A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-18 / 42. szám

Barátaink ünnepeltek Tíz évvel ezelőtt világtörténelmi jelentőségű esemény játszódott le Európa szivében. A háború utáni Németország keleti részében önálló köztársaság alakult, melynek kormánya fö céljául tűzte ki a potsdami egyezmény elveinek megvalósítását: a nácitlanitás következetes megvalósítását, a régi militarista és nacionalista szellem maradványainak felszámolását, állandó elszánt küzdelmet a háborúért felelős körök aktivizálása ellen. Röviden: a német nép első békeszerető demokratikus államának felépítését tűzte ki. A Német Demokratikus Köztársaság rendkívüli helyzetben született: a nyugati hatalmak imperialista politikája, mely már akkor egy újabb háború kirobbantására számított, Németország nyugati részein elősegítette egy új, eleinte álcázott, majd hovatovább egyre inkább színt valló militarista állani születését, mely a letűnt hitleri rendszer régi embereire, tábornokaira és politikusaira támaszkodva biztos és aktív támasza lenne a nyugati imperialista hódító politikának egy esetleges háborúban. Kelet-Németország népe így kénytelen volt határozottan cselekedni: megalakította a saját államát, a munkások és parasztok államát, a proletárdiktatúra eszközét. Tíz év eredményeit mérlegelve ' világosan szemlélteti a fejlődés két merőben eltérő útjára tért két német állam politikáját, helyzetét és jövő távlatait. Az NDK-ban a társadalmi, politikai és gazdasági élet vezető ereje Németország Szocialista Egységpártja, mely a kommunisták és baloldali szociáldemokraták egyesülése folytán jött létre. A párt már tíz éve a szocialista építés útján vezeti a német népet. Nehéz volt a kezdet. Hol is kezdték? Kitűnik néhány adatból: egész Németország köszéniparának 3 százaléka, acéliparának pedig 7 százaléka maradt az új állam területén. Nem túlzunk tehát, ha azt mondjuk, hogy alapjától kellett elkezdeniük az új élet építését. Az eredmények igazolják, hogy a német nép igyekezete nem volt hiábavaló. Ipari termelésének színvonala ma a háború előttinek kétszerese. Európai viszonylatban ma már az ötödik helyen áll. Ipara az 1950—57 években 2.3 szeresére növekedett. mezőgazdasági termelése pedig a felével. Tavaly az előbbi évhez viszonyítva 10,9 százalékkal fokozódott ipari termelése, a mezőgazdaságban 6,7 százalékos volt a növekedés. Természetesen, e kiváló eredményekkel párhuzamosan bővül és erősödik a népgazdaság «szocialista szektora, mely tavaly az iparban elérte a 89 százalékot, a mezőgazdaságnak pedig 45 százalékát képezte. Nem hallgathatjuk el, hogy az NDK megalakulása óta versenyben áll szomszédjával, a bonni állammal. Eleinte puszta létéért folytatott küzdelmet, ma már azonban arról van szó, melyik német állam bizonyítja be nagyobb életképességét, melyik tudja a dolgozók igazi otthonává, virágzó hazájává varázsolni a német hont. E verseny a szocialista társadalmi és gazdasági rendszer fölényének igazolásáért folyik. Az NDK népgazdasági fejlődésének üteme, az eddigi gazdasági eredmények, az emelkedés zökkenőmentesen felfelé emelkedő görbéje arra vall, hogy az NDK 1965-ig az egy lakosra jutó termelésben messze túlszárnyalja a Német Szövetségi Köztársaságot. Természetesen, az NDK sikerei a szocialista tábor együttműködése, elsősorban a Szovjetunió baráti támogatása — főképpen qépipari dokumentációk kölcsönzése terén — nagyon eredményes volt. Az NDK viszont 7 cementgyár és 23 cukorgyár berendezését szállítja a Szovjetuniónak. Hazánkkal együtt részt vesz a lengyel köszénipar fejlesztésében, továbbá egy románjai cellulőzegyár felépítésében stb. Az NSZEP tavalyi V. kongresszusa korszakjelző fordulat kezdetét jelentette az ország életében. Fő feladatul tűzte ki a nyugatnémet állam gazdasági színvonalának utolérését néhány éven belül úgy, hogy ez világosan igazolja az NDK szocialista társadalmi rendszerének fölényét. Az NDK létezése — élő valóság. Ezt már legkonokabb ellenfelei is kénytelenek elismerni. A német nép jövőjének és az európai békének sarkalatos kérdése pedig Németország egyesítése. E kérdés áll ma a világpolitika középpontjában. Az NDK növekvő sikerei bizonyára ennek a megoldását is meggyorsítják. A német nép szorgalma, önfeláldozó lelkes törekvése a szocializmus alapjainak lerakásán biztosíték arra, hogy győzni fog gazdasági versenyében és világítótoronyként jelzi majd minden német útját. L. L. Hamarosan megkezdődik a fűtés. Sokan beszélgetnek arról, hogy vajon milyen lesz a tél, kemény vagy enyhe? A tüzelőfogyasztás szempontjából ez egyáltalán nem közömbös. Arra viszont már kevesebben gondolnak, hogy vajon helyesen végzik-e lakásuk fűtését? Valahogy úgy vagyunk ezzel, hogy azt gondoljuk, jól fűtünk, vagy pedig egyszerűen közömbösség mutatkozik lakásunk fűtése iránt: csak az a lényeg, hogy égjen a tűz a kályhában és meleg legyen. Az ilyen embert azután január közepén éri el a legnagyobb meglepetés, mert idő előtt elfogyott a tüzelője. Vajon miért? A válasz nagyon egyszerű: nem jól tüzelt. A keletkezett kár pedig kettős. Kára van annak, aki rosszul fűtött, de kára van belőle népgazdaságunknak is. I hatjuk, hogy a kedvező lakószoba melegszűkséglete légköbméterenként és óránként 15 — 20, a kedvezőtlené pedig 40-50 kalória. A fűtéssel kapcsolatban meg kell emlékeznünk a szellőztetésről is. A szellőztetéssel biztosítjuk azt, hogy a helyiség elhasznált leveqöje, egész tömegében kicserélődjék. Ennek azonban nem szabad télen óráKon át tartani, mert akkor a falak annyira kihűlnek. hoqy újra kezdhetjük a felfűtést. Helyes tehát a lakásban a téli időszakban a szükséglethez mérten többször is 15—20 perces szellőztetést alkalmazni. — Tudnunk kell a fűtéssel kapcsolatban azt is. hogy mindazon fűtőtestek, amelyeknek hőmérséklete 80 Celsius fok fölött van. a rájuk rakódott finom port pörkölik. Ezt a port a fűtőtestek melletti légáram magával II i ^ ^ ifiCAIDASAGOS FU TE S A Vlll^At A helyes tüzelési módszerrel tehát mindenkinek meg kell ismerkednie. Erről a kérdésről szeretnénk most beszélni olvasóinknak. Mindenekelőtt azonban ismerkedjünk meg az okszerű lakásfűtés fontosságával és követelményeivel Lakószobáinkat általában 17 — 18 Celsius fokra fűtjük. Fontos követelmény, hogy ezt a hőmérsékletet — kis ingadozással — egész napon át tartsuk. Okszerűtlen és egyben egészségtelen az a fűtés, amelynél a szoba levegőjét erőszakolt tüzeléssel túlfűtik, a tűz gyengülése vagy kialvása esetén pedig lehűlni engedik. Az egyenletes szobahőmérsékletet tökéletesen szabályozott folytonégő vaskályhával, vaqy jól megépített cserépkályhával, de mindenesetre rendszeres fűtéssel biztosíthatjuk. Miért van szükség a rendszeres fűtésre? Ismeretes, hogy a hosszabb ideig fütetlenül állt lakást napokig kell fűteni, mert a kályha felületéről a levegőnek átadott meleget a hideg falrészek nagy mohósággal elvonják. Ha viszont a falak már átmelegedtek, a kályhának csak azt a hőmennyiséget keli pótolnia, amely a falfelületeken, az ablakok és az ajtók résein át a külső levegőnek átadódott. A kályha vagy fűtőtest a melegét egyidejűleg sugárzás és vezetés (áramlás) útján adja át a szobának. Ez a meleg helyes fűtéskor nemcsak időben, hanem térben is viszonylag egyenletesen oszlik meg. Helyes fűtésnél a padló (fs a mennyezet közelében mért hőmérséklet között nincs nagy különbség. Helytelen viszont az a fűtés, ahol a kályha melegmennyiségének nagyrésze a szoba felsó légrétegét fűti. Vajon mennyi lehet egy-egy szoba melegszükséglete? Ez függ az épület fekvésétől, építésmódjától. Az északi fekvésű lakás hidegebb, mint a déli elhelyezésű. Igen sok meleg szökik meg rosszul záródó ajtók, ablakok és redönyszekrények hézaigam is. A„hoí szükséges, ott érdemes alkalmazni réselzáró nemezeket vagy fonalakat, mert a befektetett tömítési költség szénben hamarosan megtérül. Általában azt mondragadja, és a levegővel elkeveri. A belélegzett száraz, nedvszívó por a légzőszervek nyálkahártyáira tapad és karcoló, száraz érzést kelt, azonkívül a mennyezetet is piszkítja. Az ilyen kellemetlenségek ellen gondos takarítással védekezhetünk. A fűtés egyébként a szoba levegőjét szárítja. Ezért az érzékeny egyének pl. a központi fűtéssel fűtött szoba levegőjét száraznak találják. Ezek az emberek lakásuk fűtőberendezésén, valamilyen edényben vizet szoktak elpárologtatni. A tüzelőszerek A következőkben vizsgáljuk meg, hoqy milyen anyagokat használunk fűtésre. A tüzélőszereket halmazállapotuk szerint szilárd, folyékony és gázneműekre osztjuk fel. Nálunk a lakások fűtésére a szilárd tüzelőszereket használják leginkább, így a fát, a barna- és feketeszenet, a kokszot, valamint a briketteket. A szilárd tüzelőszerek sorából a lignitnek és a tőzegnek csak helyi jelentősége van, mivel ezek az anyagok — mint tudjuk — nagy hamu- és nedvességtartalmuk következtében nem bírják el a szállítás költségét. A tüzelőszerek fő alkotó része a szén; ezenkívül méq hidrogént, oxigént, nitrogént, ként, továbbá ásványi alkatrészeket és vizet tartalmaznak. A szénnel e cikk keretén belül nem foglalkozhatunk részletesebben. Nézzük meg inkább, hogyan viselkedik a szén a tűzben. A tűzre dobott szén. amidőn hőmérshéklete 100 Celsius fok fölé emelkedett, nedvességét elveszti. A hőmérséklet további emelkedésével pedig a szénből gáz fejlődik. Hazai barnaszeneknél 350 — 500 fok között legkevesebb a gázfejlődés. Ilyenkor a szén meleqfejlesztő képesséoének csaknem felét — aránylag rövid idő alatt — kiadja. Ezért olvan szerkezetű kálvhában kell tüzelnünk, amelyben a szénből a sok aáz nem rohamosan fejlődik. Ellenkező esetben ui. sok el nem égett aáz távozik el a kéménven keresztül. Ez nedia eavenlő a tüzelőanyaq pocsékolásával. Ä továbbiakban teavük vizsgálat tárgyává -> kályhaszerkezeteket. (Folytatjuk) 10