A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-29 / 48. szám

nz egyiK Danaua uracuianaK ouozött. Fegyverzete tőr és revolver Elfogott teenagersek a vizsgálóbíró előtt J\7 agy részük még el sem ** érte tizenhatodik életévét és máris néhány rablás, betörés és gyilkosság terheli lelkiismeretét. Csupán New Yorkban körülbelül tízezerre tehető a számuk; és asszony, férfi, civil, va-l lamint rendőr egyaránt retteg tőlük. Bandákban (gangekben) szervezkednek, melyeknek igen sokat mondó elnevezése van, mint pl. „Harcias kakasok", „Urak", „Bűnösök" vagy „Gyilkosok". Ezek a fiatal gengszterek faj szerint is csoportosulnak, és a végén fehérek, négerek és portorikóiak külön-külön egymás ellen harcolnak. New Yorkot felosztották egymás közt, és minden gang a másik banda területére tör be, hogy ott garázdálkodjék. Néha megtörténik, hogy ezerkétszáz fiatalkorú bandita tör be géppisztolyokkal, tőrökkel és bombákkal felszerelve vetélytársainak területére és akkor aztán nincs irgalom. Ha netán elfogják a másik banda tagjait, szitává lövik őket vagy pedig halálra késelik. Es jaj a véletlen járókelőknek is! Aki útjukba kerül, agyonverik, meggyükolják. A rendőrség tehetetlen 'velük szemben, mivel magános rendörőrszemet vagy kisebb számú rendőrőrjáratot azonnal likvidálnak. Páncélkocsikban indulnak ellenük a rendőrosztagok, és bizony gyakran még ilyenkor is kétes a harc kimenetele. A bandavezérek ezekben az esetekben karcba dobják az „öngyilkosok zászlóalját", amelyeknek tagjai nem félnek a haláltól; sőt azt állítják, hogy a harc úgy hat rájuk, mint a pezsgő, és különben is: az élet osto-l baság, céljuk a „hősi halál". Az öngyilkosok zászlóaljaiban többnyire apátlan, anyátlan, árvaházakban nevelkedett gyerekek csoportosulnak, míg a gangek más egységeiben megtalálhatók a gazdag New York-i családok fiai és leányai. Teenagerseknek (húsz éven aluliaknak) hívják őket az Egyesült Államokban, Teddy Boysoknak Angliában, Blonsono Ndir soknak Franciaországban és „halbstarkeknek" Nyugat-Németországban. Ebből is látszik, hogy tipikus jelensé-1 gek a kapitalista Nyugaton, ám éppen New Yorkban a leg számosabbak és legveszedelmesebbek. New York állam kormánytanácsa már többször foglalkozott ezekkel a tűrhetetlen állapotokkal, ám kiutat nem talált. A New York-i rendőrfőnök beismerte, hogy a város bizonyos negyedeiben a lakosság zárt kapuk mögött él, és az asszonyok esti bevásárlásaikra csakis taxin járhatnak. A statisztika azt mutatja, hogy ezerkilencszázötvenkilenc első felében 8426 fiatalkorú bűnözőt ítéltek börtönbüntetésre; ezeknek több mint egyhurmada tizenhat éven aluli fiúkból és leányokból tevődött össze. Es ebben a számban nincsenek benne azok, akiket Rockefeller munkatáboraiban igyekeznek „átnevelni". Az amerikai pedagógusok és politikusok pedig lázasan keresik az okokat, kutatnak az igazi bűnös után. Feleletet azonban nem találnak! Pedig a fglelet igen egyszerű. Az amerikai fiatalság lejtőre jutásáért az amerikai életforma és ezt az életformát propagáló nevelök és közéleti tényezők a felelősek! Mert a komoly tanulás és művelődés helyett — amellyel felelősségteljes állampolgárokat F.zeknek már véget ért a karrierjük nevelhetnének a sokezer megtévedt fiatal amerikaiból —, az amerikai televízió, comics- és filmgang sztereket és idegen nemzeteket szemrebbenés nélkül megkinzó és kiirtó zsoldosokat faragnak belőlük. A legnagyobb felelősség az amerikai filmet és mozit terheli, mert nap nap után cinikus embertelenségre, pusztításra és ölésre tanítja a kiskorú amerikaiak százezreit. És hogy ez az állítás egyáltalában nem túlzás, íme itt az ízelítő az amerikai mozik egy heti műsorából: „Egy prostituált regénye", „A vadállatok leszámolása", „Meztelen nő és a sátán", „Asszonyok a rács mögött", „Hajsza a fehérkesztyűs gengszterekre", Tokió utcái a rettegés bilincseiben", „Ez volt aztán a gyilkosság, Mr. Doyle!", „Pokoli lovas az éjben", „A gyilkosság anatómiája", „A golyóra nem volt ráírva a cím", „Rififi a nőknél", „A halálcella" ... Azt hiszem, ez a felsorolás sok mindent megmagyaráz. Egy rot-' hadó társadalom kelevényei fertőzték meg. Amerika fiatalságának nagy részét, és bizony itt nem marad más hátra, mint revízió alá venni\a kapitalista etikát és erkölcsöt, mert másképpen az USA aligha tud majd komolyan részt venni a két külön bözö társadalmi rendszer békés versenyében. —sí— Es íme, itt van a lelkesítő példa! Jelenet a „Halólcella" című amerikai filmből Éjfél után a banda megszállja az utcákat