A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-18 / 3. szám
Egy költő újra megszólal Forbáth Imre költeményei az olvasóközönség előtt ma csaknem annyira ismeretlenek, mint amennyire ismertek voltak ezek a művek az első köztársaság kulturális életében. A felszabadulás óta felnőtt új nemzedék már csak a középiskolák 8. és 11. osztálya számára írt magyar irodalmi olvasókönyvben találkozik egy-egy szép költeményével, pedig a most hatvan éves költő, aki egykor a szlovákiai magyar osztályharcos líra élvonalbeli képviselője volt, megérdemli, hogy nevét ne borítsa a feledés homálya. Igaz, hogy számos verse, amely húszharminc évvel ezelőtt szokatlan formájával s különös, nyers mondanivalójával forradalminak tűnt, túlhaladottnak látszik. De csak mai szemmel — mert mi már a szocialista kultúra korszakából tekintünk vissza a megtett útra, s ő a burzsoá kultúra hanyatlása idején kereste nálunk a forradalmi költészet útjait. Az útkereső próbálgatások nem lehetnek mentesek bizonyos ellentmondásoktól. Ha Forbáth verseit időrendben egymás után olvassuk, azonnal észrevesszük, hogy életműve nem egyöntetű, zavaros tengerhez hasonlít, melyben azonban gyakran megcsillannak a szocialista líra gyöngyszemei. A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadónál most jelent meg Forbáth egész művéből válogatott verseinek gyűjteménye „Amikor a néma beszélni kezd" címmel. Ebből a mai olvasó is megismerheti a költö alkotásait, a kritika pedig elvégezheti lírájának átfogó értékelését. A válogatás előszavában a szerző őszinte tárgyilagossággal nyilatkozik verseiről: „Ügy ismernek, mint kommunista költőt, s bizonyára nem véletlen, hogy egy időben — negyven év előtt — lettem kommunista és költő. De az igazság nem ily egyszerű. Sok tévelygés, mellékösvényre-bolygás, döcögve továbbjutás és néhány merész előreugrás is volt írói utamon." Forbáth költöi pályafutása az első köztársaság idején rendkívül tanulságos: nem a munkásmozgalomban jutott el a szocializmushoz, hanem intellektuális lázadóból lett forradalmárrá, az értelem útján jutott el a kommunizmus igazságainak megértéséig. A z ifjú költő a Magyar Tanácsköztársaság bukása után Kassák Lajosék csoportjához tartozott, melynek a Bécsben kiadott Ma c. folyóirat volt legfontosabb fóruma. A maistákra jellemző, hogy a költészet forradalmiságát inkább a kifejező eszközökben, a formában keresték. A Ma adta ki Forbáth első verseskötetét (Versek Bécs, 1922). A 48 oldalas füzetben kevés az Időtálló alkotás, de ne felejtsük el, hogy ekkor még nem volt magyar szocialista költészet, s e versekre minden fogyatékosságuk ellenére is jellemző a forradalmi útkeresés Forbáth költészetének másik jellemvonása a kuriozitásra való hajlam: a költői formákat tagadó szabadversekben meghökkentően naturalista sorokat, különös és egzotikus témákról írt verseket találunk. Különös fantáziával alkotott képei a mai olvasó szemében inkább csak furcsaságoknak, gyakran elképesztóeknek tűnnek, mert a művészetek fejlődése már túljutott az aktivisták elképzelésein. Hogy Forbáth maga is erősen kritikus szemmel nézi első verseit, arra a legjobb bizonyíték, hogy azokból csak két verset tett a most megjelenő válogatásba (Szélképek, KalandnrnlA Ismeretes, hogy Forbáth Csehországban való letelepedése után azonnal kapcsolatot keresett és talált az ottani haladó írókkal. A Prágában tartózkodó magyar értelmiség nagyobb része ebben a korban A Prágai Magyar Hírlap köré tömörült, s nemzetiségi sérelmeket hangoztatva nacionalista érzékenységgel szigetelte el magát a cseh értelmiségtől. Forbáth világnézetétől talán semmi sem állt olyan távol, mint ez a provinciális nacionalizmus. De a Csehországban élésnek negatív következményei is voltak: a költő távol maradt a szlovákiai problémáktól, nem ismerkedhetett meg közelebbről a kisebbségi magyar dolgozók életével. Ezzel függ össze, hogy Forbáth költészetében., sokkal több van az egyetemesből, az általános emberi sorskérdésekböl, mint bármelyik szlovákiai magyar költőében. Második verseskötetében, az Érsekújvárott 1923-ban megjelent Vándordalban már tisztábban cseng a költő egy-egy eszménye, s kisebb arányú a gondolatok káosza, de forradalmisága még mindig a társadalomtól különálló lázadóké, a kapitalizmusra köpködő villoni csavargóköltőé: Sötét lobogóit ó sokszor rázta fölöttem az éjjel én a vándor vagyok az utak macskazsákjaiban csípőmre teregetem az erdőt, a falut járni csak járni csak oldhatatlanul az utak gomolyog faiban feneketlenül a mély kutakban s csillagtalanul mint a vak lovak (Vándordal) Forbáth volt a huszadik század elején feltűnő modernista költői irányok legfőbb képviselője a csehszlovákiai magyar lírában. A