A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-19 / 29 - 30. szám

Fodor Mihálynak agyára tódul a véro. Szája megvonaglik a rettenetes méregtől, szeme mint a ketrecbe szorult vadé. Hirtelen mozdulattal megragadja a. falhoz támasztott vasvillát, gyűlölete rekedté teszi a hangját: — Agyoncsaplak! Gál János mindenre elszántan fordul szembe az apósával: — Tegye, ha meri! — szűri vésztjőslón a foga között. — De ne felejtse, hogy a villának két vége van, s az egyikkel saját magát csapja agyon! Lassan leereszkedik a villát fogó kéz: — Takarodj ki az udvaromból, te gyalázatos! — sziszegi Fodor Mihály gyűlölködve a veje felé, s nagyot köp a földre. Aztán villáját belevágja a lucernába, nagy erőlködéssel a vállára emeli és elindul vele a Delelő-dűlő felé ... A keleti látóhatár alja pirulni kezd ... Hajnali dalra, ébresztőre gyújtnak a lomblakók, s bő harmatban fürdik az ébredező, de mégis kicsit ásítozó mező. Virrad ... * * * Másnap a falun végigszánt a hír: Fodor Mihályt herelopáson kapta a veje, és visszavitette vele a Delelőbe. Nincs udvar, ahová be ne libbenne a hír, nincs ablák, melyen be ne lopakodna. Egyesek szerint vérbefagyva fekszik az elnök, merthogy villahegyro kapta az apósa, mások szerint éppen a fordítottja az igaz ... Délfelé már az a falu egyöntetű véleménye, hogy mind a két ember halott — egyik sem mutatkozik, s egyre várják a harangok kondulását: — Nagy eset! Ilyet még nem látott a világ! Ezalatt Fodor Mihályt rettenetes harag feszíti: sárbatiporva a rangja, gőgje, büszkesége ... Mert jó^ történt volna ez Bujtor Gáborral, vagy a falu bármelyik koszosával, ki törődne vele — senki. De vele történt, Fodor Mihállyal, akinek hambitos háza van, aki nem is olyan régen még valaki volt a faluban. S éppen a veje dobta falu nyelvére a nevét, a becsületét. A veje . .. Pusztuljon, dűljön össze ez a szomorú világ, és verje meg az Isten Gál Jánost, de úgy, hogy keserűség legyen a kenyere, bánat meg a sója ... Gál Jánost meg a korai vonat vitte a járási székhelyre — gyűlésre. Hogyan is sejthetné, hogy mi van odahaza. A nyugtalan éjszaka, meg az álmosító meleg, kettőzött erővel tapad a szempillájára, alig tudja figyelemmel kísérni a beszámolót. Bezzeg mikor hazaér, a felesége egy-kettöre elűzi szeméből az álmosságot. Olyan szóáradattal fogadja, amilyet meg nem hallott, mióta kétágú a gatyäja. Míg János odavolt, Fodorné járt Jolánnál. A könnybe áztatott anyai panasz most buzog fel teljes erővel Jolán lelkéből. János csak a száját tátja: ki trombitálta teli a falut, hiszen ő a világon senkinek nem mondta el az esetet!? Honnan is sejthetné, hogy Nórád bácsi volt a „tettes". Pedig az öreg éjjeliőr nem rossz szándékból jártatta el a száját, meg nem is úgy mondta el, ahogyan most beszélik a faluban. Elmondta, mert egyszerűen nem bírta magában takargatni, elmondta, mért annyira tetszett neki a dolog, hogy gyönyörűségben úszott tőle a lelke, mert Gál Jánost az ö szemében égig növesztette ez az éjszaka: elnökavatás volt, igazi elnökavatás! — De értsd meg, hogy én senkinek sem szóltam! — veti közbe János a feleségének. — Hiszen magad is jól tudod, hogy a korai vonattal elmentem hazulról! — Gyalázatos vagy, tudd meg, hogy az vagy! — haragoskodja ki a menyecske belepirulva, villogó szemjárássa!. — Miért tetted ezt az apámmal, miért?!... — fúl sírásba az utolsó szava. — Az enyémmel is megtettem volna! — feleli János elfordulva. Rágyújt, majd folytatja. — Miért lopott?... A gyűjtésre nem volt ideje, nem ért rá, de lopni... — Levegővel nem etetheti a tehenét! — mondja az asszony keserű szemrehányással. — Adjatok elegendő takarmányt mindenkinek, akkor . . . akkor majd nem fog lopni senki! — Mindenki kapott eleget. Ha más be tudja osztani, ő is beoszthatná ... Különben, velem ne feleselj, neked semmi közöd a dolgokhoz! — ropogtatja János keményen a szavakat felesége felé. — Ezek szerint akkor, akkor hozzád sincs