A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-29 / 48. szám

Arkhimédész esete nem egészen úgy történt, amint arról Imi szoktak. Igaz, az, hogy rpegölték, amikor a rómaiak meghódították Szirakuzát, de az már nem igaz, hogy egy római katona rablási szándékkal behatolt házéba és Arkhimédész, aki éppen geometriai szerkesztéseibe elmélyedt, bosszúsan ráförmedt: „Ne zavard körelmet"! Először la Arkhimédész nem nevezhető szórakozott tudósnak, aki mit sem sejtett a körülötte zajló eseményekről, ellenkezőleg, izig-vérig katona-jellem volt, aki Szirakuza városának védelmére harcigépeket talált (el; másodsorban a római katona nem ittas harácsoló, hanem a művelt és nagyravágyó Lucius vezérkari ezredes volt, aki jól tudta, kivel áll szemben. Nem (osztogatni jött, hanem a küszöbön katonásan tisztelgett, és Igy szólt: - Légy üdvözölve, Arkhimédész.! Arkhimédész íelpillantott viasztáblájáról, amelyre valóban rajzolt valamit, és ezt (elelte: - Mi a kívánságod? - Nqgyrabecsült Arkhimédész - folytatta Lucius —, elismerjük, a szirakuzaiak hadigépeid' nélkül még env hónapig sem védelmezték volna a várost, de Igy két évig bajlódtunk veletek. Hidd el nekem, mi katonák értékeljük képességeidet, minden tiszteletem a tiéd. Arkhimédész elhárító mozdulatot tett. — Kérlek szépen, semmi különös az egész. Közönséges hajltómechanlzmus, hát csak olyan játékszer. Tudományos szempontból értéktelen. - De katonai szempontból értékes -vélekedett Lucius. — Hallgass meg, Arkhimédész, azért jöttem, hozzád, hogy megkérjelek, dolgozz velünk. - Kivel? - Velünk, rómaiakkal. Magad is láthatod, Karthágó sorsa megpecsételődött. Miért kell őket még segíteni. Csodálkozhatsz majd azon, milyen gyorsan végzünk velük. Inkább csatlakozzatok hozzánk. Ti mindannyian. - Ugyan miért? - dörmögte Arkhimédész. — Mi szirakuzaiak történetesen görögök vagyunk. Miért tartsunk veletek? - Mert Szicíliában éltek, és nekünk a szigetre szükségünk van. - És miért tartotok rá igényt? - Mivel uralni akarjuk a Földközi-tengert. - Aha — viszonozta Arkhimédész, és gondolatmenetét elvesztve, viasztáblácskájára pillantott. - És miért van erre szükségetek ? - A Földközi-tenger tulajdonosa a világ ura — viszonozta Lucius. — Hiszen ez világos. - Talán a földkerekség urai akartok lenni ? - Igen, ez Róma elhatározása, meg kell hódítanunk a világot. AJlltom, sikerül is. — Lehetséges - tűnődött Arkhimédész, közben letörölt valamit viasztáblájáról. De nem tanácsolom nektek, Luciusom. Figyelj csak ide, ha a világuralmat eléritek, rendkívül fáradságos lesz a védelem. Kár a befektetett munkáért. — Ez nem érdekes számunkra; mégis hatalmas birodalmat alapítunk. — Nagy ország — töprengett Arkhimédész. — Ha kis kört rajzolok, vagy nagyot, mindegyik csak kör. Megint határokat vontok, mindig lesznek határaitok, kedves Lucius. Ogy véled, egy nagyobb kör tökéletesebb, mint a kicsi ? Azt hiszed, ismertebb matematikus leszel, ha nagyobb kört rajzolsz? — Ti, görögök mindig érveket sorakoztattok fel — viszonozta Lucius ezredes. — Mi a saját igazunkat másként bizonyltjuk be. — Hogyan? — Tettekkel, fgy igáztunk le például benneteket, szirakuzaiakat. Ergo, Szirakuza a miénk. Világos érv ez valóban? — Hát persze — bólintott Arkhimédész, és palavesszőjével megvakarta a fejét. — Igen, meghódították Szirakuzát, csakhogy ez már nem a régi. Hatalmas, híres város volt. Most már soha többé nem lesz nagy, kedves barátom, Kör Szirakuzáért! — Helyette Róma veszi át a hatalmat. A legerősebbnek kell lennünk az egész földgolyón. — Miért? — Hogy fenntarthassuk magunkat. Minél erősebbek vagyunk, annál több az el-KAREL CAPEK lenségünk. Ezért kell a legerősebbeknek lennünk. — Ami az erőt illeti - dörmögte Arkhimédész, - egy kissé fizikus is vagyok, Luciusom és meg akarom mondani neked: az er£> leköt. — Mit jelentsen ez? — Egy törvényt idéztem, kedves Lu'cius. Miközben az erő hat, lekötődik. Mi- • nél hatalmasabbá váltok, annál több eröt kell kifejtenetek; de egyszer elérkezik a pillanat. — Hogyan értesem ? — Érdektelen, amit mondtam, nem vagyok jós, drága barátom, csak fizikus. Az erő lekötődik, ennél többet nem tudok. — Figyelj szavamra, Arkhimédész, nem szeretnél mégis velünk dolgozni? Fogalmad sincs arról, milyen új lehetőségeket kínál neked Róma. Megépíthetnéd a világ legkomolyabb gépeit. — Elnézésedet kérem, Luciusom, öregember vagyok és szeretném még egy-két nmm elképzelésemet megvalósítani. Amint látod, mcst is éppen rájöttem valamire. - Tisztelt Arkhimédész, nem csábító számodra kiharcolni a világuralmat? Miért hallgatsz? - Bocsáss meg - mormolta Arkhimédész, táblácskájára hajolva. - Mit is mondtál? - Hogy Ilyen férfi, mint te, eléri a világuralmat. - Hm, világuralom — felelte Arkhimédész. — Ne neheztelj rám, de itt sokkal fcntosabb teendőm van. Tudod, valami maradandó. Valami, ami átvészeli az idők viharát. - Mi lehet az? - Vigyázat, ne zavard köreimet! A körszektor felületének kiszámítási módszere. Később közlemény jelent meg, amely beszámolt arról, hogy a tudós Arkhimédész ismeretlen körülmények k-izött elhunyt. Fordította Barabás Anna Békülj meg magaddal Békülj meg magaddal. törülközz a tiszta egek kék selymébe, csendüljön szádon a lélek, a rózsaszirmú dal, a szépek szépe. Békülj meg magaddal, vidáman köszöntsd a percek friss zenéjét, melengesd sorsod vánkosán a halhatatlan élet szép reményét. DÉNES GYÖRGY H Borítom rózsával, gyönggyel Versemnek a lelkem adom akkor is, ha nem akarom. Borítom rózsával, gyönggyel feldistitem halk örömmel. Szeretném, ha virágosán zengene a kelő napban, mint a tavasz májusfája, hogyha lángot gyújt az ága. őszbe érek én is lassan, benne mégis megmaradtam örök tavasz-imádónak, boldogságot álmodónak. DÉNES GYÖRGY A háború vad Istene Gomolygó ónszínű felhők rohannak az ég tengerén hősi diadalt aratva jégzivatarok seregén. Ha így futná már be a földet a győztes ember-erő, a háború vad istene a bánat s a baj kettsrö porig alázva, s legyőzve heverne a lábunk előtt, miként a tettenért álnok', esküszegő rongy szerető. S nem folyna vérünk, s nem törne gyilkos erőszak a földre, drága gyümölccsel ölében a béke igy tündökölne. TÖRÖK ELEMÉR