A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-19 / 29 - 30. szám

/A SM 0 t * íufSEvr FIGYELEM! Lapunk előző (28.) számában befejeztük az „A Hét" rejtvényversenyét. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a megfejtések beküldésének határideje 1959. augusztus 2. Későbbi postabélyegzővel ellátott megfejtéseket nem vehetünk figyelembe. Szerkesztőség A mérlegen f^kövér: Hatvanhét és fél! Nem, ez a mérleg rossz, ócska, vacak! Légy szíves, állj rá, de előbb mondd meg, hány kiló szoktál lenni? No? Ötvenkettő? Tegnapelőtt méretkeztél a patikában? Helyes! Lássuk hát! Ötvenkettő. Nálad stimmel. Jó! Ráállok újra. Megint hatvanhét és fél! Azazhogy bruttó hatvanhét, mert ugye alig van odébb a mutató a vonalnál... Tehát kereken hatvanhét és ebből lejön a kardigán, ez a nehéz kartonruha, ez a dögsúlyos szandál, a harisnya, a csat a hajamban és a többi... Összesen három kilő, minimum négy kiló, vagyis nettó hatvankét kiló vagyok. Nézzük csak a táblázatot! Azt mondja, hogy aszondja: „Súlyúnak kell lennie egy hölgynek ... ha a magassága százötvennégy, akkor negyvenkilenc és fél!" Hát ezek megörültek, nem normálisak. De még így ls! Igaz, hogy százötvennégy vagyok mezítláb, de ebben az ötcentis sarkú cipőben százötvenkilenc, vagyis kereken százhatvan, akkor pedig .. . Nézzük csak! Igen! Akkor ötvenöt és egynegyed kilogramm! Tehát, vagyis a ruhákat leszámítva vagyok hatvankettő, azaz alig hat kilóval több a szabályosnál. Hat kilóval, vagyis tíz százalékkal. Enynyi tolerancia igazán megengedhető. Tíz százalék és főképp, ha az a tíz százalék olyan arányosan oszlik el,, mint rajtam. S ma egyébként is a telt a divat, a férfiak, a felnőtt férfiak a telt nőket szeretik, akiken van mit... khm . . . nézni... la), de éhes va -gyok! Segéd kartárs, legyen szíves. adjon nekem két zsemlét, de vágja fel őket, legyen olyan aranyos és kenjen közibük öt deka vajat,, s egy kevés, mondjuk tíz deka sonkát, de nagyon kérem, ne adja azt a zsírosat, az hizlal! A sovány: Negyvennyolc! ócska, vacak, kimustrált masina! Légy szíves, állj rá, de előbb mondd rfleg, hány kiló szoktál lenni? No? Ötvenkettő? Tegnapelőtt méretkeztél a patikában? Helyes! Lássuk hát! Ötvenkettő! Nálad stimmel. 16, ráállok újra. Megint negyvennyolc! Hogy mondod? Hogy bruttó negyvennyolc? Nb és? Mit nyom ez az ócska jelöltő, ez a kardigán, ez a pulóver, ez a cipő? Cakpak maximum háromnegyed kiló. Akkor is vagyok negyvenhét és fél! És mit mond a táblázat? „Súlyúnak kell lennie egy hölgynek . .. ha a magassága száhatvan, akkor ötvenöt és egynegyed"! Vagyis kereken ötvenöt, s én vagyok negyvenhét és háromnegyed. Tehát cirka tizenkét-tizenhárom százalékkal kevesebb a szabályosnál. Persze az nincs itt a táblázaton, hogy az emberek fajsúlya is különböző . . . Az én finom, könnyű húsom fajsúlya kisebb, mint az átlagos. Ha ezt figyelembe vesszük, marad tíz százalék mínusz, s ha azt is figyelembe vesszük, hogy a férfiak mennyire nem szeretik a kövér nőket, hogy mennyivel gusztusosabb a karcsú, mennyivel könnyebb a mozgásom, tartósabb a fiatalságom akkor ez a mínusz egyszeriben plusz lesz! De azért bekapok valamit, hadd szedjek magamra pár dekát. Segéd kartárs, kérek egy joghurtot. Zsemlét nem! Kiflit sem! Csak joghurtot kértem és egy kanalat! SÓLYOM LÁSZLÓ 47