közöm?... — teszi fel Jolán váratlanul a furcsa kérdést. — Azt nem mondtam. — Hát akkor mit mondtál? Talán az apámtól akarsz eltiltani?! — Azt se mondtam... Csak azt mondtam, hogy a szövetkezet dolgaiba ne kotyogj bele! — Törődik is valaki a te gyönyörűséges szövetkezeteddel! ... Meg veled is! — Velem is? — Igen, veled is! Ahogy te törődsz velem, majd úgy fogok én is ezután... Te csak futkoss a szövetkezeted után, töltsd vele az éjszakáidat, majd én is .. . én is keresek magamhoz valót... Maj 1 meglátjuk kinek lesz jobb! (Folytatjuk) "'SS///Sf/SSS/SSS/S/fS//S/S/Sf//S/fS/S/fSSSSSSS'/SSJSSSSSSSSSS/SSS/SSSS/S/SSSSSSSSS/J I Az alábbi színjáték szereplői költött személyek. De ha valaki mégis magára ismerne — az nem véletlen. I. FELVONÁS (Történik egy vidéki városban, amelynek labdarúgó-csapatában ifjú tehetség bontogatja szárnyait. Színhely: a város reprezentatív eszpresszója. Az egyik asztalkánál ül a Futballpapa, a Fővárosi Edző és a Fővárosi Intéző.) Futballpapa: Nem azért mondom, uraim, de a fiam lába aranyat ér ... (Látva az edző és az intéző megrökönyödését, hangot vált.) No, persze csak képletesen gondoltam. Tudják, ahogyan a közmondás is tartja ... Fővárosi Edző (megkönnyebbülten sóhajt). Fővárosi Intéző: És tessék mondani, mikor írná alá a fiú az átigazolást? Futballpapa: Még megbeszélem az anyjukkal. De maguk máris a zsebükben érezhetik a fiú lábát. (Zsebére csap.) Van itt ész... Utazzanak csak nyugodtan haza, holnap este felruccanok Pestre, és akkor nyélbeütjük a dolgot. (Függöny) II. FELVONÁS (Szín: Keleti pályaudvar) Futballpapa (kiszáll a párnás kocsiból, kórjába jól fejlett hajadon kapaszkodik): Gyere csak Rozi, már várnak bennünket. Fővárosi Intéző (kérdőjellé görbül). Futballpapa: Ez itt a lányom. Gondoltam, öt is elhozom. Hadd ismerkedjék egy kicsit Budapesttel. Az a kis költség már nem számít. Nem igaz? Fővárosi Edző (számokat suttog, majd lopva összead és kivon a noteszében): Hehe, igen ... Nagyon örülünk, hogy a kislány is eljött. Majd este körülnézünk kicsit a városban, de addig gyerünk u szállodába. Szép, fürdőszobás szobát foglaltattam. A Rozikának is szerzünk ugyanoly at. Fővárosi Intéző (gondterhelten mormol): Száz meg száz az kétszáz ... (Függöny) UI. FELVONÁS (Szín: Reprezentatív, pesti szálló hallja. Jobbról pálma, balról leander, középen a Duna, elöl fényűzés, hátul neonvilágítás.) Fővárosi Intéző (átszellemülten lobogtat egy papírlapot): Hát akkor ugye ... Itt van a szerződés, csak alá kell írni. A szülő előzetes jóváhagyása annyi, mintha maga a Sanyi írta volna alá. .. (Futballpapa orra alá dugja az űrlapot.) Itt tessék, kérem ... Futballpapa (köhécsel, krákog): Ejnye, ez a fránya pesti levegő, egészen kiszáradt a torkom. Talán innánk előbb valamit. Fővárosi Edző: Jó, igyuk meg az áldomást. Nem igaz, Rozika? Rozika (sejtelmesen mosolyog, ahogy a Lollobrigidától látta a „Trapéz"-ban.) Pincér (hozza az italt.) Fővárosi Intéző (az űrlappal hadonászik.) Futballpapa (mintha álomból ébredne): No, gyerünk menjünk, rúgjunk kicsit ki a hámból, ha már itt vagyunk ezen a bűnös Pesten. Az a szerződés nem szalad el. Majd holnap reggel, józan fejjel... (Függöny) IV. FELVONÁS (Szín: Ugyanaz a szállodahall. Másnap reggel. Pálmák, leanderek, Duna stb.) Portás: Most ment el kérem, nincs tíz perce. Fővárosi Intéző: Kivel? Portás: A konkurrens csapat intézőjével. Fővárosi Edző és Fővárosi Intéző dermedten: És nem üzent semmit? Portás: De igen. Fővárosi Intéző (halálsápadtan): Mit? Portás (előkelően és hidegen mint egy angol lord a temetése napján): Azt, hogy ne tessék aggódni. A szállodaszámlát a konkurrens egyesület fizeti. Nekik semmi se drága'. 5 Fővárosi Edző és Fővárosi Intéző (összecsuklik mint S a collstokk). S (Függöny) § V. FELVONÁS Szurkolók kara: Hát ilyesmi megtörténhet? Labdarúgó-vezetők kara: Nem! Ilyesmi nem történhet N meg! 1 (Függöny — úgy meglepődik, hogy fennakad.) G. P. S 713