A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-15 / 46. szám

Üj f let - iij szokás A klrályhelmecl járási nemzeti bi­zottság belügyi osztályán különös tár­gyak ötlöttek szemembe a minap. Az egyik íróasztalon egy selyempapirba göngyölt, hatalmas szegfücsokor hevert, a mási­kon pedig egy csecsemß-papj an, egy puhatalpú csecsemő-tipegő és egy mac­kó botránkoztatta meg a komor akta­csomókat. Csudálkozó tekintetemet sze­rencsére hamar észrevette Juhász Mária anyaköayvvezetönö, s még mielőtt vala­mit is gondolhattam volna, nevetve mond­ta: „Bizony, a foi hivatalos helyiségünk­ben gyakran látni mostaniban hasonló „furcsaságokat". Épp olyan hlvatalbéll tárgyak ezek nálunk, mint a tintatartó, vagy a piros ceruza!" Így ismertem meg aztán azt a gyö­nyörű és már több mint egy éve beve­zetett szokást, hogyha Kiráiyhelmecen, vagv a járásban valamelyik példás dol­gozónak fia születik, ennek szocialista pol­gárrá avatásán részt vesznek a járási nem­zet! bizottság dolgozói ls. A város tár­sadalmi szervezeteivel és az Iskolák pio­nírjaival karöltve, díszes ünnepséget rendeznek az új polgárnak, s ajándékok­kal is kedveskednek neki. Oe nemcsak a keresztelőkön vesznek részt a HNB dolgozói, hanem megünneplik az egybe­kelő fiatal párokat ls, sőt még az ezüst­ös aranylakoda'imasokról sem feledkez­nek meg. Három ezüst és egy aranyla­kodalmas boldog párt részesítettek ed­dig szívélyes megható ünneplésben. Leg­közelebb már a személyazonossági Iga­zolványra érett fiatalokat is köszönteni fogják. OD íértfaii -Mete*­Üj, nyilvános társasjáték dívik Losoncon A gondolat, az ötlet nem új. Újságok­ban, folyóiratokban rendszeresen szer­kesztik a kérdezz-felelek rovatot. A játék nyilvános, közönség előtti formája azóta jött divatba, amióta a rádió közel hozza, a távolbalátó pedig szemünk elé varázsol­ja teljes vidámságában és mozgalmasságá­ban. Mi a kvíz — a kérdés-felelet társasjá­ték lényege? Kérdezzük meg a CSEMADOK losonci helyi csoportjának vállalkozó szellemű kultúrmunkásait. ök rájöttek a játék kul­csára. Ezért sikerült megoldaniok a leg­főbb feltételt: eleven kapcsolatot terem­teni a közönség, a játékvezető és a ver­senyző között.. Lám, Dedák Sanyi elemében van, amikor a színpadról kedvesen szólongatja az esé­lyes versenyzőket: — Frédikém, Józsikám, no gyertek, raj­ta, hiszen tudjátok, hogy itt senki semmit sem veszíthet. Csak okos. szép játék az egész... És már megy is a színpadra Gyuriskó bácsi, az idős nyugdíjas, majd Murár Já­nos munkás, Ferencz Ferdinánd hivatal­nok, a tehetségesen induló fiatal költö. No, még egy negyediket - Bíró Gizi egé­szíti ki a négyest — és indul a játék. Vidám hangulatban várják a kérdéseket, amelyeket, akár egy középiskolai érettsé­gin, borítékokban húznak ki. Egy perc nem nagy idö — a gondolat azonban rakéta gyorsaságú — sok kér­dést sikerül megoldani a kitűzött határ­időn belül. És amit csak félig old meg, vagy felad a versenyző, arra a közönség soraiból érkezik válasz. Csak ritkán szük­séges, hogy Dedák, a játékvezető, akár egy élő lexikon — pontosan, alapos fel­készültséggel, cseppet sem fölényesen, inkább kedves természetességgel adja meg a helyes választ: Hol volt Odiszeusz -szülőhazája? — Ittakában. — Ki írta a verset, amelyből e sorokat idézzük: „ö, Tihanynak riadó leánya..." — Csokonay. Hiába — régen jártunk iskolába! A tu­dást egyre frissíteni, fejleszteni kell. És ebben rejlik a műveltségi verseny érde­kessége, értéke, vonzóereje. Felnőtt em­berek adnak számot a nyilvánosság és önmaguk előtt arról, hogy mit, mennyit őriztek meg abból, amit 'olvastak, hogyan tanultak a könyvekből, vagy az élet isko­lájában. Mert az egyik percben azt kérdik tőlük, ki volt Szinyei Merse Pál, a másikban már cérnát kell befűzniök és ördöngös ügyes­séggel gombot varrni egy szövetdarabra. Most a termelékenység fogalmát kell meg­határozniok, de már itt a következő kér­dés: melyik operettből van a dal, amelyet most Kovács Kató, a helyi csoport üdvös­kéje játszik' zongorán és Szvetlikné, Csaszlovszkyné, Vámos Anikó, esetleg Leszák József énekel kedvesen, természe­tesen. Lezajlik a második rész is, amelyben Tóth Dezső és Rittinger Ernő kereskedel­mi dolgozók, Hahn József diák és ismét Ferencz Ferdinánd vesznek részt. A döntőbírók pártatlanul osztják a pon­tokat, a közönség egy kicsit súg és na­gyon jól mulat. Szórakozik, ám közben — észrevétlenül - tanu.1. -A fiatal az idő­sebbtől, az idősebb a fiataltól. És vajon véletlen-e, hogy a kérdés-felelet művelt­ségi versenyben már másod ízben mun­kásember — Murár János — lett az első 69 ponttal - hivatalnokok, diákok, értel­miségiek között? Nem az egészséges, jog­gal vezető osztály életrevalóságát tanúsít­ja-e ez? Igen, a losonciak tanulnak szocialista módon, a ma emberéhez méltón szórakoz­ni. GÄLY OLGA Viczián István izgatottan figyeli az órát: Mindjárt letelik az egy perc gondolkodási idö A versenyzők első csoportja: Bíró Gizi, Fe­rencz Ferdinánd, Murár János és Gyuriskó bácsi, az egykori újságkihordó Dedák Sándor ismerteti a versenyzőkkel a játék jeltételeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom