A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-19 / 29 - 30. szám

iss tanár úr legkedve­sebb somorjai ismerőseim egyike. Jóvágású, harminc év körüli fiatalember, olyan típus, amilyent bár­melyik mama szívesen el­fogadna vejének ... Kiss ta• гаг urat azonban nemigen jrdekli a lányok és mamák oillantása, egész más nősze­nélyek szokták megdobog­atni az ő agglegény-szivét. 4 levéltárak dohos papírjai közé szeret kirándulgatni. A régmúlt idők boszorkányai irdeklik rendkívüli módon. Azaz, hogy érdekelték, amíg alaposan meg nem járta az egyik „bo­szorkával" ... Még ez év márciusában történt, hogy Somorja levéltárában egy különösen érdekes füzetecskére bukkant. Eredeti kéziratok és jegyzőkönyvek másolatait tartalmazta, s a régi úri világ egyik leggyalázatosabb tettéről rántotta le a A régi öregek szerint e mellett a bokor mellett állott a „törvényfának" nevezett vesztőhely leplet. A híres somorjai boszorkánypör szörnyűségeiről árulkodnak ezek a latin és magyar nyelvű jegyzőkönyvek, me­lyekből megtudhatjuk, hogyan használ­ták fel személyes bosszúállásra az em­berek hiszékenységét a nép elnyo­mói ... „Anno Domini 1691. die 19. mensis Septembris..." — böngészgette szótárral fezé­ben a megfakult sorokat Kiss professzor úr — és bizony három éjszakájába is bele­került, amíg megelevenedtek előtte a több mint kétszáz­ötven év előtti véres „sa­marjai" napok. Ügy kezdődött a dolog, hogy Pogatsasueto Imre uram felesége valamilyen asszonyi ok miatt igen na­gyon haragudott a szomszéd zsellérnére, született Nagy lutlrÁm XAilrnr „őrli r, Pnnnt. sasueto Imréné másállapotba került és nyomorék gyermeket hozott a világra, hogy szégyenét elkerülje, hites ura előtt ily képpen vádolta me gszomszéd­asszonyát: „Mondom néked, én hitös uram, tűzre való boszorkány ez az én szomszédasszonyom, ő repült be seprűn lovagolva gyermekágyas szobám abla-Ilyen hiivelykszoritóval kínozták a somorjai „boszorkányokat" tán, s reá feküdve hasamra, 6 nyo­morító meg magzatom ép testét!" Pogatsasueto Imre ugyan nem na­gyon hitt felesége szavának, de mert tekintélyes ember lévén a „Szűz Mária városának" is nevezett Samarjában", miért ne foghatta volna hát rá háza ellenségére fiának szégyenét? És mivi .Samarja" annak idején már pallos oggdl felruházott mezőváros volt, vá lat emelt Nagy Jutka ellen a komáibc Is barátaiból álló Nemes Tanács előt \ Nemes Tanácsnak éppen kapóra jöí egy kis „tevékenykedés", vasba verett iát a szerencsétlen Nagy Jutkát é lallatóra fogta. Addig kínozták, hü >elykszórítózták, gyertyával égetnél étrán feszítették, amíg szegény Jutk ,iönként" mindent bevallott. Bevalotti íogy igenis seprűn lovagolt, ördöggt imboráskodott, ő nyomorította me >ogatsasueto uram gyermekét, s kő esőket gerjesztett semmiből. Sőt, mi lel a Nemes Tanács majd minden tag ának akadt egy-két haragos szegény ember ismerőse — azokra is rávallot gy került hurokra a legszörnyűbb kín ások árán rövid pár hét alatt a so norjai, tejfalusi, sárosfai, csölösztő lútori és szemeti Nagy Jutka, Borbél 'ánosné, Oculi Szabó Jánosné, Phile Ja rabné, Pergerné, Prikliné, Fekete Ger lelyné és még ne gyvenhat sze encsétlen asszony. S aztán következett a nagy „proces­sus criminális", főtárgyalás! „ ... Aminthogy továb is méltó Con­iderncióra vévén a dolgot az Nemes "anácz, úgy mint Nótárius Uram ja­>aslatábul Nemzetes és Vitézlő Nasz­mdj András és Bytto István uramiék de szólíttatván... Nagy Jutka és, több lomplex Társaji vasba verettetnék és pörvény napot hirdeti vén a Nemes Ta­lácz nekik die 19. Septembris ... imá­on ő Szent Felsége az új Confirmalt 'rivilegiumokra reá szegetvén eképpen aegkezdetik az Criminális *Proces­us..." A nagy „bűnper" természetesen ez­itán már igen egyszerűen folyt le. 1 vádlottak ilyen és hasonló „vallo­másokat" erősítgettek meg Nemes Sa­marja Városának Törvény Táblája: Nemzetes és Vitézlő Béketfalvai Mo­rocz Lénárd, Naszvadi András, Bránik György és társai előtt: „Én Pergerné vallom kínzásban és kínzásom után с magam j óv olt ábul (!), hogy mái 26 esztendeje boszorkány vagyok, min­denütt együtt jártam és röpültem с többiekkel, pecsétem is vagyon a hó­najom alatt, s ördöggel bagzottam Embereket és marhákat vesztettem Tehén marhának az hasznát elvetten Társaimmal együtt..." Alig néhány nap múlva az Űr 169: évében, a király és az igazság nevéber így született meg aztán a szörnyű íté let, mely szerint 7 asszonyt a somorja törvényfánál levő vesztőhelyen máglya tüz által kivégeztek, negyvenhatot pe dig nyilvános seprüzés által megcsú foltatván a város területéről kiűztek .. Ez év márciusában böúgészte ki Kiss tanár úr a somorjai boszorkánypör rég elfeledett történetét, de ő nem elége­dett meg ennyivel. A pör irataiban igen sok máig is létező családi nevet fede­zett fel. Szörnyen izgatta hát az ennek következtében felmerült új probléma: vajon nem lehetne-e felkutatni vala­melyik „boszorkány" máig is élő le­szer mázott ját? Sorra járta hát nem­csak a somorjai, de az összes környező falvak „gyanús nevü" családjait. Így jutott el aztán az egyik legfededhetet -lenebb hírű somorjai családhoz, ahol a szépséges, szőke kis Ilonkát találta odahaza. És íme, a kisleány emlékezett is valami hasonló dolgot említő régi családi iratra, s még azért sem lát­szott különösképpen bánkódni, hogy a rokonság révén ó is „boszorkánnyá" válik. Az volt most már csak a kérdés, honnan kerítik elő ezt a bizonyos ira­tot? A tanár úr azonban késznek mu­tatkozott még a pincét is fenekestül felfordítani. Nem volt hát olyan nap, hogy fel ne kereste volna Ilonkáék há­zatáját. Persze, a döntő bizonyíték azóta sem került még elő. Kiss tanár úr azonban ma már e nélkül is elhiszi llönka boszorkány származását. Persze­hogy elhiszi; hiszen úgy megbabonázta az elmúlt néhány hónap alatt, hogy — néhány héttel ezelőtt — feleségül is kérte. így akart boszorkányt fogni ta­nár uram anno 1959-ben, s így fogott — angyalt... Amit elmeséltem, szóról szóra igaz. A somorjai boszorkánypör iratait bárki elolvashatja a somorjai és a bratislavai járási, illetve városi levéltárban. Igaz Kiss tanár úr és a szőke Ilonka tör­ténete is — éppen csak a nevüket vál­toztattam meg. Mert hát azt igazán nem szeretném, hogy az irigy somorjai lányos mamák most meg Ilonkát ítéljék máglyahalálra. NEUMANN JÄNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom