A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-13 / 50. szám

— Pálinka, cigaretta - csábító mosolya arról árulkodot, hogy csakis a Duna gyöngye ringathatta bölcsőjét, — Mit kóstál a pia? — Nolcvan. — Hetvenet megadok érte. — De szaktárs — bűvölt a gyöngyök gyöngye — ez valódi fütyülős! — Szervusz Mikikém — köszöntött rám harsányan valaki. Megperdültem. Azt a fűzfán fütyülőjét, pont a Kenderesit hozta Ide az ördög a magas földszintről. — Ne zavartasd magad - rázta meg a kezem, és suttogóra fogta szavát. - Öregem, Irigylem a gusztusod. Szevasz! Vita nélkül kiguberáltam nyolc ropogós tizest. A figyelmesség megtette hatását. A doktor olvadozott a nyájasságtól, mint nyáron a vaj. Pötyi, úgy tetszett, csak félfüllel hallgatta szavait. Híven az igazsághoz — töredelmesen be kell vallanom, magam sem figyeltem rájuk. Fekete gondolatok kergetőztek fejemben. Délután heves szóváltásom támadt kacagó kis párommal. Hosszadalmasnak minősítette az injekció-kúrát, no meg szememre vetette, hogy már másodszor nyúltam az egyébként tabu koszt-pénzhez. De vajon beleélheti-e magát egy csalogány a magamfajta szegény férj helyzetébe, aki minden viszontagságot elvisel gyermeke egészségéért? Azt is nehezményezte muzsikáló tücsköm, hogy az utóbbi időben egyre későbben kecmer'gek haza, s ilyenkor többnyire a szomszéd lakás csengőjének a gombját nyomom meg. Szerintem minden férjet érhet effajta baleset. Az pedig bosszantó véletlen, hogy a fiatalasszony férje éppen most - egy hónapos tanulmányúton - külföldön tartózkodik. Ki táplál megértést szívében egy szerencsétlen férj iránt? — Nos, öcsi - nyilatkoztatta ki ünnepélyesen a doktor bácsi. — Holnap nagy napra virradunk. Most pedig megejtjük az előzetes vérvizsgálatot. Nyújtsd ide az ujjacskád. Pötyi zsebre dugta a kezét. — Nem engedem kiszedetni a mandulámat - adott hangot ellenvéleményének. — Mondták a fiúk, hogy az nagyon fáj. Eljött az Idő, hogy közbeavatkozzam. — Hallhattad a doktor bácsitól, hogy katonadolog az egész. Te Dedig ne a fiúkra hallgas. hanem apukádra. Pötyi hitetlenkedett. — És biztos az a ... katonadolog ? — Ha én mondom. — Miért, talán a te manduládat már kiszedték? — Hogy mire nem vagy kíváncsi. Nem, még nem operálták ki. — Hát akkor szedesd ki előbb te! — Pötyikém, ne szemtelenkedj — és karom magasba lendült, de a doktor és Sanyi egyesült erővel megakadályoztak a testi fenyíték alkalmazásában. — Többet jó példával mint erővel — e szavakkal és Pythia mosolyával búcsúzott tőlünk az egészség fehérköpenyes őrangyala. — Apafej, hebehurgyaságod rossz vért szülhetett volna — szögezte le Sanyi és nagyot kortyintott a bazini borocskából. — Minő esztelenség erőszakhoz folyamodni az atomkorszakban. Tán a Holdról csöppentél le? — Ne vedd zokon, italos pajtásom, Pötyiért és Pötyitől sok mindent elviselek, de kihozott a béketűrésből. Ami sok, az sok! — Mi az, hogy sok? A legkevesebb, amit megtehetsz, hogy teljesíted kívánságát. Mi a magunk részéről mindent elkövettünk érdekedben. Most rajtad a sor. Felhajtottam maradék boromat. — Ezt nem gondolod komolyan! — Halálosan. 1 — Az isten szerelmére, ilyet nem követelhetsz tőlem. Vilé|géletemben kutyabaja sem volt a mandulámnak, nem is tudom, hogy létezik. Pötyi meg ki sem vergődik az egyik tűszós mandulagyulladásból belehuppan a másikba. S az én mandulámat nyisszantsák ki? Hát csak ennyit értek a lelki injekciók? — Hja, apukám, Pötyi komplikált lélek. De ha te ilyen nagy feneket kerítesz egy vacak műtétnek ... Förtelmes napok következtek. Vállalatom jóvoltából többnapos gondolkozási időt kaptam, ugyanis szolgálati ügyben vidékre kellett utaznom. De minden pillanatomat elkeserítette a tudat, hogy Damoklesz kardja lebeg felettem, várva az alkalmas pillanatot, hogy lecsapjon mandulámra. Ha csak rágondoltam a horgolótű-féleségekre, borsózott a hátam. Visszakozom -fuccs a tekintélynek a családban. Most légy okos, Miki! Operáltatni, vagy nem operáltatni - mardosta lelkemet a dilemmák dilemmája, mikor távollétem után első Ízben léptem át lakásunk küszöbét. Síri csend fogadott - mandulavacogtató némaság. Erdei mókusom fotelben ülve fogadott és — ó magasságos egek - szaporán horgolt. Behunytam a szemem s úgy leheltem csókot a homlokára. Aztán, hogy mondjak valamit, kinyögtem. — Pötyi? — Nincs otthon. — Mikor jön meg ? — és levetettem magam a heverőre. — Holnap. — Holnap? - csodálkoztam - honnan? — A gyermekklinikáról. — Baleset érte? — pattantam fel riadtan. — Nem - válaszolta pintyőkém, és felkattintotta a rádiót. - A t!i lelki injekcióitokat Krőzus sem bírta volna pénzelni. Bevittem Pötyit a gyermekklinikára, ma vették ki a manduláját, holnap haza is hozhatjuk. Pötyi ürügyén többet nem itatom a cimboráidat. Felszabadultan hemperedtem vissza a díványra. Hurrá, az operációm elmaradt. De még hogy én a gyermekem ürügyén kocsmáztarn ? Hálátlanság — asszony a neved. A rádióból cigányzene szállt meggyötört szívemre, s egy férfi borízű hangon énekelte: „Kidőlt a fa mandulástól.. Fényes bemutató zajlott le nemrég Hamburgban: másodszor is filmre vitték Traven Halálhajó elmű regényét, és a premiéren a távollevő szerző képviseletében egy bizonyos Hol Crowes nevű, Mexico aty-beli férfi jelent meg. Sokari azt várták, hogy ezúttal sikerül fellebbenteni a fátylat, amely harminchárom éve takarja a világhírű író személyét, senki sem tudja ugyanis, hogy tulajdonképpen kicsoda Traven. Ki a Halélhajó. a Fehér rózaa, a Hid a dzsungelben, az Akasztottak lázadása szerzője? Annyit tudunk csak, hogy Traven — Írói álnév. Traven első regénye — éppen a Halálhajó — 1826-ban jelent meg Ki rejlik a Traven íréi álnév mögött? egy német napilapban, folytatásokban. Egy csapásra híres lett s mindenki kíváncsian kérdezte: ki a szerző? ő azonban kereken visszautasította, hogy felfedje kilétét. Azóta ls egy zürichi kiadó képviseli a szerző jogait, de ez sem tud többet mint amennyit negyed századdal ezelőtt a szerző hajlandó volt egy ievélben elárulni: „A közhiedelemmel ellentétben, nem vagyok német. 1900-ban születtem, s tízéves korom óta Mexikóban élek. Életrajzomat magánügynek tekintem. Véleményem szerint, ha egy ember nem Ismerhető meg müvei által, akkor vagy ő nem ér valami sokat, vagy müvei.. Azóta sok vállalkozó szellemű ember igyekezett felkutatni a titokzatos szerző kilétét: Egyesek a galíciai kóbor cigányok ivadékának tartották. Felbukkant Marutt müncheni Újságíró neve is, mások Mexikóban élő amerikai olajmémököt, vagy Torsvan dán írót gyanították benne. Kiderült, hogy mindez merő találgatás, mint ahogy néhány szélhámos is lelepleződött, aki Travennek adta kl magát. Egy új és makacs vállalkozó szerint Traven nem más, mint Adollo Lopez Mateoá — Mexikó jelenlegi elnöke. Két dolog táplálja ezt a gyanút. Egyrészt Máteo9 stílusa (ez baráti levelezéséből tűnik ki) állítólag hasonlít Travenéhez; másrészt Mexikóban Traven müveinek spanyol fordításából származó jövedelmét Mateos elnök nővéreire ruházta. Az említett hamburgi filmbemutatón Crowes nem cáfolta meg a Mateosszal kapcsolatos kérdéseket, csak ennyit mondott: „Nem tudom pontosan." Kétségtelen, hogy a titokzatosság, amely körülveszi Traven személyét, növeli népszerűségét, de az író világhírnevét mégis elsősorban müveinek köszönheti. P. V.