A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-06 / 49. szám

Alsósztregován „Megemlékezni, hogyha elmegyek Előtte 's'most ls olyan jól esik. Mindjárt meg lesz már, s futva pótolandjuk, Mit elmulasztunk" (Madách) Hatalmas bükk- és körisfák szegélyezik az utat a Madách-kastélytől a Madáchsiremlékig. Megilletődve lépkedünk azon a helyen, ahol egykor Madách Imre járt... A síremlék mintegy 500 — 600 lépésnyire van a kastélytól. Az obeliszkszerű grániton Ádám áll ég felé tárt karokkal. Az ember tragédiájának szimbolikus alakja messziről látható. A síremlék oldalán bronz relief s alatta a név: Madách. A kriptában gyermekei, édesanyja és ő pihennek. Poraikat a magány nyugalma őrzi... * * * A Madách-kastélyt nemrégen 115 ezer korona költséggel restaurálták. Az iskola igazgatója már ekkor tervezte, hogy a kastély szobájában, ahol Madách Az ember tragédiáját Irta, múzeumot rendeznek be, és rendbehozzák a síremléket. A tervezgetés óta mintegy négy év telt el, de a szoba és a síremlék ma is úgy van, mint azelőtt... A kriptán golyó ütötte sebek tátonganak, a síremlék környékét gaz lepi el. A kastélyt úgy ahogy rendbehozták, a Madách-szobában azonban híre sincs a múzeumnak. - De hát mi történt? Miért nem valósult meg a helyes elképzelés? - érdeklődtem több helyen, Alsősztregován. A kérdésre senki sem tudott válaszolni. Annyit mondtak, hogy Batel Zoltán iskolaigazgatót elhelyezték, s az igazgató magával vitte a múzeumba szánt tárgyakat. A síremlék rendbehozására pedig nem jutott pénz. No és most már mindennek vége ? Nem! Erről azonban már Losoncon, a Csemadok kerületi titkárságán szereztem tudomást, ahol Ferenc Ferdinánd és Csák István arról tájékoztatott, hogy a Losonci Irodalmi Kör éppen legutóbbi ülésén foglalkozott a Madách-síremlék kérdésével. Ogy határoztak, hogy kapcsolatba lépnek a Műemlékvédelmi Hivatallal és megtudják: nyilván tartják-e műemlékként a Madáchsíremléket, vagy sem. Ha nem, a Csemadok helyi szervezetének támogatásával a Losonci Irodalmi Kör tagjai és Madách tisztelői fognak hozzá a síremlék rendbehozásához. A jelenlegi elképzelés szerint a síremléket kijavítják és körülkerítik. A kastély azon szobájának falára pedig, amelyikben Madách Az Ember Tragédiáját Irta, emléktáblát helyeznek. BALÁZS BÉLA A Madách-síremlék Gály Iván fblvétele Egy moszkvai varázslónő Ö építette Verona és Moszkva hídjait, Breslau s az egykori Pétervár házait. A Néva folyó áradását, földközi tengeri hajótörést s a csillogó, színes velencei karnevál színhelyét ls az ö művészete keltette életre. Párizsban és Londonban állította ki a müveit. Mlndenlitt nagy elismerést aratott. Nálunk Így irt róla egy szakcikk: „Mesteri módon ért hozzá, hogy az embereket megtévessze!" Ama kevés asszony közé tartozik, akiknek az utóbbi tulajdonságuk — érdemül tudható be! Mert Ludmilla AlTekszandrovszkaja a kombinált filmfelvételek számára készülő parányi modellek egyik legkiválóbb és legismertebb tervezője. Ludmilla Alekszandrovszkaja műtermében . r

! Régi környezetben játszódó nagy filmek helyszíne gyakran már nem található meg a cselekmény korának állapotában. Ilyenkor van szikség rá, hogy miniatűr formában elkészítsék a történelmi helyszint, valami középkori olasz várost, Dosztojevszkij korának Pétervárját, vagy mondjuk az „Otelló" filmben szereplő Famagusta tornyait. Sok-sok tanulmány kell ehhez a művészethez; Ludmilla Alekszandrovszkajának rengeteg múzeumi anyagot, könyvet, metszetet, térképet, albumot keff áttanulmányoznia, hogy mindezek alapján megépíthesse a gyakran csak pár centiméter nagyságú házakat és tornyocskákat, melyeknek felvételét azután a cselekmény klilön forgatott filmjével összekombinálják és — teljes a varászlat! A néző valódi helyszínnek látja és hiszi a képet, s nem Is sejti, hogy csupán parányi modellt Iát. Ludmilla Alekszandrovszkaját nagyon jól Ismerik a világ film szakemberei. Most, hogy „lelepleztük" a varázslónő személyét, bizonyára mindenkinek eszébe fog jutni a neve, ha valamelyik szovjet filmen szép és érdekes városképet plfi lant meg. S hiába mondja bárki is, hogy ezek után nem csap be minket. Mert bizony éppen abban fill a müvészee, hogy — megtévesszen. Tévedések Nemi ritka eset, hogy túlbuzgóságunkkal felsülünk, erőszakolt eredetiségre való törekvésünkben pedig a vért hatás helyett csak megmosolygást érünk el, mert furcsa eredményre jutunk. Azt hiszem hasonló meggondolások, jobban mondva meggondolatlanságok okoztak és okoznak zavart folyóiratunk elmének használata körül. Nemrégiben magam is találkoztam folyóiratunk nevének ilyen gondos beszövésével a mondatba: Ha az A Hét terjesztési kampányát akarjuk értékelni ... 70 darab A Hét van megrendelve. Amíg nem láttam ezeket a példákat, amíg csak hallomásból értesültem a cím körül fölmerült vitákról, nem hittem a vele kapcsolatban felmerült kédések komolyságának. Mik hát itt a problémák? Vegyük sorra őket. 1. Először is bizonytalankodunk és vitatkozunk a címben lévő névelő miatt: Egyesek megismétlik a névelőt, ha összefüggésben emlegetik. A Hét elmet. Mások kifogásolják ezt a használatot, rossznak tartják, e szerkesztési módot. Még szerencsénk, hogy a folyóirat bírja a vitákat, sőt ennek ellenére szép jövővel kecsegtet. Mondjuk meg mindjárt, hogy nem példátlan eset, hogy egy folyóirat, könyv vagy vers címe névelővel kezdődik. Idézzünk csak az ismertebbek közül: Az Igazi Ady, Az igazi Csokonai, Az ember tragédiája, A falu jegyzője (tanulmány, — Illetve könyvcimek); Az élő szobor, A rom, A reményhez, A tél, A nép nevében, A XIX. század költői, A bánat, A Dunánál, A Délibáb üzenete, A Hortobágy poétája, (Vörösmarty. Csokonai, Petőfi, József A., Ady verseinek elme). A névelő Ilyenkor a cím része, a legszorosabban hozzá tartozik, azzal együtt alkotja a folyóirat, könyv vagy költemény elmét. Ha a szerzők névelős elmet választottak, nincs jogunk rajta változtatni. Kételyünk esetleg akkor támadhat, ha az ilyen névelős elmet mondatba ágyazunk. Gépiesen gondolkozva könycíme körül nyen hozzátesszük ilyenkor a névelőt. Így születnek aztán ezek a mondatok: Az A lélek halhatatlansága szép költemény. Az Az Estve Csokonai verse. Az A Hét előfizetőinek a száma növekszik. Első hallásra ls éreznünk kell, hogy nagyon sántít itt valami, s roppant furcsán hangzanak mondataink. Valóban, mert a gyakorlat nem követi, nem szentesítheti ezt a fogalmazási módot. Ha a címben már szerepel névelő. nem tesszük ki még egyszer, mert szerepét úgy is betölti, semmi szükség az értelmi vagy szóismétlésre. A két azonos vagy majdnem egyalakú sző mindig rosszul hangzik egymás mellett. Már pedig a jó hangzás is fontos követelmény. Figyeljük ezt meg a példákon. Nyugodtan mondhatjuk: Az újságíró Nagy itt Járt. A komáromi Kiss jöjjön be! De a: Az alföldi Alföldy tervet készített. A varga Varga nem jent meg. A kis Kiss hiányzik stb. mondatokat már nemigen írnánk le. S nézzünk széjjel, a névelős elmeket Így szokták összefüggésben használni: Petőfi azt írja A nép nevében. . ., újból kiadták A falu jegyzőjét, a Nemzeti Színházban több mint hétszázszor játszották Az ember tragédiáját stb. Nem tehetünk tehát még egy névelőt A Hét elm elé sem. Ez a kialakult Írásmód, s Így kell Írnunk a névelős címeket A magyar helyesírás szabályainak szellemében is. Szándékosan mondom, hogy szellemében, mert példái között nem találunk névelős folyóiratcímet. Végleges és mindenki megnyugtatására idézek egy újabb forrásból, A Magyar Nyelv Értelmez« Szótára I. kötetéböl (megjelent 1959. Bpest. Akadémiai Kiadó, 5. 1.): ha névelővel kezdődik (tl, a könyv, hírlap, folyóirat, irodalmi és zenei műalkotás címet ...), akkor a névelőt nem Ismételjük meg. Világos szabály, a tanács és magiban foglalja a folyóiratcímeket is. KOVÁCS ISTVÁN, a Komensky Egyetem Bölcsészeti karán a magyar nyelv lektora