek, zetényiek, Abaráról, Bésröl is eljöttek. Latorcán innen, Latorcán túl is híre van a bodrogmezöi szövetkezetnek. Egy sudár termetű, bozontos szemöldökű, telt arcú ember emelkedik szólásra. Köhint egyet, megköszörüli torkát. Szeméből az őszinteség fénye sugárzik. Hangja kemény, mint az ércharang. - Tisztelt jelenlévők, kilencen vagyunk itt, bár lennénk harminckilencen. Ügy jöt-. tünk, mint idegenek és vendégként, barátként fogadtak bennünket. Megvallom, irigylem magukat, bár a mai napig nem hittem el, amit szövetkezetükről híreszteltek. - Akkor se hitték, amikor a maguké szétesett — vág a szavába Matyi János, a szövetkezet elnöke. Majd így folytatja: -Kinevettek, majdnem megvertek berniünket, amikor elmentünk, hogy átvegyük szétlopkodott közösük utolsó vagyonát, a száz darab szarvasmarhát. Emlékezzék csak vissza, hogy mit mondottam: még egyszer találkozunk, de mint jó barátok. Igy volt emberek ? - Ogy, úgy — kiáltják innét is, onnét is. - Szent és való, hogy így volt - ismeri be a vendég is. - Majd így folytatja: - Itt arról vitáznak, hogyan csinálják jobban, miképpen legyen holnap. Nálunk? Sokkal többet vitáznak, de csak a személyi érdekekért civakodunk, marakodunk ... Itt néhány másodpercre elhallgat. Tekintete egy pont felé mered, talán emlékei vagy gondolatai között kutat. Egyszerű szavakat keres érzésének kifejezésére. - Azzal fejezem be, amivel kezdtem: kilencen vagyunk itt, bár lennénk harminckilencen, mert hetvennyolc fül és szem többet hall és lát, mint tizennyolc. De hiszem, hogy a mi jelenlétünk sem lesz hiábavaló. Kilencen mondjuk majd el, hogy mit hallottunk, mit láttunk a bodrogmezöi szövetkezetben . . . őszinte, szívből fakadó, tiszta 'szavak voltak ezek, tiszták mint a hegyikutak vize. A megbánó ember vallott maga és sorstársai nevében. A mezők, a rónák fia, ki nem tudta, hogy önmagát lopja meg, mikor kezet emelt a közösre. A kanyargós Latorca-menti Bés községben történt ez az eset. Pontosan 1954 szeptemberében. A bizalmatlanság, a tudatlanság, a kulákság fondorlatos bújtogatása okozta a szövetkezet felbomlását? Vagy a gyávaság, az első évek nehézségétől való jelelem? A felelet csak egy lehet: Ez is, az is. A bési parasztok önmaguk alatt vágták a fát. Akkor ezt még nem tudták. Ma már tudják és okultak belőle. Szégyenkezve, bíbor pírral az arcukon, de megvallották. TÜPÖK ELEMÉR Maksai Jánost, a szilicei szövetkezet juhászát jól ismerik a környéken. Gyermekkora óta pásztorkodik. Most is négyszáz juhot őriz. Keze alatt az évi szaporodás eléri a 300 darabot. A legeltetési időszakban hétről-hétre 180—200 kilogramm sajtot készít. Mindez szép jövedelmet biztosit a szövetkezetnek. Maksai János nemcsak őrzője, de nevelője, orvosa Is juhainak. ízig-vérig pásztorember. Dicséri őt a szövetkezetetben Hajdú András elnöktől kezdve, mindenki. Tanuljunk szlovákul A Csemadok Központi Bizottsága március 27-én, Léván határozatot fogadott el, hogy a járási és a helyi szervezetek vezetőségei minél aktívabban kapcsolódjanak be a szlovák nyelvtanfolyamok szervezésébe. A jól működő helyi szervezetnek nem újdonság a nyelvtanfolyamok megindítása. Példa erre a Csemadok bősi helyi csoportja, melynek vezetői, karöltve a többi tömegszervezet vezetőségével már a múlt év októberében megszervezték az első szlovák — magyar nyelvtanfolyamot. S hogy nem sikertelenül, bárki meggyőződhetik arról. Nem kell egyebet tennie, csak be kell nézni a Botló Ferenc igazgató tanító által vezetett esti tanfolyamra. Napi munkájuk után idős és fiatal emberek, munkások, szövetkezeti dolgozók, közalkalmazottak gyülekeznek itt hetenként kétszer, s olyan igyekezettel ropogtatják a sok mássalhangzós szlovák szavakat, hogy a legszorgalmasabb kisdiákoknál is dicséretére válna. Pavlovics Júlia, például annyira megtanult szlovákul, hogy már a nehezebb adminisztrációs munkát is segítség nélkül el tudja intézni. <n) Magvetők A jaekék emlékét őrzi még az aggkéreg: az ismert mozdulat, de már mosolyra derül a sok ránc a megcsomózott fejkendők alatt. Bő termést vár a remény, a tavasz; gazdag nyarat a kedves magvetők, hogy életük őszén derült napok várják mindig az őszbe érkezőt. GYURCSÖ ISTVÄN