A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-25 / 51 - 52. szám

A ziari alumíniumgyárban BARsi Imre Emlékek országútján „ ... Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel e9V-)ágy bokor, nevét, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton..." (Radnóti Miklós) Körmöci hangulat újévnek, amely a fiatalság mohó vágyával — mit eem tör ód ve a tegnapokkal — a holnapokat akarja leigázni. Ilyenkor, még a küszöb innenső oldalán, az ember gyors számvetést tesz, aztán tempóját lelassítva, majd szabadon bocsátva csapongó képzeletét pihenve elmereng — merengve megpihen. Ezekben a pillanatokban fantáziám szárnyas paripáján én is nekivágok az emlékek országútjának. Messzi városokba szállok, ódon paloták termeiben settenkedve régi mesterek alkotásait bámulom, majd szövetkezeti parasztok pincéjében emelem poharam az új emberre, aki régi várromok árnyékában kohókat épített és mesterséges tengereket létesített, lepipálva ezzel az öreg istenek tökéletlen kezemunkáját. Százados székesegyházak tornyán az érckakas az Internacionálé* fújja, és a fehér barátok tízezres kötetekre .menő könyvtárában kékinges, izmos vasmunkások olvassák Homérosz Iliászát és nevetve mondogatják, hogy 6k bizony jobb pajzsot kovácsoltak volna Achillesznek, mint annak idején Héfaisztosz. Szellemparipám Kassára röpített, ahol Tinódi Lantos Sebestyén meg az öreg széplélek, Kazinczy élt és ahol a nagyságos fejedelem fekszik, Majd Bártfán olvasom Csapós János, Győri György és Gulasa János aláírásait a múzeum emlékkönyvében. Ez a három csepeli vörösgárdista a harcok hevében is időt talált, hogy megismerkedjék a kieß városka múltjával. Lőcsén Lőcsei Pál mester halhatatlan müvét csodálom és a híras Brewer nyomda kiadványait keresem. A város felett a televíziós torony vörös szeme vigyázza a decemberi éjszakát. Lenn az utcákon a szél havas esővel űzi a kapuk alá az elkésett járókelőket. Az utca túlsó oldalán az ablakok már elmerültek a sötétbe, csupán az én ablakomból áradó fény ölelkezik a villamosok csengettyű szavával. Decemberi éj! A naptárban már maguktól forognak a lapok, és ébresztőórám percmutatója vad vágtatásba kezd. Az idő rohan, és vele ismét egy esztendő üget az elmúlás felé, hogy átengedje a helyét az ifjú A varannói fürésztelepen Kikötő a régi vár alatt