A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-19 / 29 - 30. szám

cserebes otthon lakói Etiópia nevével nem találkozunk túl gyakran az újságok hasábjain. Ez a közel húszmilliós afrikai or­szág a békés együttélés elvei alap­ján. pozitív semlegességi politikát folytat, és az ország elmaradott­ságának leküzdésén fáradozik. Etiópia alkotmányos királyság, feje a már 29 éve uralkodó I. Halié Szelasszié császár, aki őrködik or­szága függetlensége felett, és erő­síti a baráti kapcsolatokat minden országgal. Ezért látogatott a Szov­jetunióba és ezért jött el hazánkba is. Népiink örömmel fogadta a hőst, akinek nevét már 1935-ben megtanulta a világ, mikor bátran fegyvert fogott az országára törő fasiszták ellen. Halié Szelasszié többször tiltakozott a Népszövet­ségben. ahol egyetlen igazi támo­gatója a Szovjetunió volt. A nyu­gati hatalmak — akárcsak később Csehszlovákiát — prédául dobták Etiópiát, és az olasz fasiszták öt évig garázdálkodtak az országban. A császár 1941-ben tért vissza a száműzetésből. 1955-ben demok­ratikus változtatásokat eszközölt az 1931 évi alkotmányon, 1957-ben megtartották az első általános al­sóházi választásokat. A császár azóta ls több demok­ratikus reformot hajtott végre, és nagy gondot fordít a közművelődés fejlesztésére. A második világhá­ború óta az alap- és középfokú iskolák száma harmincról hatszáz­húszra emelkedett. Jellemző, hogy az 1957—58-as költségvetésben a közművelődésre fordított összeg a negyedik helyen ált. Az ország fő­városában, Addlsz Abebában meg­nyílt az első etiópiai egyetem. Az ENSZ közgyűlés 1950. évi határozata értelmében Eritrea volt olasz gyarmat perszonális unióra lépett Etiópiával. Hazánknak jó kapcsolatai vannak Etiópiával. Már 1934-ben konzuli kapcsolataink voltak, 1953-ben pe­dig követeket cseréltünk. Gazda­sági és kereskedelmi együttműkö­désünk a harmincas évekig nyúlnak vissza. Régebben lőszergyárat épí­tettünk Etiópiának, jelenleg kör­házakat rendezünk be. Ezenkívül textilt, gépeket, cipőt, üveget, pa­pirt és bútort szállítunk Etiópiá­nak, ahonnan olajos magvakat és nyersbőrt kapunk. Etiópia gazdag ország, értékes ásványi kincsekkel rendelkezik, de ezek még nincsenek feltárva. El­maradt mezőgazdasági ország. Megjegyezzük, hogy a kávé nevét a kaffai kerülettől kapta. Etiópia kivitelének hatvan százaléka kávé. Hajié Szelasszié császár cseh­szlovákiai látogatása még jobban elmélyíti az országaink közötti baráti kapcsolatokat, és mi mint fejlett ipari ország még több'et segíthetünk Etiópia ötéves fejlesz­tési tervének teljesítésében, egy békeszerető afrikai ország elmara­dottságának leküzdésében, (sz. b.) I. Hailé Szelasszié, Etiópia császára majd Szentgyörgyön és csak ezután került ide. Nyolcvannégy éves. Jól érzi magát és elégedett. A koszt kitűnő és bőséges. — Sokszor meg sem bírom enni — mondja. Vacsora után Curupisz Gizella nénivel beszélgetünk, az intézet könyvtárosával, aki Erdélyből indult el, és most a kovács­pataki aggok házának megelégedett lakója. Tőle az olvasók jelöl érdeklődünk. Elmond­ja, hogy leginkább a kalandos útleírásokat és a klasszikusokat olvassák. A könyveket a Járási Népkönyvtártól szerzik be. Közben kikérdez engem is, hogy mi a látogatásom célja. Elmondom, és máris figyelmeztet: — Ha már írni akar rólunk, írja meg azt is, hogy nagyon szeretnénk, ha a járási fogyasztási szövetkezet megnyitná az ígért elárusító bódét, ahol beszerezhetnénk a legszükségesebb dolgokat, és egy kis fris­sítőt — málnaszörpöt és sört. Közben bekapcsolták a távolbalátó ké­szüléket. A lakók gyülekeznek — mi pedig szedelőzködünk. A folyosón és a főbejárat­nál kisebb csoportok még cigarettáznak, pipázgatnak és beszélgetnek. Magyarul, szlovákul, csehül, németül — ki hogyan tud. Megértik egymást. Még egy utolsó pillantás a hatalmas épü­lettömbre. Mellette a hegyoldal tövében még látható a „Csipkerózsika" fogadó om­ladozó csonka tornya, ahol a „régi jó idők" idején a tekintetes urak elverték a mun­kásember verejtékének eredményét. Ismét győzedelmeskedett az új élet. Es így van ez rendjén. VÉRCSE MIKLÖS A virágzó gesztenyefák alatt dött mellénk kísérőnek. A szemlét a konyhában kezdtük, ahol éppen a vacsorát készítették. Majd az ebédlőt és az olvasó­termet, valamint a tár­salgókat tekintettük meg. Mindenütt a legnagyobb tisztaság és rend. Ugyan­ezt tapasztaltuk a lakó­szobákban is. Kísérőnk elmondotta, hogy az intézményt 1958 februárjában adták át rendeltetésének. Az ott­hon berendezése öt és félmillió koronába került. Az ellátás havonta 450.— Kovácspatak Párkány környékének legszebb kirándulóhelye. Aki négy évvel ezelőtt járt utoljára ebben a kedves, a fölrajztudósok szerint Közép-Európa legmelegebb völgyé­ben, most ugyancsak elcsodálkozna. Az omladozó falak és sziklák helyén palo­tát emeltek a munkáskezek azok részére, akiket a régi rendszerben koldusnak tar­tottak. 187 nyugdíjas: nők és férfiak talál­tak itt otthonra. Látogatásunk alkalmával Szlovencsik bácsi, az aggok házának gondnoka szegö-Kés, a zsebpénz 50— 350.— Kés személyen­ként. Legkevesebb 50.— Kcs-t azonban mindenki kap, még akkor is, ha legalacsonyabb a nyugdí­ja. — Mindennel ellátjuk intézetünk lakóit, — mondja Szlovencsik bácsi. — Azzal töltik idejüket, amivel akarják. Aki nem bír meglenni munka nél­kül — mert vannak ilye­nek is —, azoknak köny­nyü munkát biztosítunk, amit meg is fizetünk. Vannak műhelyeink, ahol az iparosok foglalatos­kodhatnak kedvükre, né­melyek a parkban tesznek-vesznek, mert ott is akad munka bőven. így szórakozva még szebbé és kellemesebbé teszik kör­nyezetüket. Mondhatom, meg is vannak elégedve. Különben erről győződjenek meg saját maguk — és már invitál is bennün­ket egy kis beszélgetésre. Az olvasóteremben akadtunk rá Szalai András bácsira, aki Nagysallóról került ide. A Dunára nyíló ablaknál ült, könyvvel a kezében. Melléje telepedtünk egy kis tere­ferére. Elmondta, hogy már öt éve van intézetben. Előbb már volt Harmónián.

Next

/
Oldalképek
Tartalom