A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-18 / 3. szám

Egy költő újra megszólal Forbáth Imre költeményei az olvasó­közönség előtt ma csaknem annyira is­meretlenek, mint amennyire ismertek voltak ezek a művek az első köztársaság kulturális életében. A felszabadulás óta felnőtt új nemzedék már csak a közép­iskolák 8. és 11. osztálya számára írt magyar irodalmi olvasókönyvben találko­zik egy-egy szép költeményével, pedig a most hatvan éves költő, aki egykor a szlovákiai magyar osztályharcos líra élvonalbeli képviselője volt, megérdemli, hogy nevét ne borítsa a feledés homálya. Igaz, hogy számos verse, amely húsz­harminc évvel ezelőtt szokatlan formá­jával s különös, nyers mondanivalójával forradalminak tűnt, túlhaladottnak lát­szik. De csak mai szemmel — mert mi már a szocialista kultúra korszakából te­kintünk vissza a megtett útra, s ő a bur­zsoá kultúra hanyatlása idején kereste nálunk a forradalmi költészet útjait. Az útkereső próbálgatások nem lehetnek mentesek bizonyos ellentmondásoktól. Ha Forbáth verseit időrendben egymás után olvassuk, azonnal észrevesszük, hogy élet­műve nem egyöntetű, zavaros tengerhez hasonlít, melyben azonban gyakran meg­csillannak a szocialista líra gyöngysze­mei. A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadónál most jelent meg Forbáth egész művéből válogatott verseinek gyűjteménye „Amikor a néma beszélni kezd" címmel. Ebből a mai olvasó is megismerheti a költö alko­tásait, a kritika pedig elvégezheti lírájának átfogó értékelését. A válogatás előszavá­ban a szerző őszinte tárgyilagossággal nyi­latkozik verseiről: „Ügy ismernek, mint kommunista költőt, s bizonyára nem vé­letlen, hogy egy időben — negyven év előtt — lettem kommunista és költő. De az igazság nem ily egyszerű. Sok tévely­gés, mellékösvényre-bolygás, döcögve to­vábbjutás és néhány merész előreugrás is volt írói utamon." Forbáth költöi pályafutása az első köz­társaság idején rendkívül tanulságos: nem a munkásmozgalomban jutott el a szocia­lizmushoz, hanem intellektuális lázadóból lett forradalmárrá, az értelem útján ju­tott el a kommunizmus igazságainak meg­értéséig. A z ifjú költő a Magyar Tanácsköz­társaság bukása után Kassák Lajo­sék csoportjához tartozott, melynek a Bécsben kiadott Ma c. folyóirat volt legfontosabb fóruma. A maistákra jellem­ző, hogy a költészet forradalmiságát in­kább a kifejező eszközökben, a formában keresték. A Ma adta ki Forbáth első ver­seskötetét (Versek Bécs, 1922). A 48 oldalas füzetben kevés az Időtálló alkotás, de ne felejtsük el, hogy ekkor még nem volt magyar szocialista költészet, s e ver­sekre minden fogyatékosságuk ellenére is jellemző a forradalmi útkeresés Forbáth költészetének másik jellemvonása a ku­riozitásra való hajlam: a költői formákat tagadó szabadversekben meghökkentően naturalista sorokat, különös és egzotikus témákról írt verseket találunk. Különös fantáziával alkotott képei a mai olvasó szemében inkább csak furcsaságoknak, gyakran elképesztóeknek tűnnek, mert a művészetek fejlődése már túljutott az aktivisták elképzelésein. Hogy Forbáth maga is erősen kritikus szemmel nézi első verseit, arra a legjobb bizonyíték, hogy azokból csak két verset tett a most megjelenő válogatásba (Szélképek, Kalan­dnrnlA Ismeretes, hogy Forbáth Csehországban való letelepedése után azonnal kapcsola­tot keresett és talált az ottani haladó írókkal. A Prágában tartózkodó magyar értelmiség nagyobb része ebben a korban A Prágai Magyar Hírlap köré tömörült, s nemzetiségi sérelmeket hangoztatva na­cionalista érzékenységgel szigetelte el ma­gát a cseh értelmiségtől. Forbáth vi­lágnézetétől talán semmi sem állt olyan távol, mint ez a provinciális nacionaliz­mus. De a Csehországban élésnek negatív következményei is voltak: a költő távol maradt a szlovákiai problémáktól, nem ismerkedhetett meg közelebbről a kisebb­ségi magyar dolgozók életével. Ezzel függ össze, hogy Forbáth költészetében., sokkal több van az egyetemesből, az általános emberi sorskérdésekböl, mint bármelyik szlovákiai magyar költőében. Második verseskötetében, az Érsek­újvárott 1923-ban megjelent Ván­dordalban már tisztábban cseng a költő egy-egy eszménye, s kisebb arányú a gon­dolatok káosza, de forradalmisága még mindig a társadalomtól különálló lázadóké, a kapitalizmusra köpködő villoni csavargó­költőé: Sötét lobogóit ó sokszor rázta fölöttem az éjjel én a vándor vagyok az utak macskazsákjaiban csípőmre teregetem az erdőt, a falut járni csak járni csak oldhatatlanul az utak gomolyog faiban feneketlenül a mély kutakban s csillagtalanul mint a vak lovak (Vándordal) Forbáth volt a huszadik század elején feltűnő modernista költői irányok legfőbb képviselője a csehszlovákiai magyar lírá­ban. A húszas évek elején költészetében a szürrealizmus imaginációs képei ural­kodnak, de egy-egy verse már túlmutat Kassákék modernizmusán és erősen rea­lista motívumokat is tartalmaz (A barátról, Anyámnak, Szolga éneke). Egy ér­dekes eszmével is találkozunk a Vándor­dal verseiben: az ateista humanizmussal, mely Forbáth bonyolult költői képeiben is világosan igazolja, hogy az emberszeretet nem a vallás monopóliuma. "Corbáth költői fejlődésének -csúcsát * a Favágók c. verskötet jelenti, s elsősorban ez a mű tette ismertté a költö nevét a magyar irodalmi életben. A Nyu­gatban Illyés Gyula írt róla hosszabb ismertetést. Bírálja fogyatékosságait, de pozitív értékelése nyilvánvaló az ilyen sorokból: végre egy kemény költői temperamentum a maga nyers eqyénisé­gével, darabos őszinteségével... Önmagá­val örökös küzdelemben levő igazi köl­tő.. . Forbáth aktuális költő a szó ne­mes értelmében... A fiatal magyar líra egyik legfigyelemreméltóbb alkotásának tartom." Fábry Zoltán szigorú, osztályharcos ala­pon Irt kritikája a Korunkban és később a Korparancsban jelent meg. Ebben a .javíthatatlan, nagy költőt" ostorozza köl­tészete következetlenségéért. Rendkívül találó, frappáns gondolatokat találunk Fábrynak a válogatáshoz most írt elősza­vában. Feltűnő, hoqv időtálló értéket fő­ként csak Forbáth háborúellenes versei­ben lát. A Pozsonyban. 1930-ban megjelent Fa­vágók nem jelent szakítást Forbáthnak fentebb ismertetett költői útjával: téma­választásában erősen meglátszik a különc­ködő hajlam, képalkotásain pedig a szür­realizmus hatása (Forbáth a Nezval-vezette cseh szürrealista csoportnak is tagja volt), de a költemények egy részében Forbáth magas művészi színvonalon teremti meg a szocialista líra első csehszlovákiai magyar alkotásait. A címadó költeményben már nem a lázadó, különcködő intellenktuel, ha­nem a szocialista forradalmár énekli: Mert távolból orkán üvölt, testvérjajjal van megrakva: „Jobb a farkas, mint az ember" — suhogj, suhogj favágóbalta! S mert érdekesebb bornál a bosszú, százszor finomabb: Hej társaim! Gyullad már az erdő? Igen ... Pipacsnál pirosabb! Ugyanez a kötete már kapcsolatot talál a szlovákiai élettel is, még­hozzá az internacionalizmus szellemében: néhány verse a hegylakó szlovák szegény­ember bánatát énekli meg (Egy tál krumpli, Szlovák tájkép, A fekete irtvá­nyon). A legszebben sikerültek, a szocia­lista realista lírához legközelebb állnak azok a költemények, melyekben egy-egy foglalkozás-típust mutat be: A paraszt. Favágók, Utcaseprők dala stb. Kevés írónk tudta ilyen szuggesztív erővel ábrázolni a polgári életforma iránti udorát, meg­vetését: ebben a témakörben Forbáth lírája a teljes tagadás költészetévé válik. A Favágók megjelenésétől az első köz­társaság bukásáig sokkal egyenesebb, egyszerűbb Forbáth művészi és eszmei fejlődése, mint előtte. Neve az irodalmi köztudatban fokozatosan egybeforr a szo­cialista költészet fogalmával. Költemé­nyeken kívül széles kulturális ismereteiről és szilárd elvi álláfoglalásáról tanúskodó cikkeket és tanulmányokat ír a kommu­nista befolyás alatt álló Korunkba, majd a párt irányításával szerkesztett, népfron­tot hirdető Magyar Napba. Ennek, a csehszlovákiai magyar dolgozók között nagy népszerűségnek örvendő napilapnak közvetlen munkatársává válik. (A lapot Ostraván adták ki, ahol Forbáth mint or­vos dolgozott.) Itt jelent meg többek kö­zött 1938 sorsdöntő napjaiban „A dezer­tcrökhöz" c. cikke, mely megrendítő do­kumentum a Horthy-fasizmus nyomására elkövetett árulásokról. Azokhoz a szlová­kiai magyar értelmiségiekhez szól benne, akik ezekben a nehéz időkben elhagyták a haladás táborát, s átpártoltak a burzsoá nacionalista szólamokat hirdető magyar úri reakció képviselőhez. Forbáth írói munkásságának van egy területe, amelyről úgyszólván semmit sem tud a magyar olvasó: cseh nyelven írt cikkei, tanulmányai, film-lib­rettói. Tény az, hogy nemrég a hatvan éves írót több cseh lap is elismeréssel méltatta. Minket inkább az érint, hogy a testvért szellemű csehszlovák-magyar közeledésen évtizedeken át munkálkodott. Érdemes pl. ma is olvasni beszédét, me­lyet 1938 nyarán tartott a párizsi nem­zetközi írókongresszuson. Szövegét Cse­hek és magyarok címmel annak idején közölte a Tvorba és a Magyar Nap. Forbáth 1938 után mint, magyar író elhallgatott — csak a legutólsó időben jelent meg tőle egy-egy tanulmány a Ko­runkban s az A Hét-ben. Szabad ver­seinek, szürrealista strófáinak egy részén már túlhaladt az idő, de szép számmal vannak olyan költeményei is, melyekkel kitörölhetetlenül beírta nevét a szocialista magyar líra történetébe. Ezek a versek a magyar irodalomnak ma is élő értékei: tanulságot, példát mutatnak a szocializ­must építő fiatal nemzedéknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom