A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-30 / 35. szám

Ajkukon Hatszáz éve - IV. Béla király idejében a Bódva folyó völgyébe flamand származású telepesek jöttek. A folyó mentén kovácshámorokat alapítottak. Ásókat, kapákat, gereblyéket, fejszéket és egyéb gazdasági eszközöket gyártottak és szállítottak mindenfelé. Ez a gyártás még a mai napig fennmaradt. (Az 1848— 49-es szabadságharc idején jó fegyvereket is kovácsoltak.) Ma 25 régi vashámor működik és Alsómecenzéfen, a Tatrasmalt üzeme. A gyár 1908-ban épült. Ez idén kezdik meg itt egy új, korszerű üzem építését. Az üzem udvarán megyünk keresztül. Sok láda készül elszállításra. A rajtuk levő feliratokból kitűnik, hogy az exportárut Afrika, Dél-Amerika, s a Közel-Kelet kikötőibe vagy Nyugat-Németországba szállítják Majd a gyár kapuján kilépve, sietünk Felsömecenzéfre. Itt lakik ugyanis a Thälmannpartizánegység volt politikai biztosa, aki jelenleg a Tatrasmalt üzem mestere. Ma éppen r.em dolgozik, úgyhogy otthc -nában kell felkeresnünk. KOMMUNISTA BÁSTYA Felsömecenzéf az első Csehszlovák Köztársaság idején a kommunista mozgalom erös bástyája volt. A második világháború előtt, 1938-ban Felsőmecenzéfen a községi képviselőtestület 24 tanácstagja közül 13 kommunista volt. Anti József, a Tatrasmalt mestere volt akkor a község bírája. A gyárosok 1939-ben erőszakkal arra akarták kényszeríteni a munkásokat, hogy lépjenek be a Henlein- vagy Eszterházy-pártba. Voltak, akik mami nevével... megtették, mert féltek, hogy kenyerüket veszítik el. Sokan azonban visszautasították, nem törődve azzal, hogy családjuk esetleg éhezni fog. Ezek közé tartozott Anti József is, aki inkább elment Fülekre dolgozni. Karmasin, a német párt vezetője már azt hitte, hogy megnyerte a játszmát, azonban amikor egyszer kíséretével ún. Jánosík-csoportokat alakítottunk — mondja. — Fegyvereket is gyűjtöttünk. 1944 szeptemberében Martinov szovjet őrnagy vezetése alatt álló ejtőernyős csoporttal vettük fel a kapcsolatot. Előzőleg az ilavai fegyházból megszökött néhány földink: Willy Müller, Michal Schmotzer és Rajmond Hübler elvtársak és mások a Anti József, a Thä'mann egység politikai biztosa (Grek Imre felvétele) Felsömecenzéfre ment, hogy népgyűlést tartson, kőzáporral fogadták. A THÄLMANN-PARTIZÁNOK Meglátogatjuk Anti elvtársat, a Thalmenn partizáncsoport politikai biztosát. Felkérjük, beszélje el nekünk, hogyan harcoltak idehaza a német fasiszták ellen. - Már a Szlovák Nemzeti Felkelés előtt szervezkedtünk. hegyeken keresztül eljutottak hozzánk és részt vettek a további szervezésben. Willy Müller lett a parancsnokunk. Ekkor már vagy százan lehettünk. Martinov őrnagy felfegyverzett bennünket, és nemsokára jó alkalom nyílt, hogy kipróbálják megbízhatóságunkat. Másnap Martinov megkérdezte tőlem, milyen erőkkel rendelkezik az ellenséges csendőrség környékünkön. Megmondtam, hogy nyolc szlovák csendőr és 70 német FS (Freiwillige Schutzstaffel - fasiszta alakulat) tart szolgálatot. Az őrnagy nevetve legyintett: „Majd elintézzük őket!" Huszonnégy partizánból két csoportot állított össze. A csoportokat szovjet ejtőernyősök vezették. Az volt a feladatunk, hogy Felsőmecenzéfet két oldalról megtámadjuk. Helyi ismereteink nagy segítséget jelentettek a vállalkozásban. Libasorban, csöndben felfejlődtünk. Kilőtt rakéta jelezte a kétoldali támadást. Az FS-őrség akkor a polgári iskolában tanyázott. Csak néhány lövés esett, és a fasiszták hanyatthomlok elmenekültek, otthagyva fegyvereiket, felszerelésüket és rengeteg élelmiszert. A templomtornyon levő FS-őrség felfigyelt a lövésekre, és fegyveres összetűzésre került a sor Még ma is látni a tornyon a belövéseket. — Melyik területen harcolt csoportjuk ? - kérdezzük. — Az első időben a Kassa-Rozsnyó—Dobsina szakaszon, később parancsot kaptunk, hogy vonuljunk Morvaország irányába. At akartunk kelni a Vág völgyén; ez azonban nagyon nehéz feladatnak bizonyult. mert a fasiszták csaknem minden községet és hadászatilag fontos pontot megszálltak. A nehéz harcokban csapatunk fele elesett, köztük hős parancsnokunk, Willy Müller is — mondja elérzékenyülve Anti elvtárs. Látogatásunk folyamán megismerkedünk Anti elvtárs feleségével, aki a többi asszonynyal együtt szintén részese volt az illegális munkának. A Bódva völgyi partizánok elsősorban internacionalisták, a proletár nemzetköziség élharcosai voltak. Ma pedig az élen haladva építik a szocializmust hazájukban. GREK IMRE Aztán mosolyogva meséli, hogy egyszer egy egész kondér galuskát az ágy alá rejtett, mert a keskeny utcába véletlenül egy nagy német teherautó tévedt. A Gyuri-tanya volt jóidéig a partizánok egyik csooprtjának a szállása. Itt tartózkodott Kozlov őrnagy is, az egyik partizán főparancsnok. A „Karol" nevű osztag később, 1944. november 21-én Kisrőcén a Petőfi-brigád nevet vette fel. Ennek vezetője Adler Károly lőcsei fogtechnikus volt, akit a németek Dobsinán kivégeztek. Törzsparancsnokok Popov és Beznogov (kapitányok) szovjet tisztek voltak. A Petőfi-brigád egyik komisszárja Fábry József, a másik pedig Majda Viktor volt. Majda Viktor most Csetneken él. Sok emléket, fényképet, könyvet őriz a szovjet tisztektől. Kozlovtói, Popovtól, Beznogovtól. A Petőfi-brigád szervezte a felkelést a magyar lakosság körében is. — Rozsnyó közelében komoly harcok árán sikerült néhányszor átjutnunk a magyar határon - mondja Majda Viktor, — és sok magyar katona állt közénk, hogy harcoljon az igazi ellenség ellen. Majda Viktor egyik fő feladatként az élelmiszerbeszerzést végezte. — Az élelmiszer mellett a lőszer megszerzése volt a legfontosabb. Bizony odahaza — míg haza járhattam — mondja Majda Viktor — az ágyam alatt néha 6 mázsa dinamitot is tartottam. Azon aludtam. A bányászok hozzám hordták, aztán én továbbítottam oda, ahová éppen kellett. Hol itt, hol ott repült egy híd vagy lőszert szállító német autó a levegőbe. Egy ízben Adler csapata két német tankot támadott meg. A kézigránát-köteg leszakította a tankok lánctalpait. A németeket elfogtuk. Ha vontatónk van, a tankokat is elhuzatjuk. Belényi Lajos, a parancsnokság másik tagja szintén egy epizódot mesél el: hogyan fogott németeket a honcei (kisgencsi) hídnál. — Csetneken nagy volt a riadalom. Telefonáltak Rozsnyóról, hogy jönnek a németek. Kimentem eléjük mint járőr egész Kisgenesig. A hídnál lehettem, mikor motorbieikli-berregést hallottam. Gyorsan a híd melletti kerítéshez lapultam. Ahogy a hídra értek, kiugrottam a kerítés mellől és rájuk fogtam a gén-' pisztolyt. Mintha mennykő csapott volna beléjük, úgy megijedtek. így aztán Csetnekre valóban jöttek a németek, de már úgy, ahogy én dirigáltam. Ján Gierecz, brdávkai tanító bátorságáról legendákat mesélnek. Dobsina környékén harcolt. A németek agyonlőtték. Emlékét és jelszavát a dobsinai krónika őrzi: „Engem mindig ott keressetek, ahol a harc van, nem pedig ott, ahol a dicsőséget osztják!" S hogy tényleg a jelszóhoz méltóan harcolt, azt az alábbi történet is bizonyítja : Mikor Rédováról Sztolicára (1480 m magas, meredek hegy Rozsnyó környékén) vonultak vissza a partizánok, két tábori konyhát odalent hagytak. A németek elfoglalták a falut. Ján Gierecz harmadmagával vállalkozott a szinte lehetetlennek látszó feladatra, hogy a konyhákat felhozza a hegyre. Lovakat fogtak a konyhák elé. Ázt mesélik, hogy mire felértek a meredek hegyoldalra, a lovak a fáradtságtól nyomban kimúltak. Az emberek emlékeznek. Tizenöt éve már. Az egyenes derekú fenyőkön beforrtak a sebek. A Gyuri-tanya felgyújtott teteje újjáépült. A hősöket, akik életüket áldozták a szabadságért az egész nép a szívébe zárta. — d — 9