A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-27 / 39. szám

Hruscsov átadja Etsenhowernek a szovjet kozmikus rakétával a Holdra juttatott szovjet felségjelek mását Ujjongó százezrek fogadták New Yorkban Hruscsovot Ii II k I» V I 4* «I V % il i 4» III jj 4; » I Ö I' 4» lelt Dirksen, Hűssel és Wlseley szenátorok provokációs kérdéseire az amerikai szenátus külügyi bizottságában, felszólalt Wagner New York-i polgármester fogadó estjén is, elmondta nagy beszédét az ENSZ közgyűlésén, ahol bejelentette a szovjet kormánynak az általános leszerelésre vonatkozó legújabb békejavaslatait, melyet négy év alstt hajtanának végre a nagyhatalmak. Ez a javaslat talán nem kisebb meglepetést keltett (természetesen nem mindenkinek kellemeset), mint a Holdba kilőtt szovjet kozmikus rakéta. Mert ezúttal nemigen lehet cstíml-csavarni, és közben Üres frázisokat pufogtatni a békéről. Keleten és Nyugaton általában egy új, békéstbb kcrszsk kezdetéről beszélnek, jégolvadásröl, koegzisztencláröl, barátságról: és a földkerekség népei előtt a világbéke gondolata kezd megtestesülni. A remény jogosnak tűnik, ám a reménység rózsaszínje mellett még ott lebegnek a kétség árnyal is! Valamennyiünknek tudnunk kell ugyanis, hogy az USA külpolitikai irányvonalának alapvető változásait az amerikai imperialista kapitalizmus korlátozza! Ennek ellenére az amerkai politikusokat mégs meg lehet győzni a két különböző társadalmi rend békés egymás mellett éléséről, és ha ez sikerül, a Szovjetunió vezette szocialista tábor a hideg és forró háború hívet felett máris nagy győzelmet aratott. A napokban kelt útra az első szovjet atomjégtörő, amelyet igeh találóan Leninről neveztek el, mivel ő volt az, aki Jégtörőként zúzta szét az emberi kizsákmányolás tömlöcének sziklafalait. Ha azonban bárhol a világon még egy ilyen atom-jégtöróhajót bocsátanak sz óceánok vizére, ez nem viselheti senki más nevét, mint Hruscsovét, a jégtörő NyikJtáét, aki mint Lenin méltó utódja, az amerikalak szivében és tejében felolvasztotta a Jégfalakat. —sl— A két államfő és családja szívélyes beszélgetés közben Egy amerikai újságíró e napokban igy sóhajtott fel: mindennek a kukorica az oka! Szegény feje nem tudta, vagy talán nem is akarta megérteni, hogy Hruscsov Jelenlegi dladalútját a szovjet kormány Immár negyvenkét éve tartó következetes békepolltikájs. valamint a „háborús szakadék szélén táncoló" amerikai irányvonal egyre Jobban tapasztalható csódje készítette elöl Bár tagadhatatlan, az előzményekben a kukoricának is megvolt a maga szerepe, ötvenötben Hruscsov elvtárs szorgalmazta a szovjet kukorlcatermelés tokozását, és a szovjet lapok abban az időben igen sokat cikkeztek e nagyon fontos mezőgazdasági termék jelentősigéről. Es ekkor egy vidéki amerikai lapban, a Des Moines Reglsterben gúnyos cikk jelent meg, amelybon az újságíró azt irta: „hogyha az oroszok meg akarják tanulni a kukoricatermelés és a sertéshizlalás cslnját-binját, Jöjjenek el hozzánk Iowába." Aztán Jött a meglepetés. A szovjet sajtóban feletek a cikkre, mégpedig igen barátságos hangon. Az ötlet nem rossz, és vulóban jó volna, ha az amerikai farmerek eljönnének megnézni a kolhozgazdaságokat és a kolhozparasztok pedig ellátogatnának az iowai farmerekhez! így születtek meg az első szovjetamerikai cserelátogatások. Majd Jött a nagy meglepetés! Az amerikai farmerek rájöttek, hogy a szovjet kolhozparasztnak nincsen se szarva, se lólába, hanem szeretetre méltó gyerekel vannak; a gondjaik ugyanazok, mint az amerikai földművelőké, és rádöbbentek, hogy valamennyiük közös ellensége s háború. Az amerikai kisember hangulata és nézete egyre jobban változott, egyre több amerikai óhajtott eljutni a Szovjetunióba és egyre több szovjet vendéget hívtak meg az Egyesült Államokba — sportolókat, balettmüvészeket.., Csak az amerikai kormány hivatalos hidegháborús politikája állott ellent ennek a tavaszi felmelegedésnek! Hiszen még a múlt év Januárjában Hruscsov és felesége F. D. Roosewelt sírjánál John Foster Dulles ellenezte Hruscsov meghívását, mert „az ő (értsd Hruscsov) látogatása után az amerikai nép nem lenne hajlandó továbbra is támogatni a fegyverkezési programokat . .. és kihirdetnék a békét!" És mégis, u nyár derekán maga Eisenhower teszi meg a döntő lépőit, éa levélben hívja meg Hrucsovot, a szovjet kormányfőt egy amerikai utazásra. Abban az időszakban, amikor mér a hosszadalmas genfi külügyminiszteri értekezlet majdnem zsákutcába jutott, A meghívást az amerikai politikai körök túlnyomórészt helyeselték, mivel kiutat láttak a genfi vétségből, és ahogyan ezt a DPA ügynökség washingtoni tudósítója augusztus harmadikán megírta: „Hruscsov amerikai meghívása bizonyíték arra,' hogy Berlinben nem történik semmi sem, ami súlyosbítaná a nemzetközi helyzetet." Hruacsov meghívását az amerikai nép ujjongó örömmel fogadta. A Callup-féle véleménykutató intézet igazgatója kijelentette, hogy kérdéseikre az amerikai közvélemény soha még ily egyértelmű leleletet nem adott! Pearl S. Buck, a világhírű irőnó feleletében ezt Irta: „Üdvözlöm Hruscsovot hazánkban, és öazlntén remélem, hogy a két nagy állam vezetőinek eljövendő találkozója megszilárdítja majd a békát, nemcsak Európában, hanem Kiníban és a Távol-Keleten is!" Aztán fölrepült a szovjet rakéta a Holdba majd Hruscsov megérkezett Amerikába. Százezrek fogadták kitörő lelkesedéssel. A Hruscsov—Eisenhower megbeszélések a legbaritibb hangulatban folytak le, áa Hruscsov azemélyes beszélgetései, szellemes vltil, sziporkázó ötletei jégtörőként zúzzák darabokra a hidegháború hűtőszekrényeiben mesterségesen gyártott jéghegyeket! Lehetetlen felsorolni hol és kl mindenkivel beszélt, tárgyalt éa vitatkozott a szovjet államfő már eddig la. Vitatkozott már az amerikai újságírók klubjában, felelt és igen jől megte-A szenátus külügyi bizottságában