A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-21 / 8. szám

W HI. Egy lépés elére Sukdolák P.: Alena Gergely Vera: Terezlni gyerekek Kompánek VI.: Tél (Bronz) Amint már előzőleg megírtam, a prágai lovardában megrendezett országos képzőművészeti tárlaton a festészeti alkotások és a plasztikák nem nyújtottak egységes képet és egészükben bizonytalanságról, keresésről tanúskodnak. Ez a megállapítás nem lebecsülés, sőt a konstatáláson túl dicséret, mivel festőink és szobrászaink a naturalizmus és a leíró-realizmus utáh új utakon indultak el. Ezek a felfedező expedíciók természetesen nem lesznek és nem is lehetnek mindig tévelygésmentesek. Éppen ezért minden oldalról támogatni kell az új törekvéseket, türelmeseknek kell lennünk a hlbázókkal szemben is, mert a most elkövetkező pár évben valóban kialakulhat új társadalmunk új képzőművészete. (Nyilvánvaló dolog, sajnos csak néhány évi késéssel jöttünk rá, (pedig elméletben betéve tudtuk), hogy az új tartalomnak új forma kell, vagyis a szocializmus építését, az építőknek életét - örömeit és gondjait, nem lehet a XIX. század kritikai realistáinak formaöntvényeiben megformálni. Ez legalább olyan anakreonizmus lenne, mintha mondjuk a Szovjetunióban a festők képeiket a kommunista világról még mindig a peredvizsnikok alkotómódszefével, festenék. Természetesen a korlátlan lehetőségek közül eleve ki kell zárnunk az úgynevezett absztrakt festészet és szobrászat minden vállfaját, mivel ez lényegében vagy a tehetségtelen ügyeskedők sarlatánsága, vagy pedig ami még rosszabb, a haladás ellenségeinek ködfátyola, amelylyel .zavart akarnak kelteni a progresszív művészek között. A festészettel és a plasztikával ellentétben tömör egységet alkot a kiállítás grafikai része. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a grafika — lényegében különféle módszerekkel sokszorosítható rajzmüvészet (fametszet, linoleummetszet, rézkarc, stb.) — áll a legközelebb napjaink rohanő tempóiéhoz. A korlátolt lehetőségek arra kényszerítik e műfaj művelőit, hogy művészi megnyilatkozásai tömörek legyenek. A tömörség pedig fokozza 8 mondanivaló dinamikusságát és drámaiasságát, s ennél fogva nagyon is megfelel a modern idők rohanó és idegesen reagáló emberének. Érdekes, hogy a grafika a szlovákiai művészek fölényét mutatja. Témájuk egységesebb, korszerűbb és kifejezési módjuk is átütőbb a cseh grafikusokkal szemben, akik inkább a mesterségbeli finomságokkal tűnnek ki (Burant, Cepelák, Sivák, Frenund, Sukdolák és mások). Két ismert szlovák festő P. Matejka és A. Klimo újoncokként szerepelnek a. grafikusok között, de ezek az újoncok mesterek is egyúttal. Matejka és Klimo (főleg az utóbbi) sokkal jobban grafikusoknak bizonyultak mint festőknek. A névsor ismét gazdag, úgy hogy Ismét csak felsorolásra szorltkozhatom. Orest Dubayt nem kell külön bemutatnom, néhány metszete már lapunk hasábjain is megjelent, újabb dolgait csak dicsérhetem. Mellette ott van $ Zmeták, I. Vysoőan, P. Romafták, A. Pepich, R. Dubravec, J. Báláé, a fiatalabbak közül I. Lebiä ... Külön akarok szólani a losonci Szsbő Gyula érett és nagyerejü ciklusáról „Emberek vigyázzatok", aztán az egykori Fáklya ilusztrátoráról Pavliéková Jarmiláról, és nem utolsó sorban jó Ismerősünkről és munkatársnőnkről, a Hét rajjolőjéról, a nagytehetségű Gergely Veráról, akinek „Terezlni gyermeke-i" piegdöbbentő erővel vádolják a fasizmust és minden idők militarizmusát. A fiatal grafikusnöben a prágai lapok a modern grafika egy'k úttörőjét látják. Sajnos helyszűke miatt nem tudok beszélni a lovardai kiállítás kiegészítő részéről, a Mánes művésztelep kiállítási termeiben megrendezett iparművészeti kiállításról, amely semmivel sem marad el a lovarda színvonala mögött és arról beszél, hogy brüsszeli és moszkvai sikereink nem véletlenek. (Vége) BARSI IMRE J. HampJ felvételei Szabó Gyula: Emberek vigyázzatok