A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-04 / 40. szám

r Érdekességek a könyv történetéből Már jóval a könyvnyomtatás feltalálása előtt sok figyelem­re méltó irodalmi mű született, mely szintén elérte a több ezres példányszámokat. Ma szinte hihetetlennek tűnik előt­tünk ez. Pedig tény, hogy már az ókorban voltak úgynevezett könyvmásoló műhelyek. Persze a régi írók művei nem jutottak el olyan könnyen az olvasókhoz, mint ma. A köl­tők eleinte maguk olvasták fel nagyobb számú hallgatóságuk előtt műveiket, később aztán müveikről másolatokat is ké­szítettek s azokat kölcsön ad­ták, hogy az olvasók is leír­hassák maguknak. így terjedt lassan, nagyon lassan egy-egy írásmű. A régi Róma mint könyvkereskedelmi központ Ezekben a régi időkben per­sze még nem volt szó a mai értelemben vett könyvekről, írott tekercsek, úgynevezett „papirusz-tekercsek" őrizték az írók gondolatait. A papirusz­nádból készült „papiros" után állatok bőréből készült perga­menre írtak. Az időszámításunk előtti V. század vége felé egyre több érdeklődés mutatkozik a régi Görögországban az irodal­mi művek iránt. A kézirat-te­kercsek nagy áron kelnek el a vagyonosabbak körében. Persze, ezen csak a tekercsek másolója és elárusítója (a régi „kiadó" és „könyvkereskedő") keresett, maga a szerző akár éhen is halhatott, mert a „szerzői jog" akkor még teljesen ismeretlen fogalom volt. Az első szabályos „könyvki­adó" csak kb. 350 esztendővel később tűnt fel a régi Rómá­ban. Atticus, gazdag római ban­kár, Cicero barátja alapította az első „könyvkiadó vállalatot". Miután Athénben alaposan ta­nulmányozta a könyvmásolás és könyvterjesztés helyzetét, hatalmas könyvmásoló üzemet alapított Rómában, ahol több mint 300 leírót foglalkoztatott, akik az ő, vagy maga a kérdé­ses szerző diktálását hallgatva egy időben írták papiruszra a felolvasott szöveget. így aztán a „kiadó" rövid idő alatt egy­szerre több száz példány tudott az érdeklődők rendelkezésére bocsátani. Nyilvános könyvtár 4000 évvel ezelőtt Az első nyilvános könyvtá­rakat templomokban rendezték be. A legrégibb ilyent Szarda­napal asszír király alapította Ninivében.i. e. 1900 táján, te­hát közel 4000 esztendővel ez­előtt. Egyiptomban és Kisázsiá­ban is alapítottak ilyen temp­lomi könyvtárakat. A régi Gö­rögországban Peisistratos ti­rannus nyitott hasonló könyv­tárt Athénben (i. e. 510-ben) -ez azonban később teljesen el­pusztult. Antonius, a diadalmas római hadvezér hódolata jeléül 200 000 kötet (tekercs) zsák­mányolt könyvet küldött a kis­ázsiai Pergamon legyőzött kirá­lyának gyűjteményéből Kleo­pátra egyiptomi királynőnek. Augusztus császár uralkodása alatt nyitották meg az első ró­mai nyilvános könyvtárat a Szabadság templomában. Nagy nyilvános könyvtárakat rendez­tek be a római császárok a Kapitóliumon és a Palatínuson is; ezek Gergely pápa fanatiz­musának estek áldozatul, aki azon a címen rendelte el meg­semmisítésüket, hogy „mindaz, ami nincs benne a Bibliában, teljesen fölösleges." S amit nem pusztított el a régi értékes könyvtárak kincséből a fanatiz­mus, azt elpusztították a rabló­hadjáratok, tűzvészek és föld­rengések ... Szakemberek szerint az első szórakoztató írásmű, az első regény a Két testvér története. Ezt a „könyvet" Ennana thébai író, Merenptah fáraó udvari könyvkereskedője írta 19 papi­rusz-lapra a papok szent írás­jeleivel. A regény Seti trón­örökös szórakoztatására ké­szült, aki felséges kezével két helyen is ráírta a kéziratra fel­séges nevét. Ez egyébként az egyetlen fennmaradt fáraó­autogramm! Itt jegyezzük meg, hogy a világ legrégibb ismert „könyvét" egy thébai sírban ta­lálták. Ez a papirusz-tekercs az i. e. 3350. esztendőből szár­mazik. Gutenberg elődei Már a régi római fazekasok­nak voltak megbízható, válta­kozva elhelyezhető betűi, me­lyekkel cégjegyüket az edé­nyekbe belenyomták. Kínában már az i. e. 175. esztendőben fatáblákra vésték a kínai klasz­szikusok műveit, s ezekről a fatáblákról aztán „lenyomato­kat" készítettek. Az i. e. 600. esztendőtől aztán egyes fából faragott írásjeleket is használ­ni kezdtek s 1050-ben már egész Kínában elterjedt az el­mozdítható, váltakozva elhe­lyezhető írásjelek felhasználá­sával történő nyomtatás. Az, első európai nyomtatott könyvek Hollandiában készül­tek. Ezek persze még csak fa­táblákra nyomott „könyvek" voltak. Sajnos, egyetlen példány se maradt fenn belőlük. Ezek az akkoriban még ismeretes nyomtatott fatáblák, valamint a „könyvek" bőrkötésébe préselt betüjeles bélyegzők adták Gu­tenbergnek az ötletet — s így született meg a könyvnyomta­tás. A kínaiak egyes írásjelek­kel történő nyomtatásáról Gu­tenberg nem tudott. Találmá­nya tehát teljesen független a kínaiak régi könyvnyomtatásá­tól. (Z. A.) Az A Hét párkányi terjesztői Kovács Gyula, a párkányi postahivatal kézbesítője munkáját évek óta becsületesen végzi. Fényképészünk éppen munka köz­ben találta őt. Kovács elvtárs megfigyelte, hogy a Csemadok Híradó előtt figyelmesen olvássák az A Hét kifüggesztett pél­dányát és a három jelenlévő közül mindjárt egy előfizetőt szerzett, ugyanis részt vesz a lapterjesztési versenyben és szeretne a járásunkban első lenni. Háromszéki Károly, a Postai Hírlapszolgálat dolgozója Pár­kány legforgalmasabb pontján ügyeskedik, hogy minél több újság és képes folyóirat kerüljön dolgozóink kezébe. Eddig heti száz példányt adott el az A Hétből, de már kedden nem volt egyetlen példánya sem, ezért a jövőben 35 példánnyal töb­bet rendel. Péterváry László A HÉT, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Felelős: dr. Szabó Rezső főszerkesztő. Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Barsi Imre. Egri Viktor, Lőrincz Gyula, Pathő Károly és Tőth Tibor. Szerkesztőség: Bratislava. Jesenského 9. telefon: 261-04, postafiók C-398. Kiadóhivatal: Bratislava, Mierové nám. 3—4. telefon 220-59. Terjeszti a Posta Hírlap Iroda. Megrendelhető min­den postahivatalban és levélkézbesitőnél. Nyomja'a PRAVDA nyomdavál­lalat Bratislava. Jesenského 12. Egyes szám ára 1.50 Kős. Előfizetési díj negyed évre 19.50 Kcs, fél évre 39 — Kős. egész évre 78 — Kfs Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A674399 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom