A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-02 / 31. szám

Az elmúlt napokban borzalmas katasztrófára került sor a nyugat-németországi Lauffen városka közelében. Egy társasgépkocsi át akart hajtani a félig leengedett sorompó alatt, a közben átfutó tübingen-würzburgi gyorsvonat mozdonya belefutott az autóbuszba és 400 méteren magával vonszolta. A szerencsétlenségnél 37 ember vesztette életét. Egy áldozat két nappal később meghalt, 32 súlyos sebesült élet-halál között lebeg. Az autóbuszt teljesen összezúzta az alig megsérült mozdony (balra) a roncsokat egy darus kocsival távolították el "(jobbra). A német autóklub követeli, hogy a Szövetségi Vasutak a jövőben szigorúbb pszichológiai vizsgálatnak vessék alá a sorompóőröket. XV. Zenei Nyár Trencsénleplic Az idén immár tizenötödször került megrendezésre a hagyományos Zenei Nyár Trencsénteplieen, amely nemzetközi viszonylatban is igen jelentős kulturális eseménynek számít. A fesztiválon az idén is igen sok jeles hazai és külföldi művész vett részt. Az idei fesztivál fénypontja Csajkovszkij ,A hattyú tava" cimü balettjének bemutatása volt a brnói Állami Színház balettegyüttesének előadásában A sorompó — nem biztosíték a halál ellen! (Hajduch felvételei) mes... és ki kihez miért nem mehet feleségül. Nagyon szomorú történet volt, nem lehetett mosolygás nélkül olvasni. A dráma szerzőjét ez a vissza nem tartható mosolygás úgylátszik zavarta, mert miközben egy édes likőrös csokoládét dugott a szájába, megkérdeztet — A néninek talán nem tetszik? — Hát tudod — mondtam neki, egyet nem értek. — Miért írsz te szerelemről, amihez nem értesz, meg fehérparókás várurakról, akik már nem léteznek, mikor annyi sok minden történik velünk és körülöttünk, ami mind sokkal érdekesebb, mint ez a dráma ... — Az igaz — helyeselt teliszájjal az ifjú drámaíró, és belekezdett egy hosszú történetbe az iskoláról és kis osztálytársnőiről. —> Na látod! — mondtam amikor befejezte —, mennyivel érdekesebb, amit elmeséltél, mint ez a színdarab. Miért nem írod inkább ezt meg? — Mert ezt nem én gondoltam ki! — jelelte önérzetesen, és ezúttal egy mandulás csokoládét dugott a szájába. En pedig tovább olvastam a remekművét. Borzasztó vólt! Kati kiirtotta az összes nemeseket. A várurat, Máriát, Yvette asz • szonyt, Dúsát, a vőlegényt és az összes jelenlévő hadfiakat... Most már szigorúan néztem rá. — Ezt jól elintézted! Hogyan is tehetted? Ilyen vérengzést csinálni? Hát nem szakadt meg a szíved? Legalább a fiataloknak kegyelmeztél volna, akik úgy szerették egymást. Ugye mondtam, hogy nem értesz te a szerelemhez. Azért csinálsz ilyeneket! — Lehet... lehet — jelelte elgondolkozva ifjú kartársnőm —, lehet, hogy a szerelemhez nem értek, néni kérem, de erről igazán nem tehetek. Ennek tetszik tudni az az oka, hogy minket gyerekeket nem engednek be a moziba olyan filmekre, amelyik szerelemről szól. Mi csak olyan filmekre járhatunk, amikben lövöldöznek ... hát tetszik tudni azért értek az ilyesmihez jobban ... Ránéztem. Azt hittem, gúnyolódik. De nem! Kati arca halálosan komoly maradt. Még a csokoládés dobozról is megfeledkezett ...' DAVID TERÉZ Magyar művészek a Zenei Nyáron, balról Pálos Imre, Erdész Zsuzsa és Lehoczky Éva, a budapesti Állami Operaház tagjai Gerhard Auerrai, a bratislavai Nemzeti Színház karmesterével A fesztivál egyik legnagyobb élménye volt a rigai Állami Színház balettánco- I sainak fellépése. Képünkön Velta Vilcin, a Szovjetunió nemzeti művésze és Harald Rittenberg érdemes művész Kalnin „ősz" cimü tánckompozíciójában Meglátogatott egy délután a lakásomon, és jókora iratcsomót tett az íróasztalomra. i — Néni, kérem, tessék szíves lenni ezt elolvasni. — Mi ez? — kérdeztem tőle. — Egy dráma — felelte komolyan. — En írtam! Szemügyre vettem a kislányt. Legfeljebb tiz tavaszt számlálhatott. Lelkes, nagy fekete szeme, szívalakú, hosszúkás kis arca volt és fekete varkocsaiban piros szalagot viselt. Legkevésbé hasonlított egy drámaíróra. Hellyel kínáltam, elébe tettem egy doboz csokoládés cukorkát, és érdeklődéssel nyúltam a „kézirat" után. Ez esetbsn szösze -rint értendő. A „dráma" tizenhat fejezete tintaceruzával, nagyobb formájú vonalazott irkalapra íródott, hol merev, hol eldűlő, hol egészen lejekvő betűkkel, és így kezdődött... „A tükörteremben ül Dusa kisasszony testvérével, Mária asszonnyal. Dusa tizenötéves és hosszú, rózsaszínű ruhát visel. Mária valamivel idősebb és fehér ruha van rajta. A család Besztercebányán lakik, és apjuk feljelé göndörülő fehér parókát visel, felesége, Yvette asszony rosszul bánik a cselédekkel. A Dusa vőlegénye gazdag „várúr" és a „Svarcok" nemesi törzséből származik..." Megtudtam továbbá, hogy ki kibe szerel-A kis Kati