A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-08 / 10. szám

A tőkés világ válságának tünetei Az Egyesült Államok 1956 decemberében érte el ipari termelésének legmagasabb fokát. Azóta lényegesen csökkent a termelés; és ma, a legutóbbi átmeneti javulás után, ismét csaknem ötmillióra emelkedett a teljes munkanélküliek száma. Az egyre éleződő gazdasági válság jelei azonban sok más kapitalista országban is megnyilvánulnak. A tavalyi év kétségtelenül az imperialista ellentétek további elmélyülését és a gyarmati rendszer gyorsuló bomlását mutatta. Figyelemre méltó azonban, hogy a fokozódó válság, melyet a burzsoá közgazdászok óvatosan csupán „recessziónak, viszszaesésnek" neveznek, az állami monopolkapitalizmus mai szakaszában aránylag jelentéktelen mértékben érinti a monopoltőkéseket, viszont úgyszólván teljes súllyal nehezedik a munkásosztály és a hivatalnokok vállára. A múltbeli válságok az áresések, tőzsdei spekulációk, csődök stb. következtében súlyos megrázkódtatást okoztak a tőkések körében is, ma azonban a válság csak a kisburzsoáziát és a burzsoázia középrétegeit sújtja. Igaz ugyan, hogy a nyereségek bizonyos fokú csökkenése érinti a nagy monpöliumokat is. Az ipari termékek árai azonban alig esnek. Söt! Míg lavaly az USÁ-ban a nyersanyagárak 1953-hoz képest valamelyest csökkentek, addig a készáruk ára 10 százalékkal emelkedett. Az acél ára ma 15 százalékkal magasabb, pedig az acélmüvek teljesítőképességüknek csupán 75 százalékát használják ki. Bár a nagy monopóliumok közt éles verseny folyik, az autóárak is magasabbak, mint a krízis előtt voltak. A monopóliumok ugyanis mindent elkövetnek, hogy a termelés csökkenése folytán bekövetkezett veszteségeiket a nyersanyagok beszerzési árainak csökkentésével, bérleszorításokkal s a termelékenység fokozásával kiegyenlítsék. Ennek ellenére az automobilipar mágnásai a múlt esztendő harmadik negyedében sokkal kisebb haszonnal voltak kénytelenek beérni, mint 1957 megfelelő időszakában. Mindent összevetve a nagyipari trösztök nyereségei aránylag keveset csökkentek; söt, a vasúti társaságok haszna emelkedett. A nagyméretű teljes, ill. részleges munkanélküliség következtében az USA ipari munkásságának jövedelme 1957-tel szemben a bércsökkenés és a kiskereskedelmi árak növekedése folytán mintegy 9 százalékkal esett. Érzékenyen sújtja a „gazdasági visszaesés" Nyugat-Németország dolgozóit is, ahol a termelésből kirekesztettek száma eléri az egymilliót. A Ruhr-vidék szénbányaiban veszedelmesen növekednek a készletek, s a polgári Münchner Illustrierte fenyegető viharról ír. Angliában körülbelül ötszázezerre rúg a munkanélküliek szánul, Olaszországban pedig eléri a kétmilliót. A gazdasági válság következményeit legjobban a gazdaságilag gyengén fejlett nyersanyag-szállító országok sínylik meg. A nyersanyagárak esése lényegesen csökkenti a deviza-bevételeket, s így gátolja a gazdaság fejlesztését. Míg Anglia 1955-ben 352 fontot fizetett a réz tonnájáért, addig tavaly szeptemberben már csak 209 font volt 1 tonna réz ára. 1956-hoz képest csaknem felére zuhant az egyiptomi gyapjú ára. A nyersanyagárak lényeges csökkenése következtében a tőkés országok monopóliumai hatalmas nyereségeket vágtak zsebre. A jelek szerint a nyugat-európai tőkés országok még távolról sem érték el a válság legmélyebb pontját, s ami a gazdaságilag fejletlen államokat illeti, ezek gazdasági nehézségei úgyszólván változatlanul továbbra is fennállnak. —szirt — Ünnep Gömörpanyiton Ünnep. Bensőséges, melengető, jégvirágos ünnep volt ez a mai nap, szülőfalum, Gömörpanyit új művelődési háza megnyitójának napja. Pedig alig tudott róla valaki, csupán egy kicsinyke emberi közösség jóban-rosszban öaszekovácsolódott serege, és mégis ünnep volt. Ezt a napot feljegyzik a falu krónikájában, mesélnek majd róla ötven év múlva is a fekete, galambképű nénikék, deres fejű bácsikák, ma még tüzes ifjak, leányok. Az új művelődési otthon az egykori Vaszy-kertben épült. Nem egyik napról a másikra, nem minden akadály nélkül. Mint minden emberi tettnek, ennek is megvan a maga verejtékes históriája. Bizony, sok víz lefolyt a füzesek között kígyózó öreg Sajón, amig a tervekből kultúrház lett. A panyitiak még valamikor 53 táján elhatározták az építkezést, 54-ben hozzá is láttak az alapokhoz, de sok volt a gáncsoskodó, kevés volt a bátorság. Közben múltak az évek, s hoszszú időn keresztül nem történt semmi. Ötvenhatban láttak aztán ismét komolyabban a munkához. Társadalmi munkával építette a falu nápe a szellem új otthonát. Egyszerű, ismeretlen emberekről beszélek: parasztokról és kőművesekről, ácsokról, traktorosokról és géplakatosokról. Jánosdeák Béla bácsiról, Darczi Laci bácsiról, Vanco elvtársról, á HNB elnökéről, Kocsis Jóska bácsiról. Pobori Tiborról, és Jablonczy Pistáról. Magyarokról és szlovákokról, azokról, akik megvalósították ezt a régóta dédelgetett panyiti álmot. Megmondom őszintén, számomra kissé furcsa volt ez a dolog. Hiszen ezek az emberek szomszédaim, rokonaim, ismerőseim, Húsz éve közöttük élek, velük egy levegőt szívok, és semmi, az égvilágon semmi különöset nem tapasztaltam a közelükben. Éltek úgy, mint a többiek, dolgoztak és imádkoztak, ittak és káromkodtak, alkudoztak, pereskedtek, verekedtek. Most meg itt állnak a dobogón, s érzik és én is érzem, hogy a maguk falujában, környezetében, valami nagy dolgot cselekedtek. Lányok, legények vidám kedve, ropogós tánca, csillagokat verő nótázása tarkította az avatóra készült ünnepi műsort. Jó néhányszor láttam már végig verejtékezni egy-egy műsoros estet, színdarab előadást Gömörpanyiton; most azonban csodálkozva figyelem, hogy az ünnepi alkalom milyen szárnyakat adott ezeknek a fiataloknak Az apró, kicsi óvodáslánykák tánca, a páros táncok, Csík Irénke dalai, s a hirtelen összeverbuvált lány-együttes üde nótázása nemcsak a panyitiaknak, de sokkal színvonalasabb eavütteseknek is díszére vált volna. Keve=bé sikerült viszont a színdarab, Móricz Zsigmond Egérfogó című egyfelvonásosa. A közönség jól szórakozott ugyan, de inkább csak a

kedves szép Odler Sárika csiklandozó szoknyajelenetein. mint a

jó játékon Az az érzésem, hogy itt sem elsosorban a szereplökben van a hiba. Inkább abban, hogy nincs aki ezekkel a fiatalokkal foglalkozna, aki irányítaná őket és megmagyarázná, hogyan kell színházat játszani. Gömörpanyiti tanító elvtársak, vagytok elegen, ez is kötelességetek! Mert hogy színdarabot is tudnának játszani ezek az emberek, azt a némajelenet bizonyítja: Peprík Pista, Zsóri Feri és mindenekelőtt Tóth Pista bácsi sikeres komédiázása. Igen, talán így kell ezt csinálni! CSELÉNYI LÁSZLÓ onyon-i es gazdag a a / korona ampon mtn KOZMETIKA N. V., BRATISLAVA 14