A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-19 / 29 - 30. szám

Medvetragédia a Magas - Tátrában A fagyosszentek hetében futótűzként terjedt el a Magas-Tátra fürdőhelyein az a megdöbbentő hír, hogy javorinai vadászok az északi Tátra egyik völgyében zergesózók fölújitása és levetett szarvasagancsok keresére közben farkasoktól szétmarcangolt öreg anyamedve és egyéves bocsának maradványaira akadtak. A természet- és állatbarátok mély sajnálkozással csóválták fejüket, a szenzációra mindig éhes fantázia pedig felnagyítva terjesztette a véres részleteket. Mivel igen ntkán előforduló, drámai kimenetelű esetről van szó, a valószínű tényállást ismertetem, hiszen a tragédiát senki sem látta. Dr. Balis Milan, a TANAP zoológusa ellenben a helyszínen szemlét tartott, és szakvéleményét a következően foglalta össze: „Az eset május 12-én vagy 13-án játszódott le a Podupiasky völgyben. Az öreg anyamedve úgy sérülhetett meg, hogy a ködben, esőben megcsúszott és egy hegyes karó fölhasította a basát. A farkasok olyan helyzetben támadták meg, hogy nem tudott védekezni. Mindent összesítve, valószínűleg feküdt és sebét nyalogatta. Medvebocsa ezalatt fölmászott az ott álló magányos cirbolyafenyőre, meiy alatt anyja feküdt. A farkasok azon a járt vadcsapáson közeledtek. amely a hegy lej tön 25 méterre a fekvő anyamedve fölött vezetett. A felülről jövö támadással valószínűleg meglppték, súlyosan megsebesülve nem tudott védekező állást elfoglalni. A medvebocs első ijedelmében fölkúszott a cirbolyafenyő koronájába. Ott fent tartotta magát, nem esett le, különben 40 méteres szakadékba zuhant volna. Később azután lemászott a fenyőről és anyja feié indult, azonban félúton a farkasfalka széttépte. A két elpusztult medve maradványai 15 méterre feküdtek egymástól. Véleményem szerint legalább hat ordas vett részt a támadásban. A tragédia színhelyére többé nem tértek vissza, mert egyszerre 80—90 kg húst fogyasztottak el. Vegyes társaság lehetett együtt. A tapasztalt, idősebb kanok mellett részt vett a lakomán a múitévi fiatalság is. Lengyelországban intenziven vadásznak farkasokra. Ott több nőstény, mint kivert kan kerül terítékre. Az ivarok közötti viszony azért aránytalan, így a fölös számú" kanok falkákban tömörülnek. Jelen esetben is ilyen fiatalokkal kiegészített falka lehetett a támadó. A szakirodalomban ismertetett hasonló esetekben is mindig sebesült medvékről van szó, ki: Szövetkezeti mozgalom — Guineában Guinea népe tavaly „fiem"-mel felelt De Gaulle választásai felhívására. Ezzel a „nem "-tnei a függetlenséget választotta. Guinea két és félmillió lakosa közül csak hetezer a francia. Az urág területe körülbelül akkora, mint Nyugat-Németországé. Banánt, pálmaolajat kókuszdiót és rizst szállít a világnak; — szarvasmarha tenyésztése is említésre méltó. Bauxit gazdagságát 600 millió tonnára becsülik Vasban és alumíniumban is igen gazdag ország Afrika két legfiatalabb állama. Ghana és Guinea tavaly közös nyilatkozatot irt alá, melyben kijelentik, hogy „a .ét állam a nyugat-afrikai országok jövendőbeli uniójának alapját képezi." Guinea népe rájött, hogy jövedelmét csak akkor fokozhatja, s életszínvonalát csak úgy növelheti, ha — ahol csak lehetséges — termelőszövetkezeti csoportokba tömörül. Ez az igyekezetük már eddig is szép eredményekkel járt. Sok helyütt sikerül kikapcsolniok az áruközvetítőket, s a szövetkezetekbe tömörült termelők ma már sokkal jobb árat kapnak terményeikért. Guinea szorgalmas népe céliudatosan halad az úton, mely valamennyi, függetlenségre vágyó afrikai nép utja is. Guinea példát mutat testvéreinek, s a fiatal arrikai államok népei egymás után ismerkednek meg a szövetkezetesítés előnyeivel. A fiatal állam, mely „a függetlenséget választotta", céltudatosan dolgozik, polgárainak jólétéért s minden nehézség ellenére is kitart álláspontja mellett. S az egyre szaporodó szövetkezetek munkája, a szövetkezetekben végzett munka jelentós eredménye komoly támaszt jelent Guinea függetlenséget választó népének és kormányzatának. (sj véve a nagyon erős farkasfalkákkal való találkozásokat." Azt hiszem, hogy aa

tragikus sorsú anyamedve, akár betegség, akár pusztulással járó súlyos sebesülés folytán teljesen legyöngyült és védekezésre képtelen helyzetben egy alkalmilag összeverődött nagy farkasfalka zsákmánya lett; mégpedig akkor, mikor Európa két legnagyobb ragadozója: a medve és a farkas, egy évszázad után ellenfélként ismét összekerült a Magas-Tátrában. Mindkettőnek e hegycsoport egy évszázad előtt ifiár közös élettere volt. Akkor kezdődött el Szlovákiában az ordasok keletfelé való vonulása és eltűnése. A Magas-Tátra alján az utolsó farkast Késmárkon 1879-ben lőtték; azóta emléke már csak a mese- és mondavilágban élt tovább. Egyes elcsavargott példányok mint vendégek olykor ellátogattak ugyan e területre, de a nagyobb beszivárgás csak 1939-ben kezdődött. A medvék számának rohamos csökkenése Szlovákiában az első világháború után következett be, mikor az elöltöltő puskától a rejtett katonafegyverig minden öldöklő szerszámot felvonultattak ellenük. Állományuk olyan rohamosan csökkent, hogy számukat 1932-ben a szakemberek már csak 18—20 darabra becsülték. A medvék azóta védelem alatt vannak. A második világháború végigdúlt Szlovákia hegycsoportjain, minek következtében az időközben elszaparodott medvék száma ismét csökkent, míg végre az új vadászati törvény és a TANAP további fennmaradásukat biztosította. Számuk ma a Nemzeti Parkban húszra tehető. Ezt az állományt az északi Tátra legszebb völgyében váratlanul kettős veszteség érte. Az egészséges, kifejlett medvét bármilyen ellenfél ellen három hatalmas fegyver védi: nagy csontokat is összemorzsoló fogazata; vasgereblye fogaihoz hasonló és szörnyű sebeket hasító körme és tulkot is levágó óriási ereje. A múlt század emlékeiből elökívánkozik a tátrakotlini est. Az erdei legelőn a gulyából visszamaradt egy jó húsban lévő tehén. Egy arra csavargó mackő leterítette, hátsó lábain a négy métermázsát is meghaladó zsákmányt az országúton át 200—250 méterre az erdőbe vitte, ott lakmározott belőle, majd a tetemet gallyakkal s földdel betemette. Mancsának halálos sújtása, körmeinek borzalmas hasítása távoltartja még a csapatban közeledő ellenfeleket is. A farkas azért minden egészséges medvének kitér. A szabadon élő állatok testi ellenálló ereje a betegségekkel szemben edzettségük folytán igen nagy. Egy súlyos betegség, vagy baleset azonban végzettessé válhat számukra. Tapasztálatbői tudjuk, hogy a beteg ember testének kigőzölgése jellegzetes, és már messziről érezhető. Ilyen a beteg vad csapája is. A ragadozó éles szaglása a hihetetlen távolságból megszimatolja és kitartó szívósággal követi, míg az áldozat elhull, vagy pedig annyira elgyöngül, hogy a támadóval szemben védekezni nem tud. Állatországban ez a természet selejtezésének, a „selectio naturalis"-nak egyik változata. Jelen esetben is a betegség vagy zuhanás folytán súlyos belső vagy külső sérülésektől elgyöngült anyamedve addig vánszorgott bocsával együtt, míg kimerülten a cirbolyafenyő közelébe ért, ahol mindkettőt utolérte kérieiheístien régzt—' Az ordasok — alkalmi falkába verődve — a beteg medve nyomába szegődtek. Lehet, hogy a medvét már kimúlva találták, mert a tett színhelyén nyoma sem volt a dulakodásnak, viaskodásnak. Az elfogyasztott hús nagy mennyiségéből arra következtethetünk, hogy sok farkasgyomrot töltött meg. A farkasfalka tagjainak száma becslésem szerint 8—10 darab lehetett. Május havában ez rendellenes jelenség, mivel a nagyobb farkasfalkák télvíz idején verődnek össze, akkor pedig a medve téli álmát alussza, tehát az ordasokkal nem kerülhetett össze. « Az anyafarkas tavasszal kölykezik, csemetéit elkülönütlen neveli föl. Ősszel bevezeti ivadékait a vadászat titkaiba. Egy ilyen vacokalj 4—6 tagú. Tél elején ennek száma a nyáron át különváltan élö egy- és kétéves kölykökkel gyarapodhat. Újév táján megjelennek és csatlakoznak a falkához a vőlegény-jelöltek is. A falka ebben az időben a legnagyobb. Koslatás után elsőnek a vendégkanok tűnnek el, majd valamivel később leválnak a felnőttek az egyéves fiatalokkal, és 1—3 tagú füzérekben ismét szétszóródnak a vadászterületeken. A selejtezés örök törvénye tavasszal vagy nyáron hoz össze — rendkívüli esetekben — nagyobb alkalmi falkákat, így történt ez most a Magas-Tátrában is. P. Mertz, orosz zoológus — vizsgálatok alapján — a farkasgyomor befogadó képességét legfeljebb 3 kg-ra becsüli, és ebből azt a következtetést vonja le, hogy ez az egynapi élelemadag súlya. Lehet, hogy a kisebb, barna, orosz pusztai farkasra érvényes ez a megállapítás, de a nagyobb kárpáti ordasnak nemcsak falánksága, hanem gyomrának befogadó képessége is 3—4-szerte nagyobb. Ezt a feltevést a jelen eset is igazolja; ha a 80—90 kg elfogyasztott medvehús például 10 ordasgyomrot töltött meg, akkor mindegyikbe 8—9 és nem 3 kg hús került! A medvebocs korai pusztulása sajnálatos veszteség. Ha étlen-szomjan a cirbolyán marad, onnan egyszer úgyis a szakadékba zuhant volna. Lemászott, és az ott leselkedő ordasok martaCfcüi tertj JUEÁJ1 YWLK 22