húszas évek elején költészetében a szürrealizmus imaginációs képei uralkodnak, de egy-egy verse már túlmutat Kassákék modernizmusán és erősen realista motívumokat is tartalmaz (A barátról, Anyámnak, Szolga éneke). Egy érdekes eszmével is találkozunk a Vándordal verseiben: az ateista humanizmussal, mely Forbáth bonyolult költői képeiben is világosan igazolja, hogy az emberszeretet nem a vallás monopóliuma. "Corbáth költői fejlődésének -csúcsát * a Favágók c. verskötet jelenti, s elsősorban ez a mű tette ismertté a költö nevét a magyar irodalmi életben. A Nyugatban Illyés Gyula írt róla hosszabb ismertetést. Bírálja fogyatékosságait, de pozitív értékelése nyilvánvaló az ilyen sorokból: végre egy kemény költői temperamentum a maga nyers eqyéniségével, darabos őszinteségével... Önmagával örökös küzdelemben levő igazi költő.. . Forbáth aktuális költő a szó nemes értelmében... A fiatal magyar líra egyik legfigyelemreméltóbb alkotásának tartom." Fábry Zoltán szigorú, osztályharcos alapon Irt kritikája a Korunkban és később a Korparancsban jelent meg. Ebben a .javíthatatlan, nagy költőt" ostorozza költészete következetlenségéért. Rendkívül találó, frappáns gondolatokat találunk Fábrynak a válogatáshoz most írt előszavában. Feltűnő, hoqv időtálló értéket főként csak Forbáth háborúellenes verseiben lát. A Pozsonyban. 1930-ban megjelent Favágók nem jelent szakítást Forbáthnak fentebb ismertetett költői útjával: témaválasztásában erősen meglátszik a különcködő hajlam, képalkotásain pedig a szürrealizmus hatása (Forbáth a Nezval-vezette cseh szürrealista csoportnak is tagja volt), de a költemények egy részében Forbáth magas művészi színvonalon teremti meg a szocialista líra első csehszlovákiai magyar alkotásait. A címadó költeményben már nem a lázadó, különcködő intellenktuel, hanem a szocialista forradalmár énekli: Mert távolból orkán üvölt, testvérjajjal van megrakva: „Jobb a farkas, mint az ember" — suhogj, suhogj favágóbalta! S mert érdekesebb bornál a bosszú, százszor finomabb: Hej társaim! Gyullad már az erdő? Igen ... Pipacsnál pirosabb! Ugyanez a kötete már kapcsolatot talál a szlovákiai élettel is, méghozzá az internacionalizmus szellemében: néhány verse a hegylakó szlovák szegényember bánatát énekli meg (Egy tál krumpli, Szlovák tájkép, A fekete irtványon). A legszebben sikerültek, a szocialista realista lírához legközelebb állnak azok a költemények, melyekben egy-egy foglalkozás-típust mutat be: A paraszt. Favágók, Utcaseprők dala stb. Kevés írónk tudta ilyen szuggesztív erővel ábrázolni a polgári életforma iránti udorát, megvetését: ebben a témakörben Forbáth lírája a teljes tagadás költészetévé válik. A Favágók megjelenésétől az első köztársaság bukásáig sokkal egyenesebb, egyszerűbb Forbáth művészi és eszmei fejlődése, mint előtte. Neve az irodalmi köztudatban fokozatosan egybeforr a szocialista költészet fogalmával. Költeményeken kívül széles kulturális ismereteiről és szilárd elvi álláfoglalásáról tanúskodó cikkeket és tanulmányokat ír a kommunista befolyás alatt álló Korunkba, majd a párt irányításával szerkesztett, népfrontot hirdető Magyar Napba. Ennek, a csehszlovákiai magyar dolgozók között nagy népszerűségnek örvendő napilapnak közvetlen munkatársává válik. (A lapot Ostraván adták ki, ahol Forbáth mint orvos dolgozott.) Itt jelent meg többek között 1938 sorsdöntő napjaiban „A dezertcrökhöz" c. cikke, mely megrendítő dokumentum a Horthy-fasizmus nyomására elkövetett árulásokról. Azokhoz a szlovákiai magyar értelmiségiekhez szól benne, akik ezekben a nehéz időkben elhagyták a haladás táborát, s átpártoltak a burzsoá nacionalista szólamokat hirdető magyar úri reakció képviselőhez. Forbáth írói munkásságának van egy területe, amelyről úgyszólván semmit sem tud a magyar olvasó: cseh nyelven írt cikkei, tanulmányai, film-librettói. Tény az, hogy nemrég a hatvan éves írót több cseh lap is elismeréssel méltatta. Minket inkább az érint, hogy a testvért szellemű csehszlovák-magyar közeledésen évtizedeken át munkálkodott. Érdemes pl. ma is olvasni beszédét, melyet 1938 nyarán tartott a párizsi nemzetközi írókongresszuson. Szövegét Csehek és magyarok címmel annak idején közölte a Tvorba és a Magyar Nap. Forbáth 1938 után mint, magyar író elhallgatott — csak a legutólsó időben jelent meg tőle egy-egy tanulmány a Korunkban s az A Hét-ben. Szabad verseinek, szürrealista strófáinak egy részén már túlhaladt az idő, de szép számmal vannak olyan költeményei is, melyekkel kitörölhetetlenül beírta nevét a szocialista magyar líra történetébe. Ezek a versek a magyar irodalomnak ma is élő értékei: tanulságot, példát mutatnak a szocializmust építő fiatal nemzedéknek.