A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-04-10 / 15. szám
A Latorca példájára a Garam 1» várja a gépiket és a terveket ls. MMch hlptkfoyifétíet Példás terverés: Vysoká prl Morave - a 30 kilométeres hosszú csatorna tízezer hektár földön teszi lehetővé az öntözéses gezdálkodást Terméketlen dombok, süppedékes lápok: szúnyogtanyák, békabirodalmak válnak termővé... Tervszámok jelzik a talajjavítás távlatalt: az elkövetkező tizenöt esztendőben csak az öntözéses terület több mint negyedmillióra növekedik. Pontosan 264 639 hektár lesz. Ha megszorozzuk az egy hektárra eső évi 2700 köbméter vlzmenynyiságet, úgy ez közel 800 millió köbmétert tesz ki... És ez csak Szlovákiában. Ez nem Jelent sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy minden csapadékot, vadvizet, patakot, folyót, birtokunkba kell venni. A kérdés: hogyan? ... Zsellz környékén, a kicsiny Szlklnce partján jártam tizenöt esztendővel ezelőtt. Tergenyén, Alsó- és Felsőpeszeken minden kert végében vlzlkerekek forogtak, lapátjalkon egy-egy merítő edénnyel. Vizvezető vályúkba csobbant a csöbrök, fazekak tartalma és futott befelé a veteményes kertek ágyásai közé. Akkor negyven, ötven kereket számoltam meg a három falu kertjelnek végében. Okos gazdálkodás volt. Kövér paprika, paradicsom, korai burgonya, retek és sok más egyéb került a konyhákra, de ezenfelül a piacokra is. A falu patakra eső része termelt, a másik része vásárolt. Am az árterület: a kis patak és a nagy Garam közötti réaz sokszor csak békák tanyája volt, megsavanyodott kaszáló vagy még az sem. A vlzlkerekek megfogyatkoztak a Szikince partján. Furcsa, de okoskerekü gépek járják most a határt. Keskeny, sokszor alig arasznyi árkokat vájnak a főidbe, hogy utána vizvezető csövek kerüljenek az árok fenekére: alagcsövezés. Majd nagyobb csatornák gyűjtik össze a vizet, tartalékolják, hogy motoros szívatytyúk küldjék vissza a tárolt csapadékot oda, ahová szükséges és mindig ennyit, amennyi kell. A vlzlkerekek gazdái ls kicserélik a régi maslnökat. Villanymotorok zümmögnek a patak partján, pótolva a sok régi meregető fakereket. De nemcsak a folyók völgyét teszi termékenyebbé a korszerű agrotechnika. A kopár dombokat gyümölcsfákkal, erdősítéssel köti meg az ember, és kényszeríti, hogy hasznot hozzon minden négyzetméter terület. Am amíg gátat vetünk a folyóknak: vizeket tárolunk, halastavakat építünk, addig sok esetben ezer és egy körülmény gátolja szándékainkat. A Garam utolsó szakaszán, a párkányi Járásban Szlovák elvtárssal beszélgettünk a nemzeti bizottság meliorációs terveiről. Itt nemcsak a slk terület, a folyók és vadvizek befogása okoz gondot, de a sok domb, bucka, kopár és terméketlen hegyoldal betelepítése is. Vizet bőven adagol az Ipoly, a Garam, a Duna, de még jó néhány patak ls. Csak nem akkor, amikor kellene. Gyakran csónakkal közlekedik Szalka, Bajta, Leléd és Garamkövesd népe, mert hetekig víz alatt áll még az országút ls. A dombok kopasz homlokán meg csak néhány görbe cseresznyefa, dlő, szilvafa ácsorog a régen kiveszett szülőföldeken. Ha megterem ls néhány árva tőke, az csak hullószemű vadbogyó, az úgynevezett nova. Ami csak arra jő, hogy gyomorsavtúltengést okozzon. Szlovák elvtárs a tervekről beszél. Am a tervek és az eredmények nem fedik egymást. Bár, ahogy mondja, a búcsi, a karvai és a bátorkeszei szövetkezet egységes törekvése meghizta már az eredményt. Ugyanígy a bajtal és a garamkövesdi szövetkezetek összefogása is biztató, de ... És Itt jön az a gát, amely szándékaik A nagykapoqf járásban a Labore vize is új mederben folyik elé merevedik. Egyrészt az emberek viszonya a távlati tervekhez, másrészt a kerületi Intézmények bürokratikus állásfoglalása a szándékokhoz. Az emberek nehezen, lassan értik meg, hogy lehet tizenöt, húsz, sőt ötven esztendővel előre tervezni. „Ha JŐ volt eddig, jó ezután ls" - mondják. Persze, azok a gazdálkodók, akik már ezelőtt ls okos könyveket forgattak és tapasztalataik révén győződtek meg a korszerű gazdálkodás előnyeiről, azokkal nincs baj. Sokan azonban csak a maguk hasznára igyekeznek felhasználni a korszerű lehetőségeket. Ez az egyik. A másik gátló körülmény, hogy az elgondolésokhoz nincs meg a maga a terv. Párkányban például a mezőgazdasági osztály Igen reAlis, és haszonnal járö tervezetet dolgozott kl, mely 600 hektár föld öntözéses gazdálkodását Irányozza elő. Kőhldgyarmat, Gylva, Libád és Sárkányfalva szövetkezetelnek összefogásából megszülethetne az öntözéses valóság. Itt újra gátat vet eléjük a tervhiány. A kerületi nemzeti bizottság Nyitráről csak Ígérgeti az úgynevezett „projektet", s nem készíti elő a megvalósításhoz szükséges mérnöki tervet. Igy az emberek jószándéka, akik örömmel vették a javaslatot, napról napra kétkedéssé változik. Pedig e terv szerint a nánai állami birtok ls érdekelve lenne, hiszen ők is nagyban tudnék emelni a termelést. A vízgazdálkodás mellett Párkányban másra ls gondolnak. Itt van a nevezetes He£/Vfarok, ahol Párkány, Muzsla, Ebed, Nána.és még egy sereg falu szőlőtelepei terülnek el. Nemesítés: ennyi a szándék. Jőminőségü szőlőt, gyümölcsösöket! Jóllehet ez csak távlati terve a járásnak, de semmiképpen sem valósulhat meg olymódon, ha a terület halogatö viszonyt tanúsít. Miben bíznak ilyen esetben az elvtársak? A sok sürgetés és noszogatás után most a területi átszervezés talán meghozza a kívánt eredményt. A beszélgetést és a gondolatokat mi ls Így zárjuk Párkányban Szlovák elvtárssal: bizonyára meghozza, mert ahhoz, hogy 15 év múlva negyedmillió hektár területtel növekedjen a feljavított föld, ahhoz. Illetve abba beleszámítanak a párkányi tervezgetések nyolcszáz hektárai ls. GYURCSO ISTVÁN