A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-30 / 5. szám

(2ombhlavt juharfa Szergej Jeszenyin Lombtalan juharfa, zúzmarás Juharfa, görcsösen mit kapkodsz fehér hóviharba? Tán valamit láttál? Hallottál a szélben? Tétován úgy állasz dtt a (aluszéien. mint pityókos csősz, kl a dIllőket járja, s höbuckába slipped gémberedő lába. Hej, ma én ls botién, ingadozva lépek, ivópajtásoktöl hazai sosem érek: itt fenyő várt rám, ott fgy fűzre leltem, hőfúvásban nékik nyárról' énekeltem. Fának láttam magam én is, juharfának de nem zúzmarásnak — osupalotnb s vidámak, S clfeledw mindent, szilaj, bolond kedvben, mint más asszonyát — egy nyírfát ölelgettem. Lombtalan fák (íí. Hák felvétele) Képzőművészeti kislexikon . A. Rodin (1840-1917) a XIX. és a XX. század eddigi legnagyobb szobrásza volt. Szegény szülőktől származott és szegény­ségének köszönhetjük, hogy szobrász lett belőle. Hiába vonzották és csábították a színek. Ecsetre, festékre és vászonra nem jutott, s így aztán kényszerűségből az ókori szobrokat másolta, mivel ehhez nem kellett Itöbb, mint papiros és ceruza. Elete csöndben telt el, eseménytelenül, és életútján csupán egy-egy szobor vagy pedig kiállítás jelentett ünnepet. Első mü­vét, a „Betört orrú férfV'-t a párizsi Szalonban csupán másodszorra fogadták el. Dalou mellszobra 'Jgyanazon a kiállításon az Erckorszak cí­mű szobrával aratott nagy sikert és egy­ben nagy vihart is. Rodin ai akadémikusok tetszhalálszerü merevségét szobraiban felzilálta és moz­gást_ ado ff a mozdulatlanságnak. Korunk egyetlen más szobrásza sem tudta alakjait olyan lángoló szenvedéllyel megformálni, mint éppen a kőnek e nagy mágusa. A természetben és az életben a dolgoknak nem a felszínét látta meg, hanem a jelen­ségekben rejlő alapvető igazságokat, ö nemcsak nézett, de tátott is. Ezért nem értették meg művészetét a párizsi filisz­terek és az élet felületét másoló natura­listák! Roclin új úton indult el és ez az út mások számára járatlannak bizonyult. Egyedül maradt, magános Óriásként mint annak idején Michelangelo és Rembrandt-A nagy francia szobrász első művétől, a „Betört orrú férfi"-töl kezdve életének utolsó alkotásáig formailag és eszmeileg egyaránt felfelé ívelt, a beteljesedés felé tartott. Es ha az „Érckorszak" fiatal férfija még csupán ráeszmélöje az igazságnak, ame­lyért majd egykoron harcolnia kell, akkor a művész Keresztelő Szent Jánosa az a férfi, aki igazát már megtalálta és ezért a megtalált igazságért ki is áll! Hogy Rodin is kiállt az igazságért, azt mi sem bizonyltja jobban, mint a „Calaisi polgárok" szoborcsoportja, avagy Dalou szobrász mellszobra. Dalou, Rodin barátja kommunista érzelmű szobrász volt, Louis Blanc emlékmüvének alkotója, s ahogyan a mellszobor öt bemutatja, meggyőződésé­ért még csalódottságában is hajlandó vál­lalni a vértanúságot. Mindenek előtt „az emberi test a lélek tükre és legnagyobb szépsége éppen ebben rejlik", mondotta Rodin. Es krédóját iga­zolják az olyan remek szobrok, mint az „Örök bálvány", „Örök tavasz", „Fürdő előtt", „A csók" vagy akár Ovidius me­tamorfózisainak jelenetei is .,. Erckorszak A nagy szobrász nemcsak Balzac szo­borképét, Victor Hugo, Puvís de Chavaflnes és Gustao Mahler meg Clemenceau mell­szobrát mintázta meg, hanem Dante In­ferno-fának alakjait is megalkotta. Ezek a szobrok, Gondolkodó, Tékozló fiú, Kétségbeesés ... legyenek bármiképpen is elnevezve, a modern ember feldúlt belső­jét ábrázolják. -ti-

Next

/
Oldalképek
Tartalom