A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-28 / 26. szám

Nyár Liheg, piheg, melege van, csuromvíz a nyár: - hol a szellő, hol a szellő, vajon mit csinál? - Vakációra ment ö is, hegyek között jár; pillangók és szitakötők szárnyán szundikál. - Hát a felhő hova lett el, vajon merre száll? ha esik is, délutánra fölszikkad a sár. - Vitorla lett a felhőből, tengereken száll... Lihegj, pihegj, jóságos nyár, s vigasztalódjál. kAnyádi sAndor J[ jiAAay & fis óiatío A páva gőgösen sétált az udvaron. Kiterjesztette fényes, káprázatos, sokszínű tollait és lassan, begyesen végigmérte az udvart. Látszott, hogy saját szépsége elkápráztatja, megrészegíti. Megállt, majd lassan forogni kezdett, hogy fényes tollain megcsillanjon a napsugár. Fejét kevélyen hátraszegve, gúnyosan szólt a mellette álló egyszerű tollú, szerény darumadárhoz: — Én, mint a madarak királya, a szivárvány összes színeibe öltözöm. Neked pedig egyetlen színes tollad nincs! — Igaz — felelte a daru —, de látod, én ebben az egyszerű gúnyában a magas égig repülök, te pedig cifra bíborodban lent turkálsz a szemétdomb többi madarai közt. KERTÉSZ ERZSÉBET Tanítónk Kézenfogott és megmútatta, hogy milyen szép a mi világunk. Az 6 szemével kezdtük nézni, s ma már a magunkéval látunk. Látjuk hazánkat, életünket, s hogy mit tud tenni egy-egy ember, de e tengernyi tarka képet 6 töltötte meg értelemmel. Ezt megköszönni gyűltünk össze, s amit mondunk, nem üres szólam — a szívünk tiszta muzsikája csendül e néhány meleg szóban: Amit tudunk, amihez értünk, az út, amelyen visz a léptünk, hogy eljussunk egy messzi célig, mind róla vall ima, Őt dicsérik. Hálás szavaink neki szólnak, aki vezetőnk, példaképünk s jóbarátunk: tanítónknak! OB, RADÖ UU Levelek, füvek, virágok Amióta világ a világ, a táncoskedvü, daloló gyermekek valahányszor kisétálnak erdőre, mezőre, felékesítik magukat a természet bőkezűen nyújtott ajándékaival. Szép formájú levelekből — például orgonabokor leveleiből — kis pálcikákkal gyorsan öszszetüzhetsz magadnak, kis pajtásoknak nyakláncot. Százszorszép, szekfű, boglárka, vagy más, hosszú szárral letépett mezei virág koszorúvá, karpereccé fonható össze. Amíg apukád a lombok hűs árnyékában az újság többi részét böngészgeti, te nézd meg jól a rajzunkat, hogy megtanuld, miként kell a virágok szárát összefogni, s az újonnan melléje fogott virágocska szárával körülhurkolva átkötözni. Kis kosárkát is fonhatsz fűszálakból úgy, hogy hibátlan, egyforma hosszú fűszálakat fektetsz párhuzamosan egymás mellé a térdedre, majd ugyanannyi szállal keresztben átfüzögeted, egyszer felül, egyszer alul vezetve el a fűszálat. Ha nagyítóval megnézed zsebkendőd egy kis részét, észreveszed, hogy azt is ugyanígy szőtték, igaz nem kézzel, hanem géppel. A négyfelé kiálló fűvégeket összefogod, felhajlítod s a szemköztieket összekötve kész a kosárka, Pöttömnyi az igaz, de a babád kezébe éppen jó lesz. Pipacsból selyemruhás baba válik, ha a szirmokat léfelé hajlítod, összekötöd, s karok gyanánt fapálcikát, növényszár darabját szúrod át rajtuk keresztben. Finoman bánj a babával, mert igen gyenge, kényes jószág! F. L. Nyári játékok a szabadban Macska-egér játék A játékosok három kivételével - kézfogással kört alkotnak. Egy gyerek a körön belül foglal helyet, ő az egér, kettő pedig a körön kívül, ők a macskák. Kevés részvevő esetén egy macska is elegendő. Az egérnek az összekulcsolt kezek alatt átbújva ki kell futni a körből, s oda vissza is jutni anélkül, hogy a macskák valamelyike érintéssel megfoghatná. Ha sikerül neki háromszor ki- és befutni, vagy pedig elcsípik a macskák, váltás következik. A ki-bejutás leggyorsabban úgy vihető végbe, ha az egér karját egyik körbenálló derekára téve fordul meg körülötte. Dugilabda A két csoportra osztott játékosok egyik fele egy jókora körben foglal helyet. A másik csapat tagjai a körben levőknek háttal sorakoznak, s valamelyiküknél eldugják a magukkal hozott kislabdát. Ezután megfordulnak és a kör körül sétálva megdobással ijesztgetik a bennlevőket, akik nem tudják, kinél van a labda. A labda persze egy alkalmas pillanatban előkerül a zsebből, vagy hát mögül s akinek a kezében van, igyekszik eltalálni valakit a körben levők közül. Ha ez sikerül, az eltalált játékos kiáll s a labdát újról dugják az előbbiek. Ha nem találnak, helycsere következik, vagyis a külsők állnak be a körbe. Amelyik csapat előbb „elfogy", az veszített. F. L.