A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-02 / 31. szám

Az elmúlt napokban borzalmas katasztrófára került sor a nyugat-németországi Lauffen városka közelében. Egy társasgépkocsi át akart hajtani a félig leenge­dett sorompó alatt, a közben átfutó tübingen-würzburgi gyorsvonat mozdonya belefutott az autóbuszba és 400 méteren magával vonszolta. A szerencsétlenség­nél 37 ember vesztette életét. Egy áldozat két nappal később meghalt, 32 súlyos sebesült élet-halál között lebeg. Az autóbuszt teljesen összezúzta az alig megsé­rült mozdony (balra) a roncsokat egy darus kocsival távolították el "(jobbra). A német autóklub követeli, hogy a Szövetségi Vasutak a jövőben szigorúbb pszichológiai vizsgálatnak vessék alá a sorompóőröket. XV. Zenei Nyár Trencsénleplic Az idén immár tizenötödször került megrendezésre a hagyományos Zenei Nyár Trencsénteplieen, amely nemzetkö­zi viszonylatban is igen jelentős kultu­rális eseménynek számít. A fesztiválon az idén is igen sok jeles hazai és kül­földi művész vett részt. Az idei fesztivál fénypontja Csajkovszkij ,A hattyú tava" cimü balettjének be­mutatása volt a brnói Állami Színház balettegyüttesének előadásában A sorompó — nem biztosíték a halál ellen! (Hajduch felvételei) mes... és ki kihez miért nem mehet fe­leségül. Nagyon szomorú történet volt, nem lehetett mosolygás nélkül olvasni. A dráma szerzőjét ez a vissza nem tart­ható mosolygás úgylátszik zavarta, mert miközben egy édes likőrös csokoládét du­gott a szájába, megkérdeztet — A néninek talán nem tetszik? — Hát tudod — mondtam neki, egyet nem értek. — Miért írsz te szerelemről, amihez nem értesz, meg fehérparókás vár­urakról, akik már nem léteznek, mikor annyi sok minden történik velünk és kö­rülöttünk, ami mind sokkal érdekesebb, mint ez a dráma ... — Az igaz — helyeselt teliszájjal az ifjú drámaíró, és belekezdett egy hosszú törté­netbe az iskoláról és kis osztálytársnőiről. —> Na látod! — mondtam amikor befe­jezte —, mennyivel érdekesebb, amit elme­séltél, mint ez a színdarab. Miért nem írod inkább ezt meg? — Mert ezt nem én gondoltam ki! — jelelte önérzetesen, és ezúttal egy mandu­lás csokoládét dugott a szájába. En pedig tovább olvastam a remekművét. Borzasztó vólt! Kati kiirtotta az összes nemeseket. A várurat, Máriát, Yvette asz • szonyt, Dúsát, a vőlegényt és az összes jelenlévő hadfiakat... Most már szigorúan néztem rá. — Ezt jól elintézted! Hogyan is tehet­ted? Ilyen vérengzést csinálni? Hát nem szakadt meg a szíved? Legalább a fiata­loknak kegyelmeztél volna, akik úgy sze­rették egymást. Ugye mondtam, hogy nem értesz te a szerelemhez. Azért csinálsz ilyeneket! — Lehet... lehet — jelelte elgondolkoz­va ifjú kartársnőm —, lehet, hogy a sze­relemhez nem értek, néni kérem, de erről igazán nem tehetek. Ennek tetszik tudni az az oka, hogy minket gyerekeket nem engednek be a moziba olyan filmekre, ame­lyik szerelemről szól. Mi csak olyan fil­mekre járhatunk, amikben lövöldöznek ... hát tetszik tudni azért értek az ilyesmi­hez jobban ... Ránéztem. Azt hittem, gúnyolódik. De nem! Kati arca halálosan komoly maradt. Még a csokoládés dobozról is megfeledke­zett ...' DAVID TERÉZ Magyar művészek a Zenei Nyáron, balról Pálos Imre, Erdész Zsuzsa és Lehoczky Éva, a budapesti Állami Operaház tagjai Gerhard Auerrai, a bratislavai Nemzeti Színház karmesterével A fesztivál egyik legnagyobb élménye volt a rigai Állami Színház balettánco- I sainak fellépése. Képünkön Velta Vilcin, a Szovjetunió nemzeti művésze és Ha­rald Rittenberg érdemes művész Kalnin „ősz" cimü tánckompozíciójában Meglátogatott egy délután a laká­somon, és jókora iratcsomót tett az íróasz­talomra. i — Néni, kérem, tessék szíves lenni ezt elolvasni. — Mi ez? — kérdeztem tőle. — Egy dráma — felelte komolyan. — En írtam! Szemügyre vettem a kislányt. Legfel­jebb tiz tavaszt számlálhatott. Lelkes, nagy fekete szeme, szívalakú, hosszúkás kis arca volt és fekete varkocsaiban piros szalagot viselt. Legkevésbé hasonlított egy dráma­íróra. Hellyel kínáltam, elébe tettem egy doboz csokoládés cukorkát, és érdeklődéssel nyúl­tam a „kézirat" után. Ez esetbsn szösze -rint értendő. A „dráma" tizenhat fejezete tintaceruzá­val, nagyobb formájú vonalazott irkalapra íródott, hol merev, hol eldűlő, hol egészen lejekvő betűkkel, és így kezdődött... „A tükörteremben ül Dusa kisasszony testvérével, Mária asszonnyal. Dusa tizen­ötéves és hosszú, rózsaszínű ruhát visel. Má­ria valamivel idősebb és fehér ruha van rajta. A család Besztercebányán lakik, és apjuk feljelé göndörülő fehér parókát vi­sel, felesége, Yvette asszony rosszul bánik a cselédekkel. A Dusa vőlegénye gazdag „várúr" és a „Svarcok" nemesi törzséből származik..." Megtudtam továbbá, hogy ki kibe szerel-A kis Kati

Next

/
Oldalképek
Tartalom