A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-21 / 8. szám

Nagy port vert fel Csallóközaranyoson annak idején Koczkás Miska kisbíró esete. - Látjátok - sugdolództak a nagyobb gazdák, - így van az, amikor a proli nem tud a saját bőrében megférni! Hiszen már amikor 1921-ben besírta magát a községházára, akkor is bujtogató hírében állott. Nem akadt errefelé egyetlen mezőgazdasági sztrájk sem, amelyben ne ez a Koczkás Miska vitte volna a legnagyobb szerepet. Az egyik jobbindulatú aszszony a kisbíró védelmére kelt. - Ugyan hagyjátok már a szerencsétlent, hiszen olyan szegény, mint a templom egere! Miért akarjátok kidobni még ebből a kis kenyérkeresetből is ? Végeredményben mégis csak a jegyző a hibás, nem kellett volna mindjárt felpattannia. - Hiszen nem is dühödött volna meg a jegyző úr, ha ez a Mihály nem left volna annyira szemtelen. - jegyezte meg egy másik asszony nagyot kacagva. — Dehát amikor bement a jegyzőhöz szólni, hogy két óra hossza óta várakozik már rája az a behívatott beteg béresasszony, még azt is hozzá mondta, hogy „hej, ha én egyszer jegyző lennék, de másképp is intézném a szegények panaszos ügyeit!" Erre vágta aztán mellbe a jegyző, s erre csapta az asztal alá gazdáját ez a megvadult senki. 1924-ben történt meg Koczkás Mihállyal ez az eset. De még évek múlva sem felejtették el a „bűnét" Csallóközaranyoson. Illetve csak a gazdagok nem felejtették el, mert a szegény nép még suttogni sem nagyon mert akkoriban ilyen merészség felett. Koczkás Mihály azonban nem sokat törődött a szóbeszédekkel, volt ó neki elég baja-gondja saját magával is. Mert hát család volt otthon, enni-inni való kellett a gyermekeknek, ő pedig többet volt munkanélkül, mint kenyérkeresetben. Olyan „rossz" természete volt ugyanis, hogy nemcsak magával és családjával, de nyomorgó embertársaival is igen szeretett törődni, gyakran nyíltan is kikelt a munkaadók ellen, s ezért aztán hamarosan ufilaput kötöttek a talpára. Nem volt olyan mezőgazdasági sztrájk a környéken, amelyben ne vett volna aktivan részt, nem akadt olyan bércsalás, amely miatt nyíltan ki ne kelt volna, - ilyen életfilozófiával pedig nem sokra vihette akkortájban egy földhöz ragadt szegény ember. Ezért történt aztán meg az a szerencsétlenség is vele, hogy 1944-ben elsők között tették rá a csendőrök a kezüket, s mint a falu egyik legnagyobb kommunistáját elsők között hurcolták munkatáborba! Meggyötört arcú, öregedő ember ma már Koczkás Mihály, - de büszkén mondhatja: egy percet sem bánt meg eddigi életéből. No, nem azért, mert az új világ napja az 8 életére is rászórta sugarát, nem azért, mert a falu hálás lakossága 1952-ben a helyi nemzeti bizottság titkárává választotta az egykori kisbírót, - hanem azért, mert kilenc esztendős titkárkodása alatt meg tudta mutatni, hogy kérges tenyerekkel, négy elemi végzettséggel is lehet jó vezetőnek lenni. Mert aki ismerte a falut 9 évvel ezelőtt és ma végig megy rajta, szinte el sem hiszi, milyen változáson ment keresztül Koczkás Mihály titkárkodása alatt. Az egykori szalmakunyhös házak úgyszólván teljesen eltűntek a község utcáiról. Ott, ahol ezelőtt 10 esztendő alatt is alig épült sgy-egy épület, ma 110 új családi ház, gyönyörű falusi áruház, modern kenyérgyár s a korszerűbbnél korszerűbb mezőgazdasági' épületek egész sora díszíti a falut. S ebben nagy érdeme van ám a nemzeti bizottság titkára lelkes munkájának is. Nem beszélve arról, hogy a szövetkezeti gazdálkodás mai nagyszerű eredményeiben is benne van Koczkás elvtárs keze. Hiszen első,,alapító elnöke volt az aranyosi közösnek. S abban is nagy szerepe van, hogy kedves falujának EFSZ-e első ma a komáromi járásban. Mondom, barázdás arcú, deresedő hajú ember ma már Csallóközaranyos egykori kisbírója, de mégsem bánta meg egyetlen percre sem hányatott életének sok-sok küzdelmét. Mert azt vívta ki élete jutalmául, amit csak a nagynagy lelkeknek sikerült: népe szeretét! —nj — Kedve« ajándék Az országot járó ember gyakran találkozik kezüket tördelő, sopánkodó egyénekkel, akik