A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-10 / 15. szám

A Latorca példájára a Garam 1» várja a gépiket és a terveket ls. MMch hlptkfoyifétíet Példás terverés: Vysoká prl Morave - a 30 kilométeres hosszú csatorna tízezer hektár földön teszi lehetővé az öntözéses gezdálko­dást Terméketlen dombok, süppedékes lápok: szúnyogtanyák, békabirodalmak válnak termővé... Tervszámok jelzik a talajjavítás távla­talt: az elkövetkező tizenöt esztendőben csak az öntözéses terület több mint ne­gyedmillióra növekedik. Pontosan 264 639 hektár lesz. Ha megszorozzuk az egy hektárra eső évi 2700 köbméter vlzmeny­nyiságet, úgy ez közel 800 millió köbmé­tert tesz ki... És ez csak Szlovákiában. Ez nem Jelent sem többet, sem keve­sebbet, mint azt, hogy minden csapadékot, vadvizet, patakot, folyót, birtokunkba kell venni. A kérdés: hogyan? ... Zsellz környékén, a kicsiny Szlklnce partján jártam tizenöt esztendővel ez­előtt. Tergenyén, Alsó- és Felsőpeszeken minden kert végében vlzlkerekek forog­tak, lapátjalkon egy-egy merítő edénnyel. Vizvezető vályúkba csobbant a csöbrök, fazekak tartalma és futott befelé a vete­ményes kertek ágyásai közé. Akkor negy­ven, ötven kereket számoltam meg a há­rom falu kertjelnek végében. Okos gaz­dálkodás volt. Kövér paprika, paradicsom, korai burgonya, retek és sok más egyéb került a konyhákra, de ezenfelül a piacokra is. A falu patakra eső része termelt, a másik része vásárolt. Am az árterület: a kis patak és a nagy Garam közötti réaz sokszor csak békák tanyája volt, megsavanyodott kaszáló vagy még az sem. A vlzlkerekek megfogyatkoztak a Szi­kince partján. Furcsa, de okoskerekü gé­pek járják most a határt. Keskeny, sok­szor alig arasznyi árkokat vájnak a főid­be, hogy utána vizvezető csövek kerül­jenek az árok fenekére: alagcsövezés. Majd nagyobb csatornák gyűjtik össze a vizet, tartalékolják, hogy motoros szívaty­tyúk küldjék vissza a tárolt csapadékot oda, ahová szükséges és mindig ennyit, amennyi kell. A vlzlkerekek gazdái ls kicserélik a régi maslnökat. Villanymotorok zümmög­nek a patak partján, pótolva a sok régi meregető fakereket. De nemcsak a folyók völgyét teszi termékenyebbé a korszerű agrotechnika. A kopár dombokat gyümölcsfákkal, erdő­sítéssel köti meg az ember, és kénysze­ríti, hogy hasznot hozzon minden négy­zetméter terület. Am amíg gátat vetünk a folyóknak: vizeket tárolunk, halasta­vakat építünk, addig sok esetben ezer és egy körülmény gátolja szándékainkat. A Garam utolsó szakaszán, a párkányi Járásban Szlovák elvtárssal beszélgettünk a nemzeti bizottság meliorációs terveiről. Itt nemcsak a slk terület, a folyók és vadvizek befogása okoz gondot, de a sok domb, bucka, kopár és terméketlen hegy­oldal betelepítése is. Vizet bőven adagol az Ipoly, a Garam, a Duna, de még jó néhány patak ls. Csak nem akkor, amikor kellene. Gyakran csó­nakkal közlekedik Szalka, Bajta, Leléd és Garamkövesd népe, mert hetekig víz alatt áll még az országút ls. A dombok kopasz homlokán meg csak néhány görbe cseresznyefa, dlő, szilvafa ácsorog a régen kiveszett szülőföldeken. Ha megterem ls néhány árva tőke, az csak hullószemű vadbogyó, az úgyneve­zett nova. Ami csak arra jő, hogy gyo­morsavtúltengést okozzon. Szlovák elvtárs a tervekről beszél. Am a tervek és az eredmények nem fedik egymást. Bár, ahogy mondja, a búcsi, a karvai és a bátorkeszei szövetkezet egy­séges törekvése meghizta már az ered­ményt. Ugyanígy a bajtal és a garamkö­vesdi szövetkezetek összefogása is bizta­tó, de ... És Itt jön az a gát, amely szándékaik A nagykapoqf járásban a Labore vize is új mederben folyik elé merevedik. Egyrészt az emberek vi­szonya a távlati tervekhez, másrészt a kerületi Intézmények bürokratikus állás­foglalása a szándékokhoz. Az emberek nehezen, lassan értik meg, hogy lehet tizenöt, húsz, sőt ötven eszten­dővel előre tervezni. „Ha JŐ volt eddig, jó ezután ls" - mondják. Persze, azok a gazdálkodók, akik már ezelőtt ls okos könyveket forgattak és tapasztalataik ré­vén győződtek meg a korszerű gazdálko­dás előnyeiről, azokkal nincs baj. Sokan azonban csak a maguk hasznára igyekez­nek felhasználni a korszerű lehetőségeket. Ez az egyik. A másik gátló körülmény, hogy az elgondolésokhoz nincs meg a maga a terv. Párkányban például a mezőgazdasági osztály Igen reAlis, és haszonnal járö tervezetet dolgozott kl, mely 600 hektár föld öntözéses gazdálkodását Irányozza elő. Kőhldgyarmat, Gylva, Libád és Sár­kányfalva szövetkezetelnek összefogásából megszülethetne az öntözéses valóság. Itt újra gátat vet eléjük a tervhiány. A ke­rületi nemzeti bizottság Nyitráről csak Ígérgeti az úgynevezett „projektet", s nem készíti elő a megvalósításhoz szük­séges mérnöki tervet. Igy az emberek jószándéka, akik örömmel vették a ja­vaslatot, napról napra kétkedéssé válto­zik. Pedig e terv szerint a nánai állami birtok ls érdekelve lenne, hiszen ők is nagyban tudnék emelni a termelést. A vízgazdálkodás mellett Párkányban másra ls gondolnak. Itt van a nevezetes He£/Vfarok, ahol Párkány, Muzsla, Ebed, Nána.és még egy sereg falu szőlőtelepei terülnek el. Nemesítés: ennyi a szándék. Jőminősé­gü szőlőt, gyümölcsösöket! Jóllehet ez csak távlati terve a járás­nak, de semmiképpen sem valósulhat meg olymódon, ha a terület halogatö viszonyt tanúsít. Miben bíznak ilyen esetben az elvtár­sak? A sok sürgetés és noszogatás után most a területi átszervezés talán meg­hozza a kívánt eredményt. A beszélgetést és a gondolatokat mi ls Így zárjuk Párkányban Szlovák elvtárssal: bizonyára meghozza, mert ahhoz, hogy 15 év múlva negyedmillió hektár területtel növekedjen a feljavított föld, ahhoz. Illet­ve abba beleszámítanak a párkányi ter­vezgetések nyolcszáz hektárai ls. GYURCSO ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom