A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-09 / 32. szám

KERESZTREJTVÉNY Az „A Hét" 29—30. számában közölt egyik vers néhány sorát rejtettük el a vízszintes 1, 53 és a függőleges 1, 33 számú sorokban. Beküldendő e sorok megfejtése 1959, augusztus 16-ig. A helyes megfejtők között öt könyvet sorsolunk ki. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első része (a nyíl irányában folytatva). 15. Város a Bácskában, közelében vívta ki 1617-ber. Szavojai Jenő nagy győzelmét a törökön. 16. Növés, testi forma. 17. Városokban is gyakori madárfajta. 18. Endre Nándor. 19. Egyházi méltóság. 21. Férfinév. 23. Eger része. 24. Vízimadár. 26. Névelővel: vaspálya. 28. Férfinév. 29. Álom, szlovákul. 30. Vízsz. 28. 32 M. és F. 34. Kilogramm. 35. Uralkodók megszólítása. 36. Jelentós város Szerbiában. 38. Szlovák Ilona. 40. Német általános alany. 41. Egykori tartomány Észak-Olaszországban, 1886-ig osztrák birtok. 44. Azonos betűk. 45. Neves erdélyi család, több jeles tudós és politikus került ki belőle. 47. Ilyen kert a paradicsom. 48. Látni, franciául. 50. Római kettősfogat. 51. Német elöljáró. 52. Mélyedés. 53. Az idézet első részének folytatása. 55. Vissza: cipészszerszámok. 57. Személyes névmás. 58. Ókori nép Palesztinában. 59. Agyagból készült emberi alak, amelyet a monda szerint Lévi ben Becálel prágai rabbi készített a XVI. században. 61. Asztal, németül fon. 62. Orosz női név. 64. A. Y. R. 65. Jelentós kikötőváros Marche olasz tartományban, az ókori Arimina. 67. Mutató névmás. 68. Nem ide. 70. Tengeri halfajta. 71. Patkányirtőszer. 73. Porció. 74. Geológiai képződmény. 76. Az anyag legkisebb részecskéje. 78. Etelka becézve. 79. Angol ital. 80. Orosz férfinév. 82. Török katonai rang. 83. Kicsinyítő képző. 84. Bari betűi. 85. Kis Pál. 87. Latin elöljáró. 88. Idős. 90. Fékevesztett mulatozás. 93. Viszsza: duzzadó. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet második része (a nyíl irányában folytatva). 2. Hangszeren játszik. 3. Tibor Nándor. 4. Hátas része. 5. Anyósa. 6. Török női név. 7. Létezik. 8. Ken betűi. 9. Híres egyetem az USA-ban. 10. Nöi név. 11. Nem a miénk. 12. Vissza: vágás, metszés, szlovákul. 13. Strázsa. 14. Fekete ember. 20. Ä. S. E. 22. Igekötö. 25. Haladnak. 27. Vissza: átlendül. 29. Latin elöljáró. 31. Kint betűi. 33. Az idézet befejező része. 35. Széntüzelésnél visszamaradó éghetetlen anyag. 37. Sándor Ubul. 39. N. L. 40. Függ. 22. 42. Névelővel: Európa második legnagyobb folyója. 43. Hegy Belgrádban. 45. Tigris több idegen nyelven. 46. Idegen nöi név. 49. Öreg angolul. 50. Volt, szlovákul. 53. Orosz női név. 54. Amerikai autógyáros. 56. Névelővel: íráshoz Szükséges. 58. A Volga legnagyobb mellékfolyója. 60. Kérdő névmás. 63. Göngyöleg-súly. 64. A gabonaszem. 66. Engem franciául, fon. 68. Névelővel: dunántúli bányaváros. 69. Vissza: kis Valéria. 72. Attila. 73. Menyasszony. 75. Nagyon régi. 77. Motorkerékpár-márka. 79. Zenei műszó: a g félhanggal emelve. 80. A kukorica eredeti azték neve. 81. Birkaszállás. 84. Nöi név. 85. PGS. 86. Adta, régiesen. 89. Függ. 3. 91. Régi fele 93. Magas része. Az elözö rejtvény megfejtése: E föld fia vagyok, életem itt eredt, mint a szomorú fák itt vertein gyökeret. A 29—30. számban közölt rejtvény megfejtői közül egy-egy könyvet nyertek: Lengyel Pál, Lelesz; Molnár László, Bratislava; Polák László, Szene; Pullmann Rezső, Bratislava; Rosenthal Janka, Léva. Igazolvány, zseblámpa és szentjánosbogár Kaptam a napokban egy cédulát. Ha nem is szószerint, de körülbelül az állt rajta, hogy a törvény értelmében ezen és ezen a napon, ebben és ebben az órában jelenjek meg a tűzoltószertár előtt, ahol is éjszakára tűzőrségbe osztanak be. Hogy eleget tegyek a törvénynek, előkotortam egy kimustrált seprő nyelét (jó lesz a kutyákra), vállamra csaptam egy kiszolgált viharkabátot (hátha esne, vagy hűvös volna az éjszaka), aztán gyerünk tüzet őrizni — azaz a határt a tűz ellen. Baliagtam hát, akár az öregemberek, botomra — jobban mondva, a kimustrált seprő nyelére támaszkodva. Mire a tűzoltószertárhoz értem, kigyúltak az utcai lámpák, s odabenn is fény világolt, de sehol egy eleven lelket nem találtam. igen-igen meleg lévén, a kijelölt tűzőrzők a közeli kocsmában hüsítgették magukat nyelvén a jóféle sört vagy egyéb italokat. Csakis így lehetett, mert pontosan kilenc órára mindnyájan előkerültek, azaz onnan kerítette őket elő Popelák bátyám, a nemzeti bizottság titkára. Kiderült, hogy mindannyian szomszédok vagyunk, s három kivételével meg is jelentünk volna a hivatalos felszólításra. A létszám megállapítása után következett a tulajdonképpeni beosztás. Popelák bátyám előkotort egy a miénkhez hasonló cédulát, s azon már eleve fel volt tüntetve, kinek milyen dűlő jut. Ment minden, akár a karikacsapás. Elvállaltuk őrzésre a hiányzók dűlőit :s Megkaptuk az eleve elkészített igazolványokat; zseb'ámpát is kaptunk, s immár elindulhattunk felelősségteljes feladatunk teljesítésére. Am előbb egy kis felvilágosítás következett. Eszerint a zseblámpa arra jó, hogy megvilágítva felismerjük az esetleges gyújtogatőt. Az igazolvány pedig arra, hogy elkerüljük a várható kellemetlenségeket. Példának okáért megeshet az is, hogy egy éjten kujtorgó tűzellenőr, vagy más hivatalos személyiség, ne add uram, közbiztonsági szerv, igazolvány híján gyújtogatónak néz bennünket. Akkor aztán úgy alakulna a helyzet, hogy mi tűzőrök hajnalig a kóterban tűnődnénk, s megéghetne tőlünk az egész határ. így kellőképpen felvilágosítva elindultunk, szépen párosával, hogy bátorságosabban őrködjünk, hanem, hogy tűz esetén mi a tennivalónk, azt már magunknak kellett kitalálni. Én például úgy vélekedtem a dologról, hogyha netalán villám csapna le valahol, s tüzet okozna, egyikünk ottmaradna oltani, a másik meg szaladna fellármázni a falut. így van-e, pontosan nem tudom, mivel tűzőrségben még sose voltam. Már legyen ahogy akar! Megnyugtatott az a tudat, hogy van igazolványunk és zseblámpánk. Társammal, Meleg Janival mindenekelőtt betértünk a kocsmába, mert a szomjúság, ha nem is tűz, de mégis eloltani való. Nagy korsó sörrel cselekedtük meg e fontos tennivalót, aztán frissített állapotban valóban kiballagtunk a nyitrai útra, később pedig Vecse felé. Mondhatom, szép éjszaka volt. A zsombékos részeken ezer és ezer béka erőltette torkát. Rossz hallású fülem bizonyos dallamosságot vélt felfedezni lármájukban. A szél friss szénaszagot iehellt, s fejünk felett vigyázó csillagok őrködtek. Olykor vonat füttye sikoltott az éjszakába; kéménye szikraesőt zúdított a vágányokra, s a nesztelenül növe"kedő füvekre. Még szerencse, hogy nem gyújtotta fel a lábon álló gabonát. Ám ilyesmi errefelé ritkán szokott megesni. Nem is jutott eskünkbe, hogy eképpen is tűz támadhat. Teljesen belemerültünk komoly gazdasági vitánkba. Meleg Jani ugyanis azt állította, hogy manapság is kifizetődik baromfit tartani, még akkor is, ha venni kell a gabonát. Én makacsul tagadtam az ilyen baromfinevelés előnyeit. Példákkal és árakkal érveltem. Ám sikertelenül. Mikor úgy látszott, már végképp sarokba szorítottam, kijelentette, hogy az ember legalább a sajátját eszi, s ez a tudat minden pénzt megér. Kissé csodálkoztam, de végül belenyugodtam igazságába. Hiszen, ha neki nem mindegy, kinek a csirkéjét eszi, a csirkének mégis mindegy, ki eszi meg. A vita után békességes hangulatok szálltak meg bennünket. Tűnődve, szótlan ballagtunk a köves úton, míglen Jani az árok partján sötétlő füre mutatva megállított: — Szentjánosbogár! Az volt. Icipici szentjánosbogár. Apró, zöld lángocska világolt a hasa alatt. Jani csodálkozva, meghatódva tenyerére vette, s én meggyújtottam a zseblámpát. így már nem volt olyan tetszetős. Csúnya kicsi bogár volt, szárnya se volt, akár a férgeknek. Egy ideig eltűnődtünk, hogyan is repülhet, nő-e szárnya, s mi az tulajdonképpen, ami világít rajta. Végül mindketten eluntuk a dolgot. Jani óvatosan visszatette a fűbe, ahonnan felvette, s akkor e csudálatos, szép szavakat találta mondani: — Nem adtam neki életet, el sem veszem. A bogár vígan világolt a fű között, mintha meg akarta volna köszönni a jószívű kíméletet, s mi meghatódva elnéztük még egy ideig a mocorgó, apró fényt. Közben kételkedve Janira sandítottam, vajon mindenkor ilyen következetes-e. A csirkékre gondoltam, a sajátjára. Nem tudtam hinni békességes hangulataiban. Ha csirke lennék, kitekerné a nyakam . .. így őriztük mi ketten a tornóci határt — mi ketten a vecsei úton, a többiek meg a többi úton. BÁBI TIBOR 12