A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-06 / 49. szám

rus sze ve Szélmalomharc és realizmus A Kelet-Nyugat csúcstalálkozó Nyugaton mindenkit izgalomban tart. Ez nagyon is érthető, hisz az utolsó hónapokig Nyugat, főleg az USA körömsza kadtáíg védekezett a nemzetközi feszültség enyhülése ellen, és hallani sem akarták arról: hogy leüljenek a herek asztalhoz és tárgyaljanak a szovjetekkel. Aztán Hruscsov amerikai látogatása és az ezt követő olvadás úgy hatott, mint a derült égből lecsapó vülám. Igaz, vannak Nyugaton olyan körök is, amelyeknek a jelenlegi állapot, nem tetszik, s nem tudnak beletörődni a változásokba. Ezek aztán mindenkit megszólaltatnak, akiről tudják, hogy az enyhülés és az esetleg ezt levető béke ádáz ellensége. Igy tett Tom Pockock, a londoni Evening Standard munkatársa is, és olyan személyt bírt szólásra, akinek a nemzetközi Helyzetről való véleménye a küszöbön álló csúcsértekezlet előtt „mérvadó lehet". Ez a személy nem volt más, mint Lauris Norstadt, amerikai tábornok, a NATO haderők vérszomjas főparancsnoka, aki nagy örömmel tett eleget az angol újságíró kérésének és tüstént nyilatkozott. Nyilatkozott, mégpedig oly módon, hogy ez még a derék Tom Pockocknak is sok volt, és ezért a tábornok nyilatkozatát „NATO-zsargonnak" nevezte. £jz a zsargon különben nem is volt zsargon. Norstadt meglehetősen nyersen és érthetően adta tudtára az angol újságírónak: „nagyon büszke arra, hogy a NATO gigantikus pusztító fegyvetekkel rendeli ezik". Ezenkívül Norstadt igen kikelt egynéhány európai parlament ellen, amely országa háboköltségvetését csökkenteni akarja. Véleménye •int a hadi kiadásokat emelni kell. Norstadt ele\ ilveti a nemzetközi feszültség enyhülésének lehetőségét, mert úgymond: „Minden békejavaslattal vagy leszeAelési ajánlattal, amelyet Hruscsov terjeszt elő, csakis a szovjetek nyernek ..." £s a tábornok úr Don Quijote módjára nem létező és nem is létezhető szovjet agresszió meg kommunista veszedelem ellen hirdet és visel szélmalomharcot. Am Lauris Norstadttal szemben vannak olyan befolyásos amerikai személyiségek, akik reálisabban nézik a jelent és a jövőt. Ezek közé a realisták közé tartozik Walter Lippmann, a neves amerikai közíró is. Lippmannt nem lehet meggyanúsítani, hogy kommunista, ő valóban a kapitalizmus védője, és ebből a pozícióból írta meg „A kommunista világ és a mi világunk" című híres könyvét is. Könyvében azonnal leszögezi a békés koegzisztencía szükségességét. „Nincs más hátra, minthogy együtt éljünk ezen a planétán a kommunista államokkal" — mondja Lippmann, majd rámutat az USA kalandor külpolitikájának csődjére. Szerinte JZ észak-amerikai Egyesült Államokat nem fenyegette és nem is fenyegeti semmiféle háborús veszély a szocialista országok részéről. Önámítók lennénk, ha nem látnók, hogy a kommunista országok ereje nem fegyvereikben vagy felforgató tevékenységükben rejlik, hanem éppen példaadásuk erejében, amely világosan mutatja meg a világnak, milyen eredményeket érj el negyvenkét év alatt a Szovjetunió és tíz év alatt a vörös Kína!" Lippmann nagyon jól látja, hogy a különböző fegyveres szövetségek csupán a kommunizmus eszméjének terjedését hivatottak megakadályozni; ám ö úgy látja, hogy mindez hatástalan, mivel a töl megek ezeket a katonai szerződéseket elvetik. Ami pedig a német kérdést illeti — Lippmann határozottan józanul ítéli meg a helyzetet. Nem titkolja, hogy Németország egyesítését csupán a két német állam közös megállapodása alapján lehet elérni. Es honfitársával, Laris Norstadttal szemben Walter Lippmann arra is rátapintott, hogy a két rendszer versengésében éppen a gazdasági fejlődés az a terület, ahol érvényesíteni lehet a régi rómaiak bölcs mondását: „Hic Rhodus, hic salta". Es amely rendszer nagyobbat ugrik majd az ember maximális szükségleteinek kielégítésében, az nyeri meg ezt a nagy és nemes versenyt, amelyben nem lesznek legyőzöttek. Rajtunk áll azonban, hogy mi legyünk a győztesei! BARSI IMRE A tájfun a rombolás szellemével egyéni« Japánban Az utolsó hetekben Ismét ez a rettenete« vihar pusztított Japán falvaiban «a városaiban; rengeteg ház ée ember esett áldozatul, tízezrek váltak hajláktalanná Kozjavka egyike azoknak a híres szovjet Őrkutyáknak, amelyek már jónénány világürutazist tettek meg Nincsen revansizmus a Német Szövetségi Köztársaságban? Ezek a bélyegek az ellenkezőjét bizonyítják. Bonnban visszakövetelik a lengyel, csehszlovák és szovjet városokat is! Mit mond erre a kancellár dr? OAAGANII P( UT'iOll ANC SULIO MIN V, OANZf HUrSOMANl SOU.ISSIIN DEUTSCHLAND souts DAS : OANZt DtUTSCHtlAND A SOLLt 11 StIN