a sáros utcára, bogáncsot termő utcaszegélyekre, begyepesedő gyalogjárókra, falu közepét csúfító kacsaúsztatókra panaszkodnak, de eszükbe sem jut, hogy ók is tehetnének valamit a bosszantó dolgok eltávolítására. Hiszen épp most a felszabadulás 15. évfordulója előtt soha nem látott arányú falurendezési, faluszépltési akció bontakozik ki országszerte. Ezrekre rúgnak az ötletesebbnél ötletesebb, nagyszerű felajánlások. Egész járások indítanak versenyt a legpéldásabban rendezett faluért. E mozgalom azonban már túlnőtt a falucsinosítás keretein: a lakosság önkéntes brigádmunkával iskolák, kultúrházak, öntözőcsatornák építésében segédkezik. De lássunk néhány példát. Hazánk nagy ipari központjának, Ostravának a lakossága harcot indított a por és a piszok ellen és e célból már eddig egymillió brigádóra kötelezettséget vállalt. A brnóiak városukban felépítik hazánk egyik legszebb parkját. A jíhlavai kerületben 394 község kötelezettségvállalásának értéke meghaladja a 19 millió koronát. De a szlovákiai magyar községekben ls példás munkát végez a lakosság, amelyből a Csemadok is kiveszi a részét. Bős község lakossága a bekötöutak javításán dolgozott, a csenkeiek kultúrház és járda építésére fordítottak 7340 órát. Csicsón és Sárosfán az iskola mielőbbi felépítésében segédkeztek, az ipolynagyfalusiak pedig 17 ezer korona értékű brigádmunkát dolgoztak le a kultúrotthon építésén, valamint a legelők és rétek rendbentartásán. De ki győzné felsorolni a hatalmas mozgalommá terebélyesedő önkéntes munkák sokaságát. E példák azt bizonyítják, hogy a felszaba-4 dulási évforduló tiszteletére kibontakozó országos mozgalom ezer lehetőséget kínál környezetünk szebbé tételére. A nemzeti bizottságokon múlik, hogy a lakosság tömegeinek felajánlásai ne maradjanak üres ígéretek. Lelkiismeretes szervező munkával el kell érni, hogy egyetlen felajánlás se maradjon teljesítetlenül. Akadnak munkák, amelyeket télen is el lehet végezni, ami pedig tavaszra marad, azt már most készítsük elő, úgyhogy amint az időjárás megengedi, nyomban hozzáláthassunk falvaink csinosításához, takarosabbá tételéhez. Ne csak a kényelmesen berendezett, korszerűen felszerelt családi ház jelentse falvainkban a kulturáltabb életet, de tartsuk tisztán, példás rendben tágabb otthonunkat, az egész falut. Bizony az embert szíven üti, ha falujára azt mondják „rendetlen, elhanyagolt fészek". Rajtunk múlik, hogy ezt még a kákán is csomót keresők se süthessék rá egyetlen községre se. Ki csináljon rendet, ha nem a falu lakossága? Hisz ha mindenki csupán egy-két délután fogja meg a szerszám nyelét a faluban — ragyogni fog a tisztaságtól, az utcákon még latyakos időben is tiszta lábbelivel lehet végigmenni, vagy unalmas téli estéken a kultúrház várja a szórakozni, művelődni vágyókat. Kinek a javát szolgálják e törekvések? Azokét, akik nem restelik a munkát, akik magukénak érzik falujukat, városukat, akiknek jól esik, ha rendet, tisztaságot, kulturált életet látnak maguk körül. Nagyszerű dolog e mozgalom. Képzeljük csak el, hogy ha minden falu megteszi a magáét, a sok igyekezet micsoda erővé változik. Hazánk, dicső májusi évfordulójára megfiatalodik, még szebbé változik és ez több milliárd koronát érő, de pénzben talán ki sem fejezhető munka lesz dolgozóink egyik legkedvesebb jubileumi ajándéka. -szli/ • Ki a győztes ? A Csemadok Központi Bizottsága a következőképpen értékelte a falu-városszépítésl akció keretén belül végzett munkákat: •» Csemadok helyi csoportjainak a múlt évben 381 ezer brigfidórát dolgoztak le, főleg kultúrházak és iskolák építésénél, utak javításánál, kanalizáciös, valamint a fásítási munkálatoknál. A legszebb eredményt elérő csoportókat a Csemadok Központi Bizottsága pénzjutalomban résesítette. A háromezer koronás jutalmat a Iadmóci helyicsoport kapta, ezer koronás pénzjutalomban a redi, bősi, valamint a sárosfai helyt csoport résesillt. Helyi szervezeteink további értékes kötelezettségvállalásokat tettek hazánk felszabadításának 15. évfordulóját tiszteletáré.