A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-04 / 40. szám

Amerikai szakíró a szovjet tudomány sikeréről A Szovjetunió teljesítménye kulcs az élet eredetével kapcsolatos ismeretek kincsesházához — Az űrutazások sorozata deríti jel a Huld titkait — Televíziós, műszeres rakétahíd a Föld és a Hold között — Hold-obszervatóriumok figyelhetik majd a távoli csillagvilágokat. „A Szovjetunió ragyogó rakétateljesít -ménye az a kulcs, amely megnyitja a Holddal, a Földdel, sőt talán az élet eredetével kapcsolatos ismereteink kincsesházát" - Írja Alton Blakeslee, az AP tudományos munkatársa. A Hold - mondja az amerikai szakíró — sok olyat mondhat el az embernek, amit nem tudhatunk meg a Földtől. Ezeket a titkokat az űrbeli utazások sorozata fogja majd megoldani. A Holdba vezető hid eleinte csak rakétákból fog állni, amelyeket' televízióval! szeizmográfokkal, teleszkópokkal, meteorszámlálókkal, vegyelemző készülékekkel és más eszközökkel látnak el. A legtöbb űrszakértőnek az a véleménye, hogy 5 — 10 éven belül nem várható az ember Holdba utazása. A szovjet holdrakéta által összegyűjtött adatok az első választ, vagy megfejtést ígérik. A rakéta olyan műszereket is magával vitt, amelyeknek révén megállapítható lesz, vainnak-e af Holdnak sugárzási övezetei, vagy mágneses tere. A Holdon üzembe helyezett szeizmográfok kipuhatolják ennek az égitestnek belső szerkezetét, minden természetes rezgést jelezve,, de rögzítve a robbantások által előidézett szeizmikus hullámokat is. A műszerek megoldhatják azt a régi vitás kérdést is, hogy a Hold hegycsúcsai, kráterei és tengerei vulkánikus úton jöttek-e létre, vagy pedig óriási meteorok becsapódása révén. A Holdon millió és millió éven át feltételezhetően felgyülemlettek a kozmikus por és hulladékok rétegei, amelyeket sohasem zavart meg sem szél, sem eső. Ez a kozmikus por megvizsgálható lesz annak az elméletnek igazolására vagy. megdöntésére, hogy áthatolhatnak-e a világűrön életcslrák, amelyek másutt keletkeztek. A Hold felületének vizsgálata azt is megmutathatja, hogy kialakulhatnak-e valaha ott olyan vegyi anyagok, amelyek az élet elindulásához szükségesek. A Holdon elhelyezett obszervatóriumokból tisztábban lennének láthatók távoli csillagok és tejutak, többet tudhatnánk meg a csillagok születéséről és haláláról, valamint a világmindenség eredetéről és sorsáról — mondotta Blakeslee. „Nem csoda, hogy az oroszok megvernek bennünket minden területen" Egy angol képviselő cikke Az angol közvéleményben kínos benyomást keltett Selwyn Lloyd fanyar megjegyzése a szovjet holdrakétáról, bár az angol külügyminiszter utólag igyekezett magyarázkodni és azt állította, hogy „nem emlékszik" lekicsinylő kijelentéseire. Crossmann munkáspárti képviselő ezzel kapcsolatban ezt írja a Daily Mlrrorban: - Selwyn Lloyd halhatatlanná tette magát a legostobább megjegyzéssel, amelyet angol külügyminiszter valaha is tett. A Szovjetunió bebizonyította, hogy meg tudja verni a Nyugatot annak legsajátosabb terén, a tudományos és ipari haladás tekintetében. Ezt a közoktatásra fordított óriási összegekkel érte el. A Szovjetunióban. a közoktatás megkap minden pénzt, amire csak szüksége van, ezzel szemben Angliában a nemzeti jövedelemnek csupán négy százalékát fordítják erre a célra. A Szovjetunióban hétéves terv irányítja az ipar fejlesztését, és az állam mindig megmondhatja az iparnak, hogy mit termeljen. Angliában és Amerikában viszont csak azt termelik, ami nyereséget hoz, nem pedig azt, amire a nemzetnek szüksége van. Nem csoda, hogy az oroszok megvernek bennünket minden területen. A szovjet tudomány és technika másik nagyszer! ménye - elindult első útjára a „Lenin" atommegl jégtörőhajó. Rajzos magyarázat a holdrakéta útjának kitűzéséről 4 Mitől A rakéta mozgását három egymástól távol eső földi rádióvevővel követték. A három rádióvevő egy gömbháromszöget határoz meg. Ennek a gömbháromszögnek adataiból s az anterínák irányából meghatározható a rakéta pontos helyzete. Első rajzunk azt mutatja, hogyan változott a rakéta sebessége repülésének 34 órája alatt. A sebességnek a földi nehézségi erő hatására történő csökkenése a Holdtól 66 000 km távolságban véget ért. Ettől kezdve a rakéta a Hold vonzásának hatására gyorsult. A kiindulás pontjában a rakéta sebessége felülmúlta a második kozmikus sebességet. A görbe a rakéta sebességváltozásának képe. A rakéta mozgását meghatározó egyenletből kiszárrútható a repülési idő. A kiszámított időnek megfelelően a Hold elé kellett célozni: 34 órai repülési idő esetében az előretartás a holdpályán 122 000 kilométernek adódik.