A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-27 / 39. szám

A legjobb traktoros A férjével együtt hatvan szarvasmarhát gonaoz Emberek így van. Pedig az a ruha a munkaköpeny alatt igazán frissen vasalt és tiszta volt, mintha viselője nem is tinókat etetne. Podszenylk Lajos bácsi is eldicsekedett. Mihelyt munkahelyére értünk, mindjárt azzal kezdte, hogy az előző nap négy anyakoca negyvenöt malacot hozott a vi­lágra. Beszélt a kocákról, malacokról és arca felragyogott. Csak egy dolgot fur­csáltunk, szóvá is tettük. Minden szoptatós koca alatt egyformán kilenc malacot lát­tunk. — Hát úgy van az, hogy a kocák na­gyobb része tlz-tizenkét malacot fial. De olyan is akad, amelyik csak ötöt-hatot. Amelyik nem teljesíti a tervet, adunk neki mostoha malacokat. — Es a kocák hogy viselkednek? — Nem mondhatnám, hogy bántják őket. No meg aztán a nevelés már nem­csak tőlük függ. Hiszen én aszprint ka­pom a fizetést, hogy milyen és mennyi súlyú malacot választok el. Azt már szerényebben mondja el, hogy ötven állandó és negyven átmeneti anya­kocájuk van, s odakünn a lucernásban villanypásztor vigyáz a heverőkre. Ebben az évben minden kocától tizenhat mala­cot akar elválasztani. Az előbbi átadás átlagsúlya 23,7 kg volt. Most még több les4 A keresete? Nincs rá panasz: 1600-on felül minden hónapban megkeres. Azt mondták, hogy Benko Lajos a leg­jobb traktoros. Lánctalpasán valami sza­kadás történt, azt javítgatta, mikor rá­találtunk. Fejére olvassuk szép teljesít­ményeit. Tiltakozik: nem egészen úgy van az. Vencur Lajos sem rosszabb egy cseppel sem. Bejárjuk a határt. Még szeptember nyolcadikán letörték a kukoricát. A te­jesérésű kukorica silózását még előbb befejezték. Tarlóheréből harminc mázsát takarítottak be egy-egy hektárról. Ha másutt lemaradnak a sürgős tennivalók­kal, szívesen segítenek. A határban mindenfelé szorgalmasan folyik a munka. Benne látják az élet értelmét. Valahogy így fejezte ki magát Vencúr Lajos, mikor felkerestük őt a cukorrépa-táblán. A málasi részlegen sokan gondolkodnak hasonlóképpen. Ha ott jársz az emberek között, s beszélsz velük, érzed, hogy a régi cselédek gyermekei, unokái élete nagyot változott. Már nem kisemmizett, elnyűtt proletárok, hanem a társadalom­mal együtt fejlődő új arcú emberek. -11-AZselizi Állami Gazdaság málasi részlegének kultúrotthonában megkezdődött a televíziós adó­sok vétele, öreg anyókák, meg­lett férfiak együtt kíváncsiskod­nak a viháncoló gyermekekkel. Így megy ez már másfél éyp csaknem minden este. Kicsi a klub. Nyolcvan ember csak úgy fér el benne, ha a fele állva marad. Nyílik a klub ajtaja, s beözönlenek a várakozók. Mi pedig elindulunk megte­kinteni a gazdaságot. Eléggé rozzant épületben gondozzák a hlzé marhát. Odabent azonban kelle­mesen csalódunk. Vóclav Gyula és fele­sége gondoskodik itt ötvenegy állatról. Most a csínos fiatalasszony a soros. Az ember más munkára ment. — Szépek — nyilvánítunk véleményt az ismerkedés után. Ügy látszik a .gondozó­nő nem éri be ennyivel. Meg is toldja: — Olyanok mint a vakart hal. — Elismerjük. Napi nyolcvanhat deka a súlygyarapodásuk. Megkérjük az asz­szonykát, hogy álljon a fényképezőgép elé. Vállát vonogatja, szabadkozik; inkább csak úgy illendőség kedvéért. — Hát jó. Hadd lássák meg abban az újságban is, hogy ganajos a ruhám. Hárman voltunk férfiak, összenéztünk: ne csak ő csipkelődjön, s ráhagytuk, hogy Kitüntetett gondozó • Csery Sándor kösött

Next

/
Oldalképek
Tartalom