A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-04 / 1. szám

r ICj) /fk irft V %fí Ii im M I. Bartók-levelek a pozsonyi városi levéltárból SAS ANDOR: [gjjj ü Ä PSl Ä " ^ ' Ö S j Ó

' " L Hrabussay Zoltán bratislavai városi levéltárnok Bartók Béla két levelét tette közzé szlovák fordításban a Slovenská hudba című folyóirat 1958 októberi számában; a cikk illusztrációjaként az egyik levél fotókópiája is megjelent eredeti, magyar nyelvű szövegével. Hrabussay publikációjával bővül a Ladislav Burlas szlovák "zenetörténész által gyűjtött Bartók-levelek sorozata, amelyek Bartók Béla teveleinek 3. kötetében Budapesten 1955-ben jelentek meg. Mivel a most kiadott két levelet a magyar olvasók még nem ismerik, érdemes tartalmukat ismertetni, és kiegészítésül olyan kommentárt fűzni hozzájuk, amelyből kitűnik, hogy Bartók Béla életpályájának és fejlődésének egyik szakaszához szolgálnak érdekes és tartalmas adalékul. A szóban forgó leveleket 1903. július 7-én és július 18-án keltezték, a címzett Batka János, a pozsonyi városi levéltár akkori fölevéltárosa, s az ö hagyatékából kerültek a városi levéltár iratai közé. Batka (1845—1917) prágai zenészcsalád sarja volt, mint zenekri-. tikus és zenetörténész jó nevet szerzett magának, s évtizedeken át a város zenei, sőt általában kulturális életének vezető tényezője volt. Batkának szivén feküdt a város művelődési arculatának vonzóvá és rokonszenvessé formálása, az ö kezdeményezésére kapott Tilgner Viktor megbízást Hummel szobrának elkészítésére, s a fiatal Fadrusz Jánosban is felismerte a kiváló tehetségű művészt. Bartók Béla 1893-tól 1899-ig gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban végezte, ahol özvegy édesanyja az állami tanítóképző intézet gyakorló iskolájában tanított. 1899 után, amely évben Bartók leérettségizett, Budapesten a zeneakadémia zongoraszakán Thomán István és a zeneszerzésben Koessler János tanítványa. Budapestről sürün eljár látogatóba Pozsonyban élő édesanyjához, a nyári vakációt ismételten itt tölti, mégpedig a Vöröskereszt közelében levő Friedliche Hütteben. Közben átmennek Ausztriába, ahová Bécs, mint zenei központ. vagy üdülésre valamelyik csendes nyaralóhely vonzotta őket. Pozsony zenei életének nemcsak nagy hagyományai voltak, amelyek Hőmmel, Liszt és Erkel nevéhez fűződtek. hanem élő jelene is volt, itt működött mint zenepedagógus Dohnányi Frigyes s itt készült zenei pályára Bartók két kortársa, a négy évvel idősebb Dohnányi Ernő és a négy esztendővel fiatalabb Albrecht Sándor. A zenetudomány és a zenekritika terén Batka János főlevéltáros a város határain túl is ismert és megbecsült tekintély volt, szelleme, mint a világító tornyok fénysávja, közelben és távolban a zenei élet minden jelenségére rávillantott: Bartók Béla zongoraművészt és zeneszerzői nagyrahivatottságára is figyelmes lett, és a fiatal gimnazista zenei tanulmányaira és fejlődésére jelentős befolyást gyakorolt. Bartók Bélának 1903. július 7-én írt levele arról szól, hogy megnyerte „Richter úr'.' — Hans Richter, ama kor egyik legkiválóbb dirigense értendő e néven — tetszését s ezért lehetőség nyílik számára, hogy Angliában hangversenyt adjon. Ezután említi, hogy hangszereli szimfóniáját s óhajtja, hogy ez is megelégedést keltsen Richterben. Valószínűleg egy Batkával nemrég folytatott beszélgetésre célozva említi a levél, hogy Bartók Liszt Ferenc és Wagner Richard irodalmi műveit- nem olvasta és kéri Batkát, küldje el ezeket olvasásra. A levélben kifejezett és hangsúlyozod köszönet Batka jóindulatáért csak arra vonatkozhat, hogy ennek része volt a Richterrel való kapcsolat létrehozásában. Bartók 1903. július 16-án kelt második levelében megköszöni Bach egyik motettájának és egy Palestrina-kompozíciónak elküldését. Bartók úgy vélekedik, hogy az ilyen énekhangra szóló szerzeményeket zongorára átírva nehéz kihozni, mert így nem hatnak. Szépségük régies harmóniákban, a szólamvezetés bonyolultságában és az énekhangok tökéletes összhangjában rejlik, de a szó modern értelmében hiányzik belőlük a melódia. Bartók me

9 fofl.ia próbálni zongorán is érvényesíteni szépségüket. Kapott Batkáról egy „Liszt-féle" munkát, el fogja olvasni, s azután ezt és a kottákat áttanulmányozás után visszaküldi. Ebből a levélből megtudjuk, hogy a július 7-én említett szimfónia Kossuthról szóló programzenei alkotás. Mindkét levelet a stájerországi Weiz városkától nem messze esó Passail helységből írta Bartók. Ez a helység Stájerország északkeleti részében, Gráctól északra mintegy harminc kilométerre fekszik az ott eredő Rába folyó mellett. Bartókkal együtt édesanyja is Passailban tartózkodott, amint ez négy -német nyelven írott levélből megállapítható, amelyeket Bartók Paula asszony Passailból 1903. július 25-én, július 31-én, augusztus 1-én és augusztus 9-én írt Batkának. Ezelíböl a levelekből kitűnik, hogy nagy tehetségű fia június 27-én játszott Richter előtt, aki azt ígérte, hogy két-három héten belül értesítést' küld, megvalósul-e az angliai út" és mikor. Az anya nyugtalankodott, hogy Richter elvesztette a címüket, vagy valami más jött közbe, mert már négy hét eltelt és még nem érkezett tőle értesítés. Bartókné tanácsot kér Batkától, mit tegyen Béla, aki nem mer levélben kérdést intézni Richterhez, nehogy megnehezteljen emiatt. Bartókné tudja, milyen élénken érdeklődik Batka Bartók Béla iránt, s reméli, hogy kérése nem kelt megütközést. Batka azonnal válaszolt erre a levélre, és júiius 31-én Bartókné megköszöni a választ, melynek tartalma az volt, hogy Bartók Béla írjon Richternek. E levél feladásának napján Richter várvavárt értesítésének már meg kellett érkeznie Passailba, mert Bartókné másnap, augusztus 1-én közli, hogy örvendetes hírt kaptak, fia 1904. február Í8-án lép fel Manchesterben, ahol nemcsak zongorázik majd, hanem bemutatják a Kossuth-szimfóniát is. Richter azt írta Bartókéknak, hogy Béla Angliában nála lakhat, és megfelelő útiköltség-megtérítést fog kapni, mivel ismeretlen művészeknek általában nem fizetnek honoráriumot. Mindkettőjüket nagyon boldoggá teszi Richter kedvessége. Bartóknénak augusztus 9-én keltezett negyedik levele válasz Batkának egy további levelére. Július 31-én Bartókné azt hitte, hogy a szimfónia egy hét múlva elkészül, ebből a levélből azonban kitűnik, hogy ez még nem történt meg, mert a hangszerelés több munkával járt, mint ahogy gondolták. Az anya itt jelzi, hogy fia Gmündenba fog utazni, ami augusztus második felében meg is történt. A manchesteri fellépéssel kapcsolatban azt olvassuk, hogy ez olyan alkalom, amelytől úgyszólván a fiatal Bartók egész jövője függ, és ezért semmiféle áldozattól nem szabad, visszariadni. Lehet, hogy a kiutazás előtt még állami ösztöndíjat fog kapni, de ha az nem történnék meg, akkor is előteremtik az útiköltséget. A most ismertetett levelekhez néhány magyarázó megjegyzést kell fűzni. Passail a szép stájer hegyek között, a Semmeringtöl délre és Vas megye határától körülbelül 30 kilométerre nyugatra fekszik. Nem azért keresték fel, mert kellemes, hanem mert viszonylag olcsó nyári üdülőhely. Bartóknak egy magas honoráriumot fizető, gazdag orosz tanítványa. Trofimov Helén a Semmeringen üdült, és onnan jött el Passailba zeneelméleti órákat venni. Bartókékkal együtt nyaralt Passailban egy pozsonyi család, Biermannék; ez kitűnik abból, hogy Bartók Béla Gmundenból már Pozsonyban tartózkodó anyját arra kéri, menjen el hozzájuk és szerezzen vissza tőlük egy Passailban általuk elcserélt kottát. Passail a délfelé kanyarodó Mura és az északnyugat felé nagy ívben haladó Rába vízválasztójának közelében fekszik. A passaili tartózkodás is vízválasztónak nevezhető Bartók életútján, ekkor fejeződik be zeneakadémiai tanulmányainak négy esztendeje, rengeteget gyakorol és lázasan dolgozik szimfóniáján, hogy mint zongoraművész és zeneszerző szerepeljen a zenevilágban. 1903. június 12-én Budapestről azt írja anyjának, hogy július 3-án utazhatnak Passailba, jómaga a Fehring-Grác gyorsvonattal indul reggel Vi 8-kor, anyja reggel 5 órakor Pozsonyból, Szombathelyen találkoznak és onnan utaznak együtt tovább. Délután 4 órára érnek Weiz városába, ahonnan kocsin kell tovább menni a nyaralóhelyre. A passaili nyaralásról már egy 1903. február 25-én írott levélben is szó van; Bartók Béla közli anyjával a kővetkezőket: „Passailban én csak úgy tölthetnék egy egész hónapot, ha teljesen rendelkezésemre bocsátanának egy megfelelő zongorát (megfelelő az a zongora, amelyért Budapesten 5—6 frt havi bért lehet követelni).' Ha ez nem lehetséges, úgy semmi szín alatt sem leszek ott egy hónapig, hanem csak két hétig. Ellenben két hétig minden zongoLd nélkül elleszek." (Bartók Béla levelei. Az utolsó két év gyűjtése. Összegyűjtötte és sajtó alá rendezte Demény János, Budapest, 1951, 33. o.) Már szinte a nyaralás küszöbén, 1903. június 18-án Pozsonyban élő anyjához intézi a kővetkező sorokat: „Az orosz lánv (Trofimov Helén) most mindjárt Passailba akart menni. De azt írták neki a gráci zongoraraktárosok, hogy oda nem kölcsönöznek zongorát!!! Nahát, most mi lesz!! Félnek, hogy Passailban nincsenek szakértő emberek a zongora ki- és becsomagolásához. Én most írtam kettőnek, hogyha én ezeket az embereket Grácból elhozatnám, nem adnának-e akkor kölcsön zongorát ... Ha sehogy sem lehet Grácból zongorát kapni, akkor a pozsonyi zongoránkat kell odavitetni, de akkor arra kérlek, hogy a felét a költségeknek fizetnéd meg, mert a szállítás 30 frt-ba kerül; az a zongora augusztus hóra is ott maradna. Mert az ki van zárva, hogy én zongora nélkül legyek egy hónapig. Ebben az esetben legfeljebb 10 napig maradhatnék Passailban ... Gianicelli értesített, hogy Richter jövő héten jön Budapestre." (Bartók Béla levelei i. m. 45. o.) E levélnek utolsó mondatából arra lehet következtetni, hogyha Bartók Béla Richter előtt, mint anyja a Batkához intézett első levelében említi, 1903. június 27-én játszott, akkor ez a találkozásuk valószínűleg Budapesten történt. A győri születésű Hans Richter (1843—1916), akit 1867-ben Luzernben közvetlen kapcsolat fűzött Wagner Richárdhoz, 1871-től 1875-ig Budapesten a Nemzeti Színház karnagya, később a bécsi Opera első karmestere és filharmóniai hangversenyek dirigense volt, 1900 óta pedig Angliában tartózkodott. Életrajzában mindig említette, hogy Mozarttól Brahmsig minden klasszikus zeneszerzőt pontosan tudott zenekarával tolmácsoltatni. Tegyük hozzá, nemcsak Brahmsig, hanem Bartók Béláig. Richter 60 éves volt, amikor Bartókot először hallotta játszani, s a zenetörténet legnagyobbjainak zenekari tolmácsolásában kiváló karmester megértő és ítélő képességének töretlenségéről tett tanúságot, amikor Bartók angliai szerepeltetésére vállalkozott. Bartók 1903. augusztus 23-án már Gmundenból ír anyjának; ugyanakkor ott tartózkodnak Dohnányiék és a budapesti Koessler János professzor. Az augusztus 18-án befejezett Kossuth-szimfóniát eljátssza nekik. Passailra nem valami elégedetten gondol vissza. ,, ... Jövőre ilyen helyet ajánlok nyaralásra (Gmundent gondolja), mert a« olyan Passailféle helységek, amelyekben száz és ezeí a kellemetlen körülmény, azonfelül majdnem semmiféle szép kényelmes séta nincs, nem a legalkalmasabb erre a célra. Igaz, hogy valamivel drágább itt az élet, mint amott, de nem túlságosan sokkal." (Gmundenban szorgalmasan készül a decemberre tervezett berlini és a február elején megrendezendő bécsi fellépésre). A Batka Jánoshoz intézett két Bartók levél nem ad teljes képet Bartók levélírói egyéniségéről, mert a nagy korkülönbség a levél küldője és címzettje között, azután a levelekben kifejezésre juttatott köszönetek és kérések fesztelen közvetlenség helyett inkább bizonyos társadalmi ünnepélyességnek adtak helyet. Ahol ilyenek nc-m kötik Bartók tollát levelezés közben, tanúi vagyunk ötletességének és igen világosan egymáshoz sorakozó mon-12