A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-20 / 12. szám

Megérkezés Ügy ténferegtem botladozva, mint eltévedt, bús kisfiúcska apját keresve a vásárban; nem volt sorsomnak jelzett útja. Ábrándjaimat kénes tüzek, kemény viharok tépték, verték, s nem egyszer már a halált hívtam, oly hideg volt a jölémvert ég. A szerencsésebb, erős társak előretörtek víva, dallal, s én elmaradtam messze-messze, mint messzi hang, mit senki nem hall. £s gyenge, romlott szemem előtt — mert kicsípte a sors hidege, — a dolgok zöme fordítva állt, mint tó tükrében a jegenye. Szívem a szépet áhította, s hogy életvágyam növekedjék, az árnyékot is fénynek láttam, — úgy kellett az a jó melegség! S most nyakamban már huszonöt év terhével lassan visszanézek, rámcsillognak az igaz tervek, mint fényt szitáló levélrések. A kölyökmacska kilenc napig vár, hogy a szeme felszakadjon meglássa a napvilágot, én kemény évek zavarosán, tiizén-virágán áthatolva érkeztem ide, ahol állok. VERES JÁNOS Ibolya Ibolya nevet már a pohárban, ím, kikelet örömét hordja szirmain. Jégvirág elhervadt s jött az ibolya, illatával megtelt az egész szoba. Milyen kicsi virág, s színes csupa báj. Bejött vele ide a tavaszi táj. Mint a kedves csókja: pillanat csupán, s dalol tőle szívem egész délután. VERES JÁNOS MumfDDD00M0 • Ebben az évben 45 rajzfilm készül Kínában, kétszer annyi, mint tavaly. A kínai rajzfilmeket. 40 országban játsszák s több dí­jat nyertek nemzetközi fesztivá­lokon. 9 A „Plön", a legnagyobb fran­cia kapitalista könyvkiadó vállalat „Nyikita Hruscsov: Mint véleke­dem a békés együttélésről?" cím­mel könyvet adott ki, amely vala­mennyi franciaországi könyvke­reskedésben kapható és nagy ke­resletnek örvend. • A világ leghosszabb folytatá­sos regénye. - New York Orleans­ban, az egyik hetilapban 1923 óta, tehát 37 éve követheti a hűséges olvasó „A szerelem veszélyes út­ja" című folytatásos regény izgal­mas bonyodalmait. A napokban hiá­ba keresték az olvasók a legújabb folytatást — be kellett szüntetni a regény közlését, mert írónője aggkori végelgyengülésben meg­halt ... 9 A világűr-repülés iránti nagy érdeklődés a színházakban és film­gyárakban is érezteti hatását. A bécsi Eisrevue új műsorának szín­helye a Hold; egy bostoni opera­társulat felújította Offenbach Uta­zás a Holdba című operettjét, amelynek librettója Verne regé­nyéből készült; Harry Martinson svéd költő Anfara című verses színművében a Marsra és a Vé­nuszra viszi el a nézőt; a DEFA (NDK) és az Illusion (Lengyelor­szág) közös produkcióban Stanislav Lem lengyel író Űrhajósok című fantasztikus regényének filmválto­zatát forgatja. • Mindössze 125 centiméter szé­les az az új zongora, amelynek tömeggyártását most kezdik meg hazánkban. Az újjajta zongora tervezői figyelembe vették a mo­dern kisméretű lakásokat. Charlie Chaplin hozzáfogott emlékezései megírásához. Eddig már a hatszázadik oldalnál tart. A szerző szerint a könyv össze­sen ezer oldalas lesz. A nyugati lapoknak a könyv terjedelmére, tartalmára, irányvonalára s a kü­lönféle kiadói ajánlatokra Chaplin nem hajlandó válaszolni. • Igen nagy jelentőséget tanúsí­tanak a cseh lapok annak a tény­nek, hogy a Szlovák Tudományos Akadémia kiadóvállalatának gondo­zásában megjelent Bartók Béla szlovák népdalgyűjteményének el­ső kötete. Bartók 1906 és 191S között csaknem 3500 népdalt jegyzett le, ennek harmadrésze je­lent meg az első kötetben. Vala­mennyi feljegyzést összevetették Bartóknak nemcsak ismert szlo­vák, hanem cseh és morva nép­daljeljegyzéseivel is, s ezzel mű­vének értéke jelentősen megnőtt. jelkov. — Akiben ennyi a felelőtlen tett­vágy, egy nap az ellenség eszközévé válhat. — Leüli a magáét a dutyiban. Ott majd ráér elgondolkodni oktalan magatartásán. Minél jobban elítélte Susztovot az őrnagy, Vatagin annál nyugodtabban te­kintett következetlen tettére. Ám Kot­jelkov még nem adta meg magát: — Én bizony hadbíróság elé (állítot­tam volna. — Ismételje, kérem. Talán nem jól hal­lottam. — Mondom hadbíróság elé . . . — Egy hibáért lepuffantani? Ez ugyan gyönyörű ötlet. Mondja meg legalább, milyen bűncselekményt követett el! Kotjelkov a telefonkészülék zsinórjá­val játszott. — Legalább is el kellene vezényelni tőlünk. Határozottan állítom, hogy jót tennénk vele, s részünkről nem követ­nénk el semmi hibát. Óvakodnunk kell, hasonló meglepetésektől, s így fedez­hetnénk magunkat. — Elvezényelni... Fedezni magunkat? — ismételte Kotjelkov szávait Vatagin. — Nekem más a véleményem. Embere­inket nevelni kell. Susztov éleseszű, élet­revaló gyerek és jő szíve van. Igen! Kommunistát kell nevelni belőle, hogy jó csekistát neveljünk. Én így gondo­lom. — Kotjelkov nem vette tudomásul Va­tagin haragos kitörését; makacsul ra­gaszkodott a magáéhoz. — Nevetségessé teszük magunkat. Becsukni öt itt a fronton! Hiszen fogdánk sincs. — Kellene hogy legyen. Legalább is az ezredtörzsnél. Ha még nincs, házi fog­ságot kap. Vataginnak egyre jobb kedve támadt, KotjelkoVot elragadta katonás, szigorú természete. Jobbnak látta, ha félbesza­kítja a meddő vitát: — Őrnagy elvtárs, kérném, hívja össze — Tehát ma szerda van? — ismételte tűnődve Vatagin ezredes, s aztán önkén­telenül Szusztovra tekintett: — Inkább eltalált volna az a golyó. Vatagin nem mérlegelte hosszasan a szavakat. A parancsnoknak nevelnie kell a katonát, s ha mindig a legalkalmasabb szavakat keresné, nem volna sem pa­rancsnok, sem pedagógus. Miután Susztovot szigorúan megdorgálta, mintha megfeledkezett volna róla. A té­nyeket mérlegelve mélyen elgondolkodott: az ügy szempontjából semmiképp se jó, hogy nem fogták el az idegenvezetőt, de halála is sok mindent elárul. Kriszto Bla­gov nem volt egyszerű hegyilakó. Hol venne ilyen ember méregfiolát, s ugyan miért követett volna el öngyilkosságot? Nagyon valószínű, hogy hitlerista ügy­nök volt, akit valami feladat végrehaj­tására hagytak hátra bolgár területen. Vajon mit tudnak róla eddig? Kriszto Blagov a makedóniai barát ikermása volt. Marija Ordincevova albumában ott a fény­képe. Kraft kartotékgyűjteményében kü­lön lapja van Kraft. Ordincevova, Pálffy, Blagov egyformán részesei valami sötét terv végrehajtásának. Céljuk minden va­lószínűség szerint sokkal komolyabb, ár­talmasabb, mint a takonykór terjesztése. Dehát micsoda? Bosszantó, hogy Blago­vot hagyták a halálba menekülni. Vatagin hirtelen felocsúdott gondola-NYIKOLAJ ATAROV (24. folytatás) taiból. Susztov még mindig vigyázzban állt előtte. Az ezredes érezte, hogy ke­mény szavai után még mindig mondania kell valamit. — Fogságot kap. Éppen most, mikor a harci cselekmények igen komoly jelle­get öltenek. Derékszíj nélkül ül majd a négy fal között, s tűnődhet akár Svejk, a jó katona.. . Szégyenkeznem kell maga miatt.. . A halálosan sápadt Susztov megér­tette parancsnoka lelkiállapotát, s mély emberiességét. Komoly kék szeme fi­gyelmesen követte minden mozdulatát, míg tolla után nyúlt, s kitöltötte a bün­tetőparancsot. Susztov kezében a nyom­tatvánnyal eltávozott, s az ajtó halkan becsukódott mögötte. — Bonyolult természete van — szólt Kotjelkov. — Túlságosan kíméletesen fejezi ki magát. Felelőtlen fiatalember. Kölyök! — S mindig fejjel megy neki a falnak. Csak úgy buzog benne a tettvágy... Szerintem ilyen emberekről szól a régi, jó közmondás: — A temetésen azt kiált­ja, éljen — a mennyegzőn, hogy nyu­godjon békében. — Téved, — kedves őrnagy. Ez az ostobákra vonatkozik, mégpedig a tekin­tetnélküli ostobákra, — ellenkezett ha­tározottan Vatagin. — Egykutya — állítatta a mágáét Kot-12

Next

/
Oldalképek
Tartalom