A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-20 / 12. szám

Képzőművészeti kislexikon LEONARDO % DA VINCI Vinciben, egy Firenze melletti kis faluban született 1452-ben. Tizenhat éves korában beleszeret második mostohaanyjába, a nála csupán egy évvel idősebb gyönyörű Francescába. Apja, hogy tőle megszabaduljon, Firenzébe küldi, Andrea de Verrocchiohoz, a híres szobrászhoz és festőművészhez. Verrocchio nemcsak kiváló tanítómester, de egyben atyai barátja is ennek a sasfióknak. Leonardo az ő révén kerül be Pollaiulo mesterhez, akiről Firenzében rémtörténeteket beszélnek. Pedig Pollaiulo nem volt varázsló, csupán természettudós. A sírásóktól vásárolt tetemeken végzett anatómiai tanulmányokat és őnála tett szert a fiatal művész az emberi test titkának pontos és mély ismeretére. Leonardo életét vagy talán helyesebben mondva munkásságát három fontosabb időszakra lehet felosztani. Az első 1468-tól 1482-ig tartott. Ebben az időszakban majdnem mindvégig Firenzében élt. Először mint Verrocchio tanítványa, majd mint önálló mester. Azután tizenhat esztendőn át Milánóban Lodovico Sforza udvarában dolgozik. A harmadik időszakban Firenzében, Milánóban, Rómában tűnik fel és végül is a francia király vendégeként az Amboise melletti Cloux kastélyban végezi be életét 1915-ben. Legelső képe a „Medúza feje" elveszett és hasonló sors érte számos más müvét: festményét és szobrát, amelyeknek csupán tervezetei maradtak meg az ütőkor számára. Am Leonardo nemcsak szobrász volt és festő, hanem matematikus, természettudós, építész, hadászati gépek tervezője és egyben zenész is! Minden érdekelte őt! Az emberi szenvedélyek, a kövek eredete, a növények és állatok formái, a madarak röpülése egyformán foglalkoztatták. Leonardo da Vinci volt az első festő, aki alakjait nem a táj elé, hanem a tájba helyezte bele, és a perspektíva kérdéseivel egyidejűleg megoldotta a képzőművészetben az anatómia kérdését is. ^az egyetemes ember ő volt az, aki a festmény egészének először adott egységes színösszhangot, amikor a különböző színeket egyetlen tónusnak rendelte alá. A női természet rejtélyét megszemélyesítő képe a híres Mona Lisa, iskolapéldája ennek az új alkotőmódszernek. (Muther szerint Leonardo a színek harmóniáját csak azért tudta megteremteni, mivel zenész volt, mint Giorgione, Gainsborough és Corot... ás ugyanaz a Muther paradox elméletet állít fel a reneszánsz festők s egyben Leonardo művészetének lélektani vonásairól. Véleménye szerint a reneszánsz éppen Savonarolának, a fanatikus dominikánusnak köszönheti, hogy a művészet, a görög istenek különleges és felületes ábrázolásától az ember belső világának mélységeihez jutott el. A Mona Lisán kívül Leonardo legismertebb művei közé tartozik a „Léda a hatytyúval", a „Madonna del fiore", a „Madonna Litta", „Szent Anna harmadmagával", „Az anghiarii csata" kartónja, valamint a Santa iMaria delle Grazia kolostor falára festett .^Utolsó vacsora", amely .Rafaelnek a Sixtusi kápolnában festett Madonnáján és Michelangelo Mőzes'én kívül az olasz művészet legnépszerűbb alkotásává vált. Az „Utolsó vacsorát" már Leonardo da Vinci előtt is sokan megfestették, de a reneszánsz' festészet eme nagy mestere Jézus búcsúját lélektani drámává változtatta. Azelőtt egy tucat nyugodtarcú fiatal és idősebb ember ült ezeken a képeken, és mindegyikük másra gondolt. Leonardo már akkor egységessé, .izgalmassá tette a képet, amikor művének kiinduló pontjává ezt a mondást tette: „.Bizony, bizony mondom nektek, hogy közületek valaki még ma elárul engemet..." Izgalom, megütődés és kétkedés, valamint Júdás nyugtalansága, nemcsak az arcokról tükröződik viszsza, hanem a kezekről, testtartásról és ruhákról is ... Leonardo ezúttal újfajta kompozíciót vett igénybe. Jézus alakját a kép kellős közepébe tette és a háta mögötti nyitott ajtó a kép úgyszólván egyetlen komoly Leonardo da Vinci: Mona Lisa fényforrása, is a mester központi helyzetét, elsőségét hangsúlyozza ki. Sajnos, ma már ez a temekmű is pusztulóban van, mivel a XVI. század elején a Milánót megszálló francia hadsereg lovaskatonái, a kolostor ebédőjét, ahol a festmény van, hosszú évekig lóistállónak, használták. Leonardo da Vinci a festészetről írt traktátumában a kővetkezőket vallja: „A művész, aki csak más művészeket és nem a természet alkotásait tanulmányozta, csupán az unokája lehet. — de semmi esetre sem fia — a természetnek, a minden jő mesterek eme tanítójának!" Leonardo da Vinci a reneszánsz kor egyik legnagyobb alakja volt és példaképe annak az egyetemes embernek, amelyet a szocializmus és a kommunizmus magasabb fokon majd megteremt. BARSi IMRE Búcsú a téli kályhától PO CSÜ-JI ötödnapja, hogy megjött a tavasz, a táj oly szagos, ízes, sugaras! A fehér nap naponta melegebb, roskadnak a kék-szürke fellegek; az utolsó jégcsap peng s eltörik; "J rügy szökkenti fák friss gallyait. Fényt áraszt minden, reményt és vigaszt, nem csupán én szeretem a tavaszt. Virág kell? Megyek, le, a ház mögé, Napozni? Ki, a veranda elé. Az embernek mégis fáj a szíve: eltűnök, mint kályhám piros tüze. Szabó Lőrinc fordítása A tavasz első virágai (Poliak felvétele)