A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-05 / 27. szám

A Denevér dandár A vietnami nemzeti hadse­reg és a francia gyarmatosí­tók közötti harcok egyik epi­zódját mutatja be ez a kitű­nő kelet-német film. Rende­zője, E. Engel a nehezen megfilmesíthető témát példá­san dolgozta fel, és a jellem­szinészeket olyan jól válasz­totta meg, hogy a film elejé­mJ| tői végig teljes illúziót kelt, és a néző érdeklődése egy pil-I lanatra sem lankad. A vietnami dzsungel szélén amerikai légitársaság működik. Legalább is ez a jelzés van a pilóták zubbonyán. A való­ságban azonban a tizenöt gép Lee amerikai magánvállalko­zóé, aki jó pénzért az éj leple alatt a franciáknak szállít muníciót. Lee a hidegvérű amerikai üzletember megteste­sítője. Kíméletlen és kegyetlen, akinek a pilóták élete csak pénzszerzésre jó. Az éjjeli felszállások mind veszélyeseb­bé válnak, és a „denevérek"­nek csak egy vágyuk van: pénzt keresni, hogy visszake­rüljenek ebből a pokolból ott­honukba. Egyik akciónál — egy kivételével — az összes repü­lőgép elpusztul. Az életben maradt pilóta megszökik és magával viszi a csoportnál tol­mácsként működő vietnami fő­iskolai hallgatónőt is, akire kü­lönben halál várna, mert fel­í fedezték illegális tevékenysé­mm gét. A nagyszámú színészgárda minden tagja elsőrangú alakí­tást nyújt. Az öreg Jacinto Jacinto, a kiöregedet torreá­dor a legnagyobb nyomorban neveli bátyja árváját. A kis Pepote mindenben szívesen se­gítene beteg nagybátyjának, aki sehogyan sem tud boldo­gulni az életben. Egy nap Já­cintot meghívják egy tréfás bikaviadalra. A meghívást csak azért fogadja el, hogy bebizo­nyítsa, ő még mindig érdemes hőse az arénának. A fellépés­hez azonban díszes torreádor­ruha is kell, neki pedig csak rongyai vannak. Minden mun­kát elvállal, hogy kölcsönruhá­hoz jusson. Mikor végre ott áll az arénában és mesterien küzd a bikával, a közönség kifütyü­li, mert komédiát és szórako­zást várt. Jacinto összetörve hagyja ott az arénát. A kis Pepote végignézte a viadalt, és mikor Jacinto azt meséli neki, hogy óriási sikert aratott, a gyermek — tapintatosságból — meghagyja nagybátyja illúzió­ját. A lélektanilag kitűnően fel­épített film, amelyet a magyar származású Vajda László ren­dezett, a legjobb spanyol rea­lista filmek közé sorolható. Antonio Vico kiváló Jacinto, a kiszolgált torreádor szerepé­ben, és a kis Pablito Calvoban méltó partnerre talált. SIMKÖ MARGIT Antonio Vico és Pablito Calvo „Az öreg Jacinto" című film két főszereplője Jelenet a Denevér dandárba Ilik — nem illik Ülés és ülés között 15 van különbség. Még az üzemi klubban se üljünk ilyen elterpeszkedve, kinyújtott lábbal, ,,mint otthon". A férfiak általában üljenek behajlított térddel, esetleg egyik lábukat mérsékelten kinyújtva, vagy bokánál keresztberakott, lehetőleg 3 szék alá húzott lábbal, így bizony ne üljön egy jóízlésű lány. A nők üíéstnódjára általában az a szabály, ami a fér­fiakéra. A szigorúbb illem szerint társaságban nem való a lábat keresztbe rakni, vagy leg­alábbis nem a jő ízlést sértő módon. Á szék támlájára se könyököljünk. Karosszékben esak egyik karunkkal támaszkodjunk, hogy ne kelt­sük a túlzott kényelmesség és hanyagság be • nyomását. De fiatalember, igy ülünk az asztalnál? Lehet, hogy így kényelmesebb, ám idősebb munka­társaink és nők társaságában nem illik. Beszéd közben a cigarettát vegyük ki a szájunkból.­Bizonyára nincs a hollywoodi „csillagok" Ínyére min­den, amit menedzserjeik a reklám kedvéért rájuk kényszerítenek. Jane Mansfieldnek például — többek között — egy fókával kell barátkoznia a fényképező­gép lencséje előtt. Charles Vidor, a magyar szárma­zású hollywoodi filmrendező, hat­van éves koréban, szívszélhűdés következtében elhunyt. Vídort Bécsben érte a halál, ahol a Liszt Ferenc életéről szőlő „Bűvös láng" cimü film felvételeit vezette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom