A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-30 / 35. szám

<£ (fawßm qyőnqf€ ujnől c&űlloq fővárosa volt, estére útkereszteződés lett csupán. A hlinkásokban sohasem szűkölködő város ellenséges arculatát mutatta a földönfutóknak. Csak a pártközpontban és a partizánok főhadiszállásán folyt tervszerűen a munka. Szervezték az illegális politikái csoportokat s a partizán egységeket. Késő este volt, midőn csoportunk elindult Libetbánya felé. Teherkocsink lépésről lépésre haladt előre. Menekülők beláthatatlan tömegei nyüzsögtek az országúton; gyalogosok, kerékpárosok, itt-ott személyautó és sok-sok parasztszekér. Szembe velünk a Csertovicáról, veretlenül és mégis hanyatt-homlok visszavonuló katonák torlaszolták el az úttestet. Emberek, gépkocsik és trénosztagok között megriadt, bús szemű lovak keresték gazdáikat. Minden száz méteren újabb és újabb rémhíreket hallottunk. Egyszer Zólyombrezőban voltak a német tankok, máskpr meg mér Zólyomlipcsén. Senki sem tudta, mi az igaz és mi az ellenséges ügynökök riasztó hírverése. . Tizenöten voltunk. Az éj sötétjében nem láttuk egymás sápadtságát. Csupán a fegyverek csörrentek meg a kezekben. Egy-egy távoli lövés hallatára önkéntelenül kézigránátokká! tömött oldaltáskámhoz kap-1. Azon a nyáron. . Azon a nyáron már hetek óta jártam hegyországot. Munkahelyemre és lakásomra vissza nem térhettem, igy tehát röpcédulákat és titkos üzeneteket közvetítettem Márton, Liptószentgyümölcseí, a nép színe-java felkelt, hogy fegyverrel a kezében küzdjön szabadságáért! Augusztus huszonnyolcadikán Mártonban a partizánok és a fellázadt katonák elfogták és kivégezték Otto német tábornokot és kíséretét. Liptóban, Gömörben és a Felső-Garam mentén kitört a felkelés. Huszonkilencedikén este Jegorov vitézei mint kőszáli sasok csaptak le a Prasiváról a Garam gyöngyére, és másnapra Besztercebánya már a Szlovák Nemzeti Felkelés és a szabad Csehszlovákia fővárosa lett. íl. Bús őszi nap volt Nem tudom pontosan, vajon huszonhetedike avagy csak huszonhatodika volt-e. Csak arra emlékszem, hogy szlvszorongatö októbervégi este borult a városra, amely gyatra megvilágításával a sürún hulló ködös esőben távolról sem emlékeztetett bármiféle gyöngyszemre. Ekkor már nyugaton és keleten is felbomlott a front. A felkelés katonai vezetőségének árulással egyenlő politikája és hadviselése meghozta keserű gyümölcseit. A hadsereg szétmállott. Fegyvereiket és felszerelésüket eldobálva egész alakulatok széledtek el a közeli tornyok irányába. Viest meg Golian tábornok, a két gyászvitéz, kalandor tisztjeik kíséretében Donovalyra mentek. Ezer és ezer menekülő indult meg a hegyekbe, nem tudva, mit rejteget számukra a holnap. Lázas betegek és sebesültek, szökevények és kémek, bátrak és gyávák kavarogtak a haldokló város utcáin. Reggel Besztercebánya még a felkelés tam. Így búcsúztam azon a bús ószi napon Besztercebányától. öt hónap múlva viszontláttam a Garam gyöngyét. Negyvenöt márciusa volt, a naptár zöldcsütörtököt mutatott. Vaszil főhadnaggyal és három harcosával jöttünk le a hegyekből. A város szélén a szovjet tüzérség állandó tűz alatt tartota a körmöci dombokat, ahonnan a németek fogcsikorgatva lőtték Besztercebányát. Fejünk felett gránátok süvítettek és csapódtak robbanva a tetőkre. Nem is tudom, hányszor vetettük magunkat a földre, amíg elérkeztünk a Nemzeti Bizottság székházához. A kapu alatt Vaszil nevetve tisztította meg kabátomat és hajamat a faltörmeléktól. Bár a Garam gyöngye igen ütött-kopott volt,, ezekben a pillanatokban mégis a világ legszebb városának tartottam... III. Jelen és múlt Most ismét itt vagyok az egykori szabad királyi bányavárosban. Az Urpin cser- és nyírfáinak lombjain a színek örök szimfóniáját játssza az ősz és a garampartí sétány falain kúszó borostyán elpirul a sárguló bokrok közt rejtőző Pán sípszavától. A városban behegedtek a háború ütötte sebek. Hej, de sok minden megváltozott itt az elmúlt tizenöt év alatt! Üj üzemek és iskolák, új állomás és mennyi, mennyi új lakóház. Egy kisebbfajta járási székhely kitelne belőlük. Szerencsés város ez a Besztercebánya. Emberemlékezet óta gazdag volt és ta-Országszerte viharos volt a hangulat. Nyűtt kabátok alatt revolverek és géppisztolyok lapultak, ösztövér öklök emelkedtek az égnek, és hegyi falvak lányai, asszonyai élelmiszert meg meleg fehérneműt vittek rejtve a sűrű erdők mélyébe. A szegénylegények ösvényein fegyveres férfiak körvonalait világította meg a viharfelhők mögül felbukkanó holdsarló. A negyvennégyes nyár egy Ady verssort elevenített fel bennem: - „A nyár heves és a kasza egyenes!" — írta néhai jó Ady Endre. És azon a nyáron alázatos parasztok kiegyenesítették kaszáikat, a sovány gabonaföldek vörös pipacstáblái felett vért forraló nóták zendültek, és a községházak ormára felszökkeni a forradalom vérvörös lobogója! Hiába függesztették ki gyáva pribékek úton útfélen Sanyo Mach és Tiso statáriummal fenyegetődző falragaszait, hiaba hívták az országba Hitler szlovák csatlósai a halálfejes SS-csapatokat - az idö beteljesedett. Vörösre értek a harag miklós és Besztercebánya között. Tárgyaltam partizánokkal, illegális pártszervezetek funkcionáriusaival, a forradalmi nemzeti bizottságok előkészítőivel, beszéltem egyszerű munkásokkal, katonákkal és vitatkoztam félrevezetett diákokkal, tanítókkal. .