A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-01 / 5. szám

1914-ben még virágzó város volt Szuákin — melyet már a XIX. században 11000 ember lakott — egy vörös-tengeri parti szigeten, két korallzátony között. Évente 760 európai hajó és arab bárka rakta ki itt áruját: rizst, datolyát, sót, kaurit, amiket gazdag kereskedők gumiarábikumra, elefántcsontra, rabszolgákra, strucctollra, bőrökre, viaszra, mosuszra cseréltek át. Virágzott a kereskedelem. Oj és új házak épültek gazdag fafaragással díszítve, míg a koraitok teljesen körül nem vették a szigetet, annyira, hogy végül egyetlen hajó sem futhatott be a kikötőbe. Az emberek elhagyták Szuakint, amely többé nem nyújtott nekik megélhetést. A házak sok szép fafaragása még megvan s az egykori kereskedelmi központ gazdagságáról és a szudáni kézművesek magas művészetéről beszél. Holt város Szudánban Ma már az idő belevágta vasfogát a kereskedő-házakba és raktárépületekbe, .amelyek — a szudáni házaktól eltérően — többemeletesek és kőből meg fából épültek. A házak ma elhagyatottak, de még tanúskodnak fénykoráról ennek a városnak, amely évente 5,2 millió aranykorona kivitelt bonyolított le. Elhagyottak a karavánutak is, amelyeken évente több mint 20 000 teve szállította az árut az ország belsejébe. Hogy Szuakin a XIX. század végén lezajlott mahdi lázadásban is szerepet játszott, azt az erődítmények és az abból az időből itt maradt ágyúk bizonyítják. A koraitok úgy körülvették Szuakint, Szudán egykor legnagyobb kereskedővárosát, hogy többé egyetlen hajó sem futhat be kikötőjébe