A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-05 / 27. szám

Munkafegyelmük példaadó. Mind az öten sorba állnak. Az első felszedi a széthulló betondarabokat, az utána következő beáll a mélyedésbe és vájja a barlangot. Csodálatos módon pontosan négy percig dolgozik mind­egyikük. A négy perc leteltével váltás kö­vetkezik. A leváltott pihen, futkározik, megfürdik az apró medencében, aztán ismét sorba áll, várva, mikor kerül majd ismét sorra. Szomszédságukban északi rokonaik, a je­gesmedvék tanyáznak. Ezek hatalmas fehér bundáikban a nyári nap hevs elöl mulatsá­gos módon fejest ugrálnak a piszkoszöld hullámokba. Tőlük jobbra .Jaknak" a struccok, zsirá­fok, ezek a furcsa állatok, melyekről nagy bölcsen jelentette ki az egyszeri ember, hogy: „ilyen állat nincs is!" A forró nyári napon bizony megizzad az ember, míg megnézi a farkasok, dingók, hiénák, sakálok települését, és amíg elér a szarvasok lomó sátoros tanyájához, legszí­vesebben levetné a cipőjét, és mezítláb mászkálna a magas drótkerítések aljában. Itt tartózkodnak a tevék, lámák és zeb­rák... A domboldalon egzotikus madarak és szár­nyas ragadozók ketrecei láthatók. Nem messze tőlük hatalmas ráccsal védett szikla­barlangokban lakik az oroszlán, a tigris, párduc és leopárd. A hegy aljában tó és patak. A parton és a hullámokban vízimadarak százai élnek és bámulnak közömbösen a látogatókra. Majd a teknősbékák, kajmánok, vízüovak és orr­szarvúk szállása következik. Tőszomszédsá­gukban az elefántok díszelegnek, ök is ked­vencek. Körülöttük tálán még több a gyerek és nagyobb a zajongás, mint a majomketre­cek és a medveporta előtt. Itt is számtalan a hívatlan etető. Az elefántok pedig mindent elfogadnak, és jó étvággyal el is fogyaszta­nak csokoládébonbont, citromot, vajaske­nyeret és fagylaltot egyaránt. Egy praktikus néző komoly arccal figyelmezteti három év körüli, vékonypénzü csemetéjét: .Látod, Ferkó, neked is ilyen szépen kell papálnod — a spenótot is!" Holtfáradtan búcsúzom a Zoo apró és óriás lakóitól, s nemigen tudom, hogy az állatoknak e nagy Babilonjában az elefán­tok, a medvék vagy pedig Helenka és Hur­vinek nőttek-e szívemhez legjobban. Csupán egy dologgál nem voltam megelé­gedve. Az állatok túlságosan össds vannak zsúfolva — látszik itt is nagy a lakásínség! De ez viszont már emberi dolog! — si — Részlet a trójai kastély barokk feljárójából Szibériai tigris Zsiráfok delelnek Rthenó rénszarvas Ez a mackó megirigyelte a majmok dicsőségét

Next

/
Oldalképek
Tartalom