A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-08 / 10. szám

SZIGLIGETI EDE és a népszínmű Urak egymásközt öt esztendővel ezelőtt — annak kapcsán, hogy Területi Színházunk bemutatta a Csikós cimü népszínművet - a Fáklya hasábjain megjelent ismertetésemben utaltam arra, hogy a polgári Irodalomtörténet meglehetősen mostohán bánt Szigligeti Edével, Szigeti József mellett a magyar népszínmű megteremtőjével. Beérte azzal a jellemzéssel, hogy a szabadságharcot követő Bach-korszak Idején a színpad a spanyol drámaírók termékenységére emlékeztető Szigligeti monopóliuma volt. Valóban megfelelt a valóságnak, hogy a pesti Nemzeti Színház eredeti műsorénak legnagyobb részét évtizedeken át az ö darabjai adták. Ez a tény egymaga bizonyltja Szigligeti nagy jelentőségét a Váltás Szűkölök a Holdra, mint a vén eb éjjel; ordas kedvem rúgom, hányom dühvel szerteszéjjel. Felcsaptam pásztornak, csülagokat őrzök; meglopnak a más oldalon, míg itt elidőzök. Vén bakternek kedvét hiába próbálom; erőltetem rá magamat, lecsúszik a hámom. Huszonhat évemet magam zaboláztam, nem férhet a tüzes csikó soha zabolában. Altattam a kedvem, búsítottam búmat, annál jobban nyúztam magam, minél jobban nyúztak. Tiszta búzám megkeverték szeméttel, penésszel, a lelkemet cibáltatták i marcangoló széllel. Szilveszter napja van, bakterságnak vége, megfordítom már a szelet, nem állok elébe. Coki, kókadt bánat, bakterbot sarokba! Bizsereg még igaz erő szivembe', karomba! FECSO PAL magyar drámairodalomban: ugyanakkor hiánytalan magyarázatát adja annak is, hogy a nagy gyorsasággal és gyakran csak első ötlet hatására készült színdarabjai nem eléggé kidolgozottak, meséjük anyaga nincsen gazdaságosan kibontva, s hogy a színpadi hatások kitűnő ismerője beérte külsőségekkel. Legtöbb színmüvében jobb az elindítás, a bonyodalom előkészítése és a mese csomózása, mint a befejezés, a konfliktus kibontása, 4 csomó megoldása. Mégis, ha ennek a kivételes termékenységú és a színpad törvényeit alaposan ismerő klasszikusunknak szemére is vethető, hogy hiányzik nála az általa helyesen meglátott és helyesen felvetett problémákba való elmélyedés művészete, nagy erényéül tudhatö be, hogy a magyar színpadokon ő volt az első, aki a népet nem egyes mellékalakokban vitte színpadra. Mig Kisfaludy és később a szabadságharc korának többi színpadi szerzője a parasztot, a nép fiát gyakran csak komikus oldaláról és csupán epiződfiguraként szerepelteti, Szigligeti a parasztot, á csikóst, a cigányt, a nép fiát fő mondanivalója hordozójává teszi, meglátva benne a teljes ember gazdag és bensőséges érzelmi Világát, okosságát és szabadságvágyó nagy hitét. Nem állit tudatos forradalmárokat elénk, de élő és hiteles típusokat rajzol, akiket az úri rend bitangsága, a kizsákmányolás lázadásra késztet. Szigligeti 40 éves pályafutása alatt 43 történelmi drámát irt, illetve dolgozott át, de ezek között talán csak a II. Rákóczi Ferenc fogsága állja meg a helyét a mai néző előtt. Nyolc társadalmi drámáját és három történelmi vígjátékát is belepte a feledés pora, ezzel szemben 22 társadalmi vígjátéka közt nem egy akad, amelynek mondanivalója ma sem vesztette el hitelét, kőztük a Liliomfi világirodalmi rangúnak mondható. Szigligeti gazdag leleményessége a legkiválóbban a népszínmű területén jut érvényre, már írói pályája elején, 1843-ban feltűnik a Szökött katona című népszínművének eredeti és merész mondanivalója. Egyik legnagyobb sikerét közvetlenül a szabadságharc előtt, 1847-ben aratja a Csikóssal, de társadalombírálatában legmesszebbre jut a Balázs Sándorral együtt írott Sztrájk című színmüvében, amely élete alkonyán, 1871-ben került bemutatásra. Hivatásos színházaink és műkedvelő együtteseink ma is szívesen játsszák Szigligeti darabjait, igy elsősorban a Liliomfit, a magyar vígjátékirodalomnak ezt a remekét; a. Bajusz cimü társadalmi vígjátékának zenés átdolgozása, a Párizsi A csikós fiatal szerelmével vendég is frissen hat, nemkülönben a Csikós jól megrajzolt társadalmi hátterével és demokratikus eszméivel. Szigligeti munkássága évtizedeken át termékenyltően hatott a magyar népszlnmüirodalomra, követői azonban, így Tóth Ede és Cseprenghy Ferenc inkább ügyességben kelhettek versenyre vele, mint a demokratikus eszmék tolmácsolásában. A népi alakok sorra eltorzulnak, pénzben bővelkedő falurosszákká válnak, mintha a magyar falvakban, a pusztákon nem teremne nyomor, és a millió zsellérsorban tengődő szegénynek nem volna más gondja, mint szerelmi bonyodalom, házasságtörés, hűtlenkedés, csapodárság. Móricz Zsigmondnak kellett eljönnie, hogy vége szakadjon e terméketlen eplgonízmusnak, és a szerelmi bánatát népdalokban elkesergó ár valányhaj-kalapos, népviseletben járó álparaszt-legények, a Falurossza, a Piros bugyelláris és A vén bakancsos és fia a huszáb-figurái helyét újra eleven emberek foglalják el színpadjainkon. Kulturális munkánk megköveteli, hogy Szigligeti értékes örökségét ne engedjük aprópénzre váltani, s ezért állandóan éberen őrködnünk kell színjátszó együtteseink műsorpolitikája felett. Károsnak kell minősítenünk minden olyan művet, amely az .életet meghamisítva ábrázolja, mivel az nem fejezi ki hitelesen népünk gazdag érzés- és gondolatvilágát. És Itt nem csupán színjátszó-csoportjaink vezetőitől és rendezőitől várunk gondos munkát, hanem fiatal íróinktól is. Elsősorban rájuk hárul a helyes útmutatás feladata. Ahogy Bartók és Kodály népdalaikban felvillantják a nép lelkét, Móricz megmutatja az igazi parasztot, nekik is meg kell találniok a nép szivét, fel kell tárniok a megújuló népi élet új igazságait, amint ez például a Borjú (Boci, boci tarka) vagy a Galambos korsó szerzőinek sikerült. Ezekben a falu új életét ábrázoló új népszínművekben nemcsak a mese, hanem a dal szövege is a mi világunkat fejezi ki - új zenével. Mert ahogy újul az élet, újulnak a kifejezés eszközei is. Szigligeti Ede születésének 145. évfordulója bizonyára időszerűvé tette ezt a kis számvetést. E. V.