A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-13 / 37. szám

Igazi ünnep Augusztus 29 — Galánta: a járás szövetkezeti dolgozói — korszerű kifejezéssel élve — gazdasági aktivét tartanak- A valóságban ünnepelnek. Maga a dátum a feledhetetlen évfordulóra utal. Am a hétköznapok gondja Ide ls elkísérte az embereket, s épp ez adja meg az ünnep kellő komolyságát. A falu forradalmi átalakításának cselekvő harcosai gyűltek Itt egybe: szövetkezeti elnökök, agronómusok, csoportvezetők, kiválő és kitüntetésre érdemes dolgozók. A járási nemzeti bizottság gazdasági osztályának vezetője meglepő tárgyilagossággal elemzi az elmúlt félesztendő gazdasági sikereit. Aztán felszólalások — ugyanolyan tárgyilagosság és alaposság jellemzi őket. Többnyire fiatalok beszélnek — a tizennégy esztendeje megszokott mondatíüzéssel, a gyűléseken használatos modorral élve. Egyetlen egy tér el közöttük. Idős ember a megfogalmazója. Deres a haja, deres a bajusza. Közvetlenül él a szóval úgy, ahogy otthon szokta a mezőn vagy övéi közt. Halljuk hát a felsöszell Kontár bácsit: — Mindig sírtam a gépek miatt és most ls csak sírok, mert ami van, kevés, kicsi és rossz. Vegyük csak a kendercséplőt. Kettő van belőle az egész járásban az is Mária Terézia idejéből valö. Mit kezdünk velük, hiszen csaknem minden szövetkezet termel kendert ls. Kontár bácsi talán elvetette a sulykot. Mert ha kendercséplő nincs is elég, van a járásban qép másféle és sok — annyi, amennyi azelőtt sose volt. Mi hát a meglepő ebben a felszólalásban? A qépesltés feltétlen igenlése. Kívánja, akarja a qépet. A pillanatnyi lehetőségeken túl Is iqényt tart rá. Ha számba vesszük, h^v ezt egy idős ember mondta, akkor képet nyerünk a falu emberének gyökeres átalakulásáról, aki a mezőqazdaságot már nem tudja elképzelni a gépesítést akadályozó apró parcellákkal. Az ünnep a vita után éri el csúcspontját. Jutalomktosztás — kitüntetések ... A szövetkezetek járási versenyéből a Stefanlkovől Ke-Pápai Imre, r. tallósi szövetkezet méhésze — a Szocialista Mezőgazdaság Építője A tósnyáradi EFSZ anyasertés gondozói — egy-egy anyától 16 malacot választottak el. Az alsószeli EFSZ-ben füge termeléssel kísérleteznek. rült kl győztesen. Képviselői átveszik a piros vándorzászlót. Csóka Baltazár, a nádszegi szövetkezet tagja a Szocialista Mezőgazdaság Építője kitüntetést kapja. Öt hektáros parcelláján családjával ötszáz mázsa kukoricát termelt. Pápai Imrének ugyanez a kitüntetés jutott. ő a tallósi szövetkezet méhészetében ért el kiválő eredményt. Egy-egy család méhtöl átlag huszonkét kilogramm mézet pergetett. Aztán a kcmbajnosok és traktorosok kerülnek sorra: Péteri Rudi, Pipis Gyurka, Egri László és íeleséqe, Jolán, Urbancsok Mihály, Hujcsik Józseffel, Fejes András, Paulo György, Pap Ferenc meg a többiek. Az ünnepi ebéd után megnyitják a mezőgazdasági kiállítást. A szövetkezet a járási nemzeti bizottság udvarán állították fel sátralkat. Létható itt mindenféle termény és gyümölcs: nagyszemü szőlő és kukorica, füge és úri tök. A mezőgazdasági inasiskola sátra alatt gépek apró modelljei sorakoznak: ekék. maqfúvók, szénagyüjtök, s ki tudná mind elsorolni. Mindez — bár szerény keretek között történik — a haladást és eredményeinket tükrözi, mégpedig itt Nemesk'osút tőszomszédságában, ahol nem is olyan régen, még sortűz dördült a jogalkat követelő dolgozók soraiban. ürtui iiDun Szüret — Jó munkát, gazdag szüretet, bátya! — Részed legyen benne! Ha legalább kóstolni lehetne a gyümölcsből. Ám úgy látom, itt tilos az ízlelgetés. Vagy a termés volna élvezhetetlen. — Már akinek.. . érteni kell ehhez. Hogy ne sokáig titkolóddzak, elárulom, Zboril Józseffel, a pferovi járás prosenicei szövetkezetének kcmlótermelő mesterével kezdtük a fenti csevegést az Ismerkedés pillanatában. Á tagbaszakadt, termetes ember az utolsó szavaiméi ravaszkás mosolyt bújtatgatott a szája szögletében, majd odaballaqott az útszéli cseresznyefa árnyékába. Az árokból egy fücsomó alól két üveget húzott elő. A címkét már lemosta róluk reggeli hűtéskor a víz. — Kóstold. Tizennégyes világos — az egyikről mindjárt le is pattintja a kistepslt. Ittunk a jóféle sörből, aztán már közösen dicsérgetjük, a komlót. Én inkább csak azért, mert kedvelem a sört. ízlett neki ls, de ö a kenyerét ls Itt keresi, tehát táqabb tere van a komlóhoz való viszonyának. — Zöld arany — erősítgeti. Hallottam már fehér, fekete, sőt folyékony aranyról ls, de zölddel még nem találkoztam. Praktikus hangon folytatja. — Hacsak 10 mázsát ad egy hektár, akkor ls 40 000 korona qurul a kasszába. — De ha kétharmada kiadás? — Még eqyharmada sem. Jó üzlet ez. Nekünk is — az államnak ls. Egy tekintettel felmérem a táblát: Komlószüret — Csak ennyi az egész? — Dehogy! — Vagy itt tovább már nem szereti a földet? — Elbírná. — Akkor? Szája szögletében újra megjelenik az előbbi mosoly. Ogy alulról rám les, s csak akkor válaszol, amikor már • megbizonyosodott, hogy nem sokat értek a komlóhoz. — Műhelytitok. Van ám ennek is sok csalafintasága. A vihar miatt jobb a kisebb tábla. Mi 80 árjával négy tagot telepítettünk összesen. Oda-odales a szüretelők felé. Menne, mert szaktanácsra mindig szükség van ott, de maradna ls, mert az meg a cseh vendégszeretethez tartozik, hogy ha már a messziről jött Idegen Ideérkezett Rómát nézni, hadd lásson pápát ts. Ám nem úgy szállt el fölötte a hatvanegynéháriy esztendő, hogy egy jó ötletért a szomszédba kelljen szaladnia. — Gyere, megmutatom, milyen könnyen szakadt le a drótvezetékről, amit nagynehezen odakötöztünk. Igaza volt. Egy mesterfogás, s a hosszú komlószár a földön csücsül. A szüretelök ölbe vették és kényelmes ülőhelyzetben, de szapora kézmozdulatokkal kosarakba gyűjtötték a termést. Ahogy elnéztem igyekeztüket,. a könyveiő szaval jutottak eszembe. Hektáronként 10 mázsás termést vállal a csoport. Most 12 Ígérkezik. Az utóbbi kettő már prémiumra megy, az is, ha az időben szüretelt komlót a szövetkezet tervénél jobb osztályzatúnak minősíti a felvásárlóüzem. A kosarak gyorsan megteltek. HARASZTI