A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-28 / 26. szám

Harakiri Tokióban A napokban egy pillanatra megtorpant a japán főváros rohanó ilete; a miniszterelnök háza előtt öszetorlódtak a gépkocsik, is megálltak a gyalogszerrel igyekvők. Megtorpant as élet, mert elszállt egy élet. Kobajaszi hiroshimai lelkész a nyílt utcán kardjába dőlt, és ősi japán szokás szerint harakirit köoetett el. Nem gyötrő anyagi gondok vagy szerelmi bánat, nem is valamilyen gyógyíthatatlan testi betegség vagy lelki fájdalom késztette erre a különös elhatározásra. Az okot legszabatosabban a külpolitikai kommentárok szótárából vett kifejezésekkel indokolhatnék: Japán atomfelfegyverzése, az amerikaiakkal kötött katonai egyezmények ellen tiltakozott halálával. Végrendelet helyett nyílt tevelet küldött Kishi miniszterelnöknek, és abban ugyanezeket a gondolatokat vetette papirta. Az újságolvasó megrendülten áll a Mr hallatán. Kobajaszi nevéről lehet, hogy hallott már - egyik vezetője volt az atomfegyverkezés elleni népi mozgalomnak. Tavaly Hiroshimából Tokióba menetelt társaival együtt a béke jelszavait emelve magasra. Talán úgy érezte, valamilyen kimondhatatlan nagy, szent türelmetlenséggel, hogy ez sem elég, és a mondat végire életét is odavetette felkiáltójelként. Milyen szenvedélyesség, milyen bátorság kellett hozzá, hogy öngyilkosságával tiltakozzék kormányának öngyilkos politikája ellen. A harakirit mégsem tudjuk helyeselni. Az embereknek, akik a béke, az élet csatáját vívják, nagyon kell szeretniük az életet. Hiroshimában elég tok volt már az áldozat, hiszen a halál még ma, 14 év múltán is kielégítetlen zsarolóként jár vissza az annyit szenvedett városba - nem szabad semmiféle módon tovább növelni a félkör alakú emlék-obesliszken feljegyzett áldozót ok névsorát. Az élők megrendülhetnek Kobajaszi cselekedetén - de mást kell tenniük. Argentínában most sztrájkolnak, Nicaraguában fegyverek dörrenek a diktátor ellen, Leningrádban az első atomhajót késztlik kifutásra, Albániában narancsfát ültetett a szovjet kormányfő, Genfben új okmányokat készítenek a megegyezés barátai. Az élet megy tovább, halad előre a japán fővárosban is, suhannak a gépkocsik és sietnek a gyalogjárók, a Miniszterelnök íróasztalán pedig ottmarardt egy nyílt levél. Vajon tanul-e és tanulnak-e a többiek. akiket ület, az élők és haldoklók sóhajából? Képünkön Kobajaszi levele Kishi miniszterelnökhöz, a kép balsarkában a harakiri-kés és Kobajaszi arcképe. (Fofo Japan Preis) Oj lengyel Iskola Cesky TéRnben Az első betűk O str sava a nemzetköziség iskolája Ostrava a kohók és bányák városa. Utcáinak tömkelegében, a kormos oromzatú falak között szinte elvész az ember. Benn, a város szivében a középületek, szállók, színházak több emeletes palotáit bámulhatja meg, a külvárosokban pedig a bérházak (ölé ágaskodó gyárkémény eket. Hatalmas ipara már több mint egy évszázada a munkások tízezreit foglalkoztatja. Magyarlakta területen talán sehol sem találni ennyire jellegzetes ipari várost, ahol a bányászok és vasöntő munkások egész nemzedékei nőttek volna föl. A várost, de a kerületet ls, melynek székhelye, több nemzetiség lakja. A morva származású dolgozók mellett évszázadok óta lengyelek és németek is élnek itt. Az Iparosítás és a munkaerő-toborzás következtében több ezer szlovák és magyar munkás telepedett le a városban meg a környező ipartelepeken. Sok a cigány származású dolgozó is. A különböző nemzetiségű dolgozók a legteljesebb egyetértésben élnek, és kulturális életük szükségleteiről a kerületi nemzeti bizottság mellett működő nemzetiségi bizottság gondoskodik. Pártunk helyes nemzetiségi, politikájának egyik legszebb bizonyítéka a Lengyel Kultúrszövetség működése,, mely július 7-én ünnepli megalakulásának 10. éves évfordulóját. A szövetségnek több mint 90 helyi csoportja van. Tagjait a tfineci vasmunkások, a karvlnal bányászok és a környékbeli falvak földművesei közül toborozta. A kulturális szövetség keretében 80 táncegyüttes, 63 műkedvelő színjátszó együttes és több szavalókör működik. A karvinai bányászok „Gornyik" nevezetű tánccsoportja a legismertebb, mely több Ízben fellépett mér hazánk különbözö városaiban, de ellátogatott Lengyelországba is. Ugyancsak nevezetes a skfefonyi helyi csoport műkedvelő színjátszó együttese, mely az elmúlt tiz év alatt 27 színdarabot tanult be ás 70 előadást tartott. A cigány származású dolgozóknak két tánc- és énekegyüttese van Ostraván. Gyermekeik nevelésére különleges gondot fordítanak az iskolákban. Az állandó munkalehetőség és a kulturális nevelés így lassan eltünteti egykori kivetettségük áldatlan következményeit. A Szlovákiából ideszakadt dolgozók gyermekeiknek neveléséről két szlovák tannyelvű iskola gondoskodik. Az ifjúság és a felnőttek a CSISZ vagy a szakszervezetek művelődési otthonaiban találnak szórakozást és művelődési lehetőségeket. KönyvszUkségleteik kielégítésére egy külön könyvesbolt áll rendelkezésükre. Az üzemi és a nyilvános könyvtárakban ls szép számmal találni szlovák irodalmat. A szórványosan élő német és magyar dolgozók az Idegen nyelvű könyvesboltban vásárolhatják meg az őket érdeklő könyveket. Becslés szerint körülbelül 3000 magyar származású munkás él Ostraván, vagy a .kerület más városaiban. A postai sajtószolgálat adatai szerint az Oj Szónak 199, a Dolgozó Nőnek 24, az A Hétnek 10, az Oj Ifjúságnak 11, a Csehszlovákiai Sportnak 35, a Divat és Textilnek 69 előfizetője van. Az idegennyelvü könyvesbolt magyar könyvforgalma havonta 100 — 150 korona. A kerületi könyvtárban Ostraván 64 magyar könyvet tartanak nyilván. Ha tekintetbe vesszük azt a körülményt, hogy a magyar munkások több mint 50 százaléka a kerület más városaiban él, a sajtószolgálat adatai nem is megvetendő számok. A csehszlovákiai magyar lapokat különösebb mődon nem propagálják. A dolgozók e nélkül is megrendelik azokat. Az Idegennyelvü könyvesbolt forgalma ugyan csekély, s ez a dolgozók tájékozatlanságának rovására Irható. A könyvesbolt a második kerületben, Dimitrovova 173 szám alatt van, messze a város szivétől. Az üzletvezető meggyőződése szerint emelkedne a forgalom, ha a bolt alkalmasabb helyen lenne. Minthogy a magyar származású dolgozók száma a kerületben mér elég magasra nőtt, a kerületi nemzeti bizottság mellett működő nemzetiségi bizottság a közeljövőben foglalkozni kíván kulturális igényeik kielégítésével, hogy a Csallóközből, Gömörből, Bodrogközből ideszakadt magyar dolgozók is meghitt otthonra leljenek a „fekete városban". — Bl —