A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-15 / 46. szám

volna abban a vásárban lenni! - No, nem azért mondtam, ez is megjárja - engesztelődik az öreg. A mocsi szövetkezet borkimérőjénél a piros bor megnyugtatja. - Régen sem mértek Ilyen jó bort. - Jó ez a mocsi bor - szólok én is. - No, de azért a szentpéterieké se kutya - és mutatóujjával a vásár másik vége felé bök. Illő távolságra helyezkedett el egymástól a két szövetkezet sátra. Igaza van az öreg Dióslnak: A vásár arculata megváltozott. Szekér szekeret nem ér; helyette a város elején szürke autóbuszok pihennek, és minden öt percben búgva sietnek megrakott utasokkal az állomásra és a környéki falvakba. Nem állnak birkózók, erőművészek, kardnyelők a porondon - helyettük itt a Glóbusz nagycirkusz. A planétás előtt nem tolongnak. A két tengeri malac békésen rágcsálja a sárgarépát. Ugyan ki kíváncsi a planétára, a holdrakéták idejében! Annál nagyobb tömeg ácsorog a divatbemutató deszkából ácsolt emelvénye előtt, ahol a legújabb ruhákat helyes manekenek mutatják be a közönségnek. Este kigyúlnak a fények. Sok ezer villanykörte, mint megannyi kis csillag ragyog. Egyre többen szállingóznak hazafelé megrakodva mindenféle jókkal. Egy szöszke lányka tükrös piros szívet szorongat a jobb kezében, a ballal anyja kötényét fogja. - Mit hoztál a Simon-Júda nagyvásárból? - Ezt a tükrös piros szívet!... OZSVALD ÁRPÁD törökök is megirigyelhették volna e korszerű „sátrakat" Teheránból - teveháton Mii HITI Egy nyisszantás — egy porció! Szelel, nem szelel? Ezt a tükrös piros szivet Mi legyen a vásárfia?