A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-06 / 36. szám

A békéért áldozta életét Szeptember 3-án emlékezett meg a haladó közvélemény Jean Jaurés-nak, a nemzetközi szocialista mozgalom neves alakjának, a béke elszánt har­cosának századik születésnap­járól. Jaures már ifjú korában csatlakozott a szocialista moz­galomhoz. Jobboldali, reformis­ta irányzatához húzott, a „mérsékelt" szocialistákhoz, ami polgári radikális beállított­ságával magyarázható. Kitűnő népszónok. Izzó hangú szónok­lataival elragadja hallgatósá­gát. Az imperializmus fejlődésé­vel párhuzamosan a burzsoá­zia egyre inkább leveti álar­cát. A politikai fejlemények hatására Jaurés „balra toló­dik", azaz a kilencvenes évek­ben csatlakozik a radikális szocialisták csoportjához. Noha becsületesen szolgálta a mun­kásosztály ügyét, lényegében megmaradt haladó polgárem­bernek, s ez okozta, hogy szá­mos kérdésben (még a pa­rasztkérdésben is, melynek programja képviselői székhez juttatta) kispolgári szempontok érvényesültek nézetében. Lenin ezért jogosan bírálta. Politikai nézeteiben megnyil­vánultak ugyan a II. Interna­cionálé hibái, mégis megma­radt tisztességes szocialistá­nak, a béke és az igazság el­szánt harcosának. Igazságérze­te különösen a hírhedt Drey­fus-perben nyilvánult meg, amikor kora híres haladó nagy­jaival együtt az imperialista francia burzsoázia üldözöttje — az ártatlanul elítélt Dreyfus kapitány mellé állt. Ugyancsak a gyarmati kérdésben a fran­cia kormány engesztelhetetlen ellenfele volt. A világháború kitörésekor — a II. Internacionálé szociálso­vinisztáival ellentétben — az imperialista háborúval szemben foglalt állást. Az imperialista burzsoázia által felszított aljas szenvedélyek kitörésének esett áldozatul 1914. VII. 31-én. Gyilkosát felmentették, sőt a kormányzat később magas tisztségbe ültette. Jaurés, a szocialista mozga­lom egyik tekintélyes szemé­lyisége méltán megérdemli az «tókor hálás emiékezetét. t. L. Látták kérem••• Megyek az utcán. Meleg van, jó meleg, harminckét fok árnyékban. Nagyon bírom és élvezem a meleget, ugyanúgy, mint ahogyan utálom a hideget. A meleg barátja az embernek, a hideg ellensége, nondhatnám gyilkosa. Melegben lombernyöt bontanak a fák, elte­rebélyesednek a bokrok, kínálják árnyékágyukat az arramenőknek. Szivük van, kérem, szivük. Igazságosak és könyörületesek. Magukhoz ölelik, elrejtik a vadász golyója elől az üldözött vadat, magukhoz ölelik, el­rejtik az embervadászok golyója elöl a ha­lálrahajszoltat .. „ hány élőlény elhullását akadá­lyozta meg a melegben sátrat nyitó, csak a gonosznak félelmetes rengeteg .,. Szóval, megyek az utcán, meleg van, jő meleg, és már messziről rám mosolyog egy ismerősöm. Több en­nél, földim. Az idénynek megfelelően köszönés helyett azt mondja: — Tyüüüü, de meleg van! y Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Ugyan­ilyen bölcs köszöntéssel válaszolok: — Nahát, már ezer éve nem láttam! Hogy és mint? Felelet előtt kiveszi a zsebkendőjét, hosszan töröl­geti verejtékező homlokát, kezét, nyakát, aztán hety­kén odamondja: — Megvagyok, jól megvagyok, beléptem a közösbe, egye fene! Az illető orvos. Apjának kis földje és egy nagy vágya volt: Fiából orvost nevelni. Ez ugrat engem — gondolom magamban. Azonnal kapcsolok, belemegyek a tréfába: — Jó, hogy emliti, mert elfelejtettem volna meg­mondani, hogy én is beléptem a Máltai lovagrendbe, egye fene! — Igazán, és az hol alakult? — kérdi örömmel. — Az a Szentföldön úgy ötszáz éve, de most meg­üresedett egy hely és sürgönyöztek értem. Hangosan felkacagott. Csak most jött rá a csa­lásra. Mint mondottam, harminckét fok meleg volt, ilyenkor a sörivó embernek lassú az észjárása. — Maga csak nem változik — mondja — de én Igazán beléptem a szövetkezetbe, a lakásépítő szövet­kezetbe, Háromszobás összkomfortost jegyeztettem elő. — Ja. vagy úgy, a bitové druzsstvóba ... Hát miért nem beszél magyarul? De hiszen maga már négy éve minden hónapban azt híreszteli, hogy két hét múlva kap a lakáshivataltól. Nem sikerült? — Eddig még nem, de hogy megértse a dolgot, elmondom, milyen kitűnő ötletem támadt. Udvaroltam egy lánynak, szép volt, sudár, szőke, kedves, ldcsít nyakas — majd meghaltam utána. Ölszárnra hordtam neki a virágot, kértem, könyörögtem, hogy szeressen egy kicsikét, mert megöl a szenvedély. A végén fele­ségül kértem — mondta földim felemelt ünnepélyes hangon, mint amikor a játékos bemondja a rekontrát és az összes adut. De csak kinevetett a könyörtelen teremtés és mással ment evezni, meg moziba, meg táncolni. Aztán én bicsakoltam meg magam, felé sem néztem — és tudja mi történt? Eljött hozzám, nya­kamba borúit és sírva vallotta be, hogy ezt szereti bennem, hogy így el tudtam hagyni. Hogy miért mesélem el ezt a lakásügyemmel kapcsolatban? Mert így vagyok én a lakáshivatallal is. Négy éve szaladgál­tam oda nap mint nap, álltam, vártam, udvaroltam, szenvedélyesen kitörtem — semmi! Hát most meg­mutattam nekik, megleszek én nélkülük is, beléptem a közösbe! — És az én derűs földim nagy hahotába tört ki: — Majd jön utánam a lakáshivatal, de már akkor késő lesz, hej! de már akkor késő lesz... mert én már benn ülök az én gyönyörű háromszobás össz­komfortosomban ... Mikor elváltunk, sokáig néztem utána, és bevallom, büszkeség töltötte el a szivemet. Nem, sehol a világon nincsenek rugalmasabb, jobb kedélyű és főleg opti­mistább emberek, mint az én földijeim. Sinikő Margit A garamgyörgyi úttörők Csipkerózsikája A garamgyörgyi iskolások Ignác Rózsa „Csipkerózsika" cknii mesejátékát adták elő nemrégen. Nem volt ez valami országos méretű produkció, nem hirdették az elő­adást színes nyomású falragaszok, mégis megkapó volt, s bizony fontos előrehaladást jelentett iskoláink eszmei és művészi fej­lődésében. Amikor szétlebbent a függöny, a csillogó gyermekszemek örömfénnyel teltek meg, s az eleven költői szó lebilincselte a fi­gyelmeket. Mókuci, Ugri-nyuszi, Pipóc, az udvari bolond. Pepita herceg, Tavasztündér, a Dobos vagy a Mindigjö- és Mindigszép­tündérek életteli figurákká lettek, de mind a negyven kis szereplő szívből jövőn ját­szott, táncolt, énekelt. A címszerepet játsző Füry Ibolya s az Árva Kertész Jóskát alakító Béres László egyaránt jól meg­állta a helyét. Az előadás végén Üjváry László igazgató meleg szavakkal köszönte meg a szép elő­adást és örömmel állapította meg, hogy Garamgyörgyön nincs hiány az utánpótlásban, hiszen — amint láttuk — a legkisebbek is tudnak szép előadással kedveskedni. Kel­lemes élmény emlékével távoztunk, s meg­elégedésünket a közönség őszinte tapsai is igazolták. — e r ö r y — A szereplök Nyolc láda hashajtó és 20 000 giliszta az amerikai rendőri nyilvántartásban Az amerikai rendőri nyilvántartásokban, mint egy legutóbbi jelentésből kiderül — sok furcsa lopás sze­repel .. . Syracuseban egy faiskola kertjéből magnó­liára tűnt, el; Pennsylvaniában 29 ezer élő gilisztát loptak egy halászati felszereléseket árusító üzletből: egy philadelphiai sírkőfaragó műhelyéből „Apám" fel­iratú, 150 kilogrammos sírkövet tulajdonítottak el. valószínűleg igen nagy különleges méretű férfinadrág­szükségletét kellett kielégíteni annak a New Yerse-I tol­vajnak, aki egyszerre 40 db különleges méretű férfi­nadrággal távozott egy férfiruha-szalonból. Ogy lát­szik irtózott a sebességtől az egyik autókedvelő tolvaj. aki Cincinnatiban motor nélküli autót tulajdonított el. De vajon ki lehetett az a merész, aki egyszerre hat méhcsalád éjszakai áttelepítését végezte Iowában? S vajon mi indította tettének elkövetésére azt a tol­vajt, aki egy texasi gyógyszertárból nyolc láda hashaj­tóval távozott ? . Tulajdonképpen az ALPA nem gyógyszer, csupán bevált csillapító és frissítő szer izü­leti- és izom bántalmak, fejfájás esetében. Az ALPA sósborszesznek ott a helye minden házi patikában! — Ára: kis üveg 4,— Kcs, nagy üveg 11,— Kés. Minden drogériában kapható! 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom