A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-03-20 / 12. szám
Tíz fejezetre osztott útinaplója bevezetőjében Barsi Imre, a Barangolás Holnapországban szerzője lelkes szavakkal ír a gyermeki képzelet csapongó játékáról, a nyíló értelem olthatatlan vágyódásáról: megismerni a messzi világot, hajózni távoli óceánok kék vizein titokzatos pálmaszigetek felé, eljutni a Kelet csodálatos tájaira, ismeretlen városok karcsú minaretjeinek árnyéka alá, és hallgatni a turbános müezzinek elnyújtott hangú kántálását. Ismerjük a gyermeki léleknek ezt a harmatosan friss és ternié:?rííS ősztönét, amely a képzelet szárny'afí^ « mindennapi világbői egy ra»" gyogóbb, hódítóbb világba röpít el. Ám a múló idővel ez a lázadó álomkergetés — amely óhatatlanul a kaland vágyával is vegyül - átlényegesedi k és 1 ISI ..w^T —t I •• IB«|TljHinSQ» jdfieőmul, az igazi megismerés, Я tüSIs fele hajt. A Perec partján álmodozó kisfiú az álmok világát könyvekben is keresi és olvasmányaiban meg ís találhatta; a Fekete-tenger partvidékének különös szépségű legendái bűvölik el és hosszú évek, évtizedek multán vallja, hogy megkönnyezte a sziklához láncolt Prométheuszt, gyűlölte a rossz és kapzsi Aeitosz királyt, aggódott Heraklészért meg Jázonért, sajnálta Medeát és irigyelte a Vendéglátó-tenger hullámain vidáman vitorlázó agronautákat. A patakparton ábrándokat szövögető, a füzeselj árnyéké» ban álmokat JjpQsío kisfiú i/isgjártá aSTemberré érés nehéz iskoláját, az eszmélés útját, megélte a könyvmáglyákat, a fasizmus embertelen rohamait, a világ égését és egy korhadt társadalom pusztulását a szovjet ököl csapásai nyomán, amig abba a helyzetbe jutott, hogy színes álmai színhelyeit felkereshesse és személyesen meggyőződhessen arról, mivé vált a cérizmus bilincseitől megszabadított társadalom, a lenini tanoktól vezetett új ember. Napjaink világjárói előtt lényegesen más feladatok állnak, mint álltak a múlt század riporterei előtt. A Stanleyk és Liwingstone-ök szenzációkat kerestek és ismeretlen földrésze Mikojan Hemingway-nél Лkubai fővárostól tizenöt kilométerre fekvő villájában él már húsz éve Ernest Hemingway, amerikai író. Anasztasz Ivanovics Mikojan, a Szovjetunió miniszterelnök-helyettese, aki a havannai szovjet kiállítás megnyitása alkalmából Kubában tartózkodott, ellátogatott hozzá. Az író meleg fogadtatásban részesítette magas vendégét, aki a Szovjetunióban nemrég megjelent válogatott Hemingway-müvek két kötetét hozta neki ajándékba. Azután megindult a több mint másfél óráig tartó beszélgetés. Hemingway sokat és termékenyen dolgozik, ritkán jár társaságba, alig fogad vendéget. A legkevésbé burzsoá újságírókkal szeret találkozni, mert azok már nemegyszer kiforgatták nyilatkozatait. Hemingway szerény és egyszerű. Noha már hatvan éves, csupa energia és alkotó erő. Magas, szálas figuráját, nemesen formált ősz fejét, élénken csillogó szemét, nagy egyszerűségét - amely már-már bátortalanságnak tűnik — nem lehet elfelejteni. Gyakran beszél arról, hogy nem ~yZ""ükCZÍk_ nolitikával. Mintegy erre a gondototíT-^g« M i " kojan, amikor elmondotta, ÍÍJJ' azért is szereti Hemingway müveit, mert egyszerű emberek szép telki tulajdonságai tárulnak fel bennük, mert reális körülmények között élő emberek általánosított jellemzését adják, és ezeknek már puszta jelenléte a műben — rtagy politika. Ezzel az értelmezéssel Hemingway teljesen egyetértett, f. • .1С - ШР^Ш, PiSt^jej.. tés során Hemingway melegen nyilatkozott a sokat szenvedett kubai nép új forradalmi kormányáról: - Több, mint két évtizede élek már itt, de először látok Kubában becsületes, önzetlen emberekből álló kormányt, amelyet joggal támogat az egész nép. Amikor Mikojan arról beszélt, mennyire rokonszenveznek Hemingway-jel a szovjet olvasók és müveinek legutóbbi kiadása háromszázezeres példányszámban jelent meg. Hemingwey nem csodálkozott. Mindig tudta, hogy a Szovjetunióban igen nagy és figyelmes olvasótábora van — válaszolta -, és megmutatott Mikojannak egy meleg hangú levelet meg az Öjgfl fia1áS2 é$' jj, Шу?г _ Яfősz nyelvű példányit, "amelyet az Angara hajó egyik matróza küldött neki. Búcsúzóul az író kijelentette, hogy régen készül a Szovjetunióba, de különböző okok eddig meggátolták. - Remélem, találkozunk még Moszkvában ls — mondotta, mire Mikojan biztosította, hogy a szovjet nép és olvasói kedves vendégükként, szeretettel várják. Hemingway az Öreg halász és a tenger dedikált példányát ajándékoztb Mikojannak. éj, megígérte, hogy elküldi majd neki New Yorkban nemsokára megjelenő új művit. Beszélgetés közben többször ürítették poharukat a két nagy nép barátságára, az egész emberiség békéjére. A. A. ket fedeztek fel. Felmutatták i világ külső arcát, kalandvágyé izgalommal keresték az újat ;s idegent. A felületen maradtak és nem látták meg, miyen gyötrelmes igazságtalanságok fenyegetik a rabszolgasorsú errtber létét. Századunk íagy riportérírői, az Egon Ervin Kischek, Albert Londresek jóval többet tettek nálunk, smikor a már keresztül-kasul járt és felefedezett világunk szociális igazságtalanságai után cutattak és felmutatták a tőce hatalmában vergődő doljozó ember sajgó sebeit, ök I lélek tárnáiba ereszkedtek, jelenéztek a nehéz és tötét íjszakák mélyébe, a sebeket edték fel és ezzel küldetést 'égeztek. Vajon tud-e valami újat nondani az, aki a szocializnus országában jár a felfedező ytgs izgalmával? Ez a kérlés ötíiíT f«l )>§£Г}йпк, amikor :inyitjuk Barsi Irnr? Űtinaplőát. És ez a kérdés nagySl? ^ :ézenfekvő, hiszen a Szovjetiniőról sz ámt alan útikönvvej ilyástunk máé el* nem egyben liányoltulí áz eredeti meglátásokat, azt az árnyalatnyi újat :s egyénit, amely jogosulttá eszi, hogy az útinapló Időálló :öntösben, könyvben is napviágot lásson. Nos, Barsi kÖny•e kitűnően megállja a próbát, nert nem csupán színes és rdekes olvasmányt ad, de hoz »öven újat. És ez annál nalyobb érdem, hogy olyan földől, olyan országról mondja zt az újat, egyénit és eredeit, amelyről azt hinnénk, hogy :eresztüí-kasul felfedezték, foszkvai sétái még csak azt lutatják, hogy jól jelliészülteg aduit Útjára, felv értezte" má r -' Ёismerétekkel a legkitűb iránytű van a kezében: marxi-lenini világszemlélet ím amint Taskentbe, a zöld ombok városába ér, elénk lép i felfedező és — ezt bátran ámondom — a költő is! A aúlt ismerője és jelenünk, zocíalista korunk szerelmese! is ez a lényeg, ezt érzed a iapl6, az útleírások minden orán, a tegnapnak, az évszáadokkal ezelőtti régmúltnak lapos ismeretét, amely nem :ülsőséges és lexikális, nem neddőn betanult és iskolás, lanem vérbő, eleven és magáal ragadó. Barsinak a múlt rra kell, hogy köveiből eleen hidat építsen jelenünk elé, a taskenti óváros sár:unyhőiból a televízió épületélez. Barsi tudja, honv Bokhará>an és Khivában Vámbéry Armin, majd Fuéík járt és nagyon odavalőan idézni tudja Fucík simagatóan tiszta és meleg emberi hangját Vámbéryről, aki a tudományért kockáztatta az életét akkor, amidőn az angol imperializmus a hozzá hasonló kutatókbői ügynököket és kémeket csinált. Tamerlán sfrja Szamarkandban meditálásra készteti és ez az elmélkedés is friss, át- és átszövi a ma gondolata; a napévet kiszámító Ulugbeghban rámutat a haladó tudósra, akit orgyilkosok ölnek meg, de tanítása ma is hirdeti: „Birodalmak széthullanak, vallások ködként szétmállanak, csupán a tudósok möve halhatatlan." Tbilisziben, Grúzia fővárosában magyar emlékeket idéz, örmény földön a Prágát felszabadító szovjet hadsereg vezérkarának hős tisztjére. Martiroszjan vezérőrnagyra emlékezik és kifogyhatatlan a sora ezeknek a tegnap és ma közt hidat verő emlékezéseknek és idézeteknek. Idegen országokaT" ja г? fiatalabb űjságf rőink ízTmtrY^-"^' ^nul s f.gos ez a rangos «ÍÍOgDlo^ amely arra int, hogy alapos tanulmányoknak, gondos felkészüléseknek kell megelőznie az utat. Barsi mindössze néhány hetet járhatott a Szovjetunió keveset látogatott részében. de e rövid Idő alatt is rengeteget látott, sok egyéni szint keverhetett palettáján, mert az útra évek tudásával, alapos tárgyi Ismeretekkel indult el. Hozzá kell fűznöm, hogy szerencsére ez felkészültség egyetlen Sttíaj-» zgtnein. iudálékossáT szinfeji szüléiéit, vérbeli elbeszélő hangján közli élményeit, gondos a megfogalmazásban, ugyanakkor könnyed és élvezetes is, olyankor szinte mesemondói a hangja, mintha a távoli napkelet tyubetyejkás regélői ihlették volna meg. Ez a rokonszenves elbeszélő hang valamire figyelmeztet. Sajnos, nem állíthatjuk, hogy szépprózánk elegendő friss, eredeti tehetséggel rendelkezik. Barsi vitathatatlanul legképzettebb és legsokoldalúbb riporterünk, akinek nem egy írása a legigényesebb Irodalmi mértékkel mérhető. Érzékletes, jól árnyalt stílusa, elbeszélő hangjának kifejező tömörsége eleve arra rendeli, hogy élenjáró elbeszélőink közé álljon. Reméljük, hogy sikeres első kötetét rövidesen újabbak követik és ezekben találkozunk az elbeszélővel ls. EGRI VIKTOR
