A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-14 / 24. szám
Frankfurt a/M. specialitása: férfivadász nosoforök i ; Müncheni „amerikai" mulatókban fehérek és feketék verekszenek a „fehér húsért" Bims smetm... avagy utazás a nyugatnémet éjszaka mélyére A nyugatnémet Münchner Illustrierte című képeslap munkatársa (S. M.) ez év tavaszán kalandos utazásra indult. Leszállt a szövetségi köztársaság éjszakáinak mélyére. Hamburg, Nyugat-Berlin, München, Frankfurt a/M. és Düsseldorf voltak a megállók. Otja végén a riporter megdöbbentő adatokat tárt a nyilvánosság elé, amelyek azonban a bonni tartomány hivatalos közegei előtt igen jól ismertek. Tizenkét folytatásban számolt be tapasztalatairól, és ez a tizenkét cikk a német monopolkapitalista társadalom elmarasztaló vádirata. Hamburg volt az első város, ahol az újságíró leszállt az alvilágba. E nagy kikötővárosban száz és száz nö él jómódban a prostitúcióból. Az erkölcstelenség itt jó üzlet, ám sietni kell, mert harmincéves korukban a hivatásos „Vestaszüzek"már a selejtbe kerülnek. A kikötőnegyed mulató-klubjaiban tizennégyéves lányok táncolnak anyaszült-meztelen. Nem is táncolnak — inkább csak mutogatják, kínálják magukat. Nyugat-Berlinben a helyzet még rosszabb! Itt a fiatal lányok hallani sem akarnak gyári vagy bármilyen egyéb kézi munkáról. Mindegyik maneken, táncosnő vagy modell akar lenni. Munkához ugyan nem jutnak, keresethez azonban igen. Willy Brandt városában magán munkaközvetítők léglója dolgozik. Harmincöt nyugatnémet márka lefizetése után a fiatalok és csinosak „elhelyezést nyernek!" Ezeket a leánykereskedő különböző lebujokba szegődteti. Nyugat-Berlinben a munkaalkalom hiánya és fiatal lányok munkaiszonya, ez a hihetetlen kontraszt szembeötlő. Az utcasarok hirdető tábláin cédulák 1 százai láthatók, melyeken a fiatal lányok lakáscímük "és temperamentumuk feltüntetésével kínálják testüket. A választék nagy: szőke leány, barna leány, tizenöt- és húszéves . . . München nem világváros, mint Berlin vagy Hamburg — milliós .falunak nevezik. így tehát az éjjeli élet is más, mint a többi nagyvárosban. A város jellegét a diákok és művészek adják meg. A szükség és a nyomor azonban itt is zülleszt. A múlt évben a rendőrség ezerötszáz prostituáltat tartott nyilván! Az amerikai megszálló csapatok kaszárnyálnak körzetében szennyes lebujok létesültek, ahová a civileket be sem engedik. Itt feketék verekednek fehérekkel — „a fehér húsért". És a villamosok végállomásain a Grétchenek csoportosan várják a megszálló katonákat, és nem mondják nekik, hogy Ami go home — ellenkezőleg . . Münchenben működnek a „telefon mädchenek" és a „call girlek", de ezek kizárólag a gazdagoknak állnak a rendelkezéséra. A gyáros és bankár uraknak nem kell félni a rizikótól. A kéjnök luxus villákban laknak, autójuk vart „Hívjon és jövök" — ez a jelszavuk. És nekik nem kell az utcákon ácsorognlok — telefonon mindent el lehet intézni. A „call girlek" amatőrök, névjegyzékük a közvetítőnél van. A közvetítő — jobban mondva kerltőnő — megrendelésre szállít az uraknak, elegáns és intelligens ..call girlt". Mert ezek javarészt jómódú családok Nyugat-Berlinben, az Augsburger és a Ranke strasse sarkán „barna boszorkányok" és „szőke démonok" hirdetik testüket leányai, diáklányok és hivatalnoknök és fiatal férjes asszonyok. Frankfurt a nyugatnémet prostituáltak Mekkája. Az egész bonni tartományból ide özönlenek mindazok, akik könnyűszerrel akarnak keresethez jutni. Itt a legmagasabb a „szerelem honorárium", mivel Frankfurt a nyugatnémet ipar képviselőinek székhelye, különböző kongresszusok és konferenciák színhelye. A nök fiatalok és elegánsak, szinte elárasztják a főpályaudvar körüli városrészt, ahol' a szállókban nem kell felmutatni semmiféle igazolványt. A Kaiserstrassen és a Münchner strassen tömegesen ácsorognak, alkalmatlankodnak és leszólítják a járókelőket. A riporter a kétszáz méter hosszú utcában ötvenkét zsákmányra váró prostituáltat számolt meg. Frankfurtban nagy divat az „autósnő". Valaha nálunk az úri motorosok szólították le a magános nőket, ma a majnaparti metropolisban autósnők szólongatják a bandukoló férfiakat, természetesen, ha „valami kinéz belőlük." Egy frankfurti bárban S. R. Igen bájos kislány asztalához ült le. A lányka nem hatott úgy, mint valami „éjjeli pillangó". Hosszas beszélgetés . után bevallotta, hogy a leánygimnázium hetedifi: osztályának tanulója. Szüleinek azt mondja, hogy hetenként kétszer esti előadásaik vannak, és ekkor barátnőjénél alszik. Az állomáson kibérelt egy ruhaszekrénykét. Dlákruháját ott elteszi, és mielőtt hazamenne, az állomáson ismét átöltözik. — Miért élnék apácamódra — mondja a kislány — mikor az osztályunk fele ugyanígy él . .." Düsseldorf volt a végállomás. A fényűzés és a nyomor ellentéte Itt a legmegdöbbentőbb. Bárok, ahol egy Üveg bor százhatvanöt nyugatnémet márkába kerül- (másutt ugyanaz az üveg bor húsz márka!!!) és asszonyok ezrei az utcán — a testüket árulják. Kétszáz nőt nyilvántart a rendőrség, négyszáz nőt ellenőriz, ezerötszázat nem tud ellenőrizni, mivel különