A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-06 / 49. szám

Praktikus és hasznos karácsonyi ajándékok * • •. ziJáiviöékéRr U KÍIÁ lABUÍ zínuhÁ'z&pi práha-poRIő Susztov csakhamar visszatért. A barátok háta mögött léptetett el jellegzetes, öntudatos járásával. Mikor elhaladt Vatagin mellett, egy borítékot adott át neki. Az ezredes alig vette át tőle, máris megértette, hogy fényképet rejteget. A borítékot szó nélkül zubbonyának zsebébe süllyesztette. A barátok azalatt igumenjükre kacsintgattak. Attól a pillanattól kezdve, ahogy a pénztáros atya elárulta, hogy orosz nótát tudnak, alig tudták kivárni az igumen engedélyét A púpos is szívesen énekelt volna. Pásztoruk végre beleegyezését adta. A gazdasági gondnok megtöltötte Oktáv poharát. Amaz egy szuszra magába kortyolta tartalmát, kámzsája ujjával megtörölte sápadt homlokát, s egy pillanatra elfedte ajkát, mintha már előre tompítani akarta volna énekét. Az ezredesnek úgy tetszett, hogy a barát arca nem is élő, eleven arc, hanem sötét, fából faragott halotti maszk. Bizonnyal a gyertyák fénye okozta ezt a káprázatot. Vatagin hirtelen elővette zsebéből a fényképet. Az egész a'ifJ egy másodpercig tartott. A makedóniai kissé szégyenkezett az orosz vendégek előtt, de azért csak kieresztette hangját. Egy közismert betyárnótát dalolt, melyre Vatagin még gyermekkorából emlékezett. A barát hangja betöltötte a tágas refektóriumot, s az üres edények, poharak, és tálak szinte zúgni kezdtek, mint megannyi kagyló. Az ismétlődő szakaszokat a többiek is mindannyian utána énekelték. Valamennyien daloltak már: a pénztáros, a gazdasági gondnok, sőt az igumen is, de a makedoniai hangja mindnyájukat túlharsogta, mintha riadót zúgna. Ritka szakálla nem fedte el arcának szegletes, éles vonásait. Vékony cimpájú, kemény sasorra volt. Ajka a finom bajusz alatt mozdulatlannak látszott, mintha fütyülni készülne. Az ezredesnek úgy tetszett, a hang nem is melléből vagy torkából tör föl, hanem hatalmas púpjából. Vatagin érezte, hogy már eleget ivott. Egy pillanatra még egyszer elővette a fényképet, észrevétlenül rátekintett, s újra elrejtette. Minden bizonnyal ő volt: egyike a hetes ikreknek. A nóta után mindnyájuk nyelve megoldódott. A barátok hangosan beszélgettek. Már nem feszélyezte őket az orosz vendég jelenléte. A szovjet emberekkel való első találkozás benyomásait közölték egymással. Az egyik orosz a hosszú meneteléstől megfáradva szundikált. A másik folyvást ki-be járt, s a harmadik, a legidősebb — ez a békés és közvetlen természetű — ugyancsak nem sokat beszélt, inkább hallgatott, s ha ételről volt szó. nem hagyta magát kétszer kínálni. — Igaz-e, ezredes úr, hogy nők is vannak a hadseregükben? — kérdezte a gazdasági gondnok, miután bátorságot vott. — Igen. Hiszen a bolgár lányok is kitűnő partizánok. — Lehetséges — mondta kitérően a barát. — Világi dolgokat meg nem ítélhetek. — Benneteket itt a hegyekben nem látogatnak meg soha nök? — kacsintott jelentőségteljesen az ezredes. — Akad, akit meglátogatnak — szólt közbe ravaszkásan a pénztáros atya E szavaknál mindnyájan Oktávra tekintettek. A refektoriumban összegyűlt férfiak megelevenedtek. A gazdasági gondnok fölszólította Oktávot, mondja el minden titkolódzás nélkül, miért szökött el a prílepi kolostorból. Oktáv mentegetődzött. Ki akart térni a felszólítás elől. — Szamárság ilyesmit klvánnni tőlem. Oktalanság! — mondta Oktáv. — Nem kíváncsiak arra az oroszok. Ügy sem hiszik el. Mondom, hogy oktalanság. — Nem! Nem oktalanság. — Bizony, hogy az. — Már csak mondd el — szólt közbe Vatagin látszólag érdektelenül, s rá sem tekintett a barátra. Az ezredes és Susztov a véletlen látogatás alkalmával a következőkről szereztek tudomást a vacsoránál' Oktáv gyermekkora óta Jugoszláviában élt a Vardaron túl. A prílepi kék hegyekben egy kolostor rejtőzik, amelyet állítólag a keresztesek építettek, mikor Franciaországból a Szentföldre vonultak Egyszer, lehet vagy egy esztendeje, a csaknem járhatatlan úton egy német autó jött föl a makedoniai kolostorhoz. A hitleristák annak előtte csak egy ízben keresték fel: partizánokat kerestek és vágni való szarvasmarhát. Oktáv akkor éjszaka keményen aludt mert egész nap fát vágott az erdőn. Csak akkor ébredt fel. mikor a nyitott ajtón át beáramló léghuzat csapta meg az arcát. Felnyitotta szemét és .. Egy asszony állt előtte Asszony! Olyan szépség igazán csak egy barát látomásában létezik Olyannyira szép volt, hogy leírni sem lehet. Arca szinte ragyogott a fényességtől és Oktávnak be kellett hunynia a szemét Ösz hajú volt, de fiatal. Ezüst hajú szépség Pokoli káprázat. Ilyesmi csak egy kolostorban eshetett meg. (Folytatjuk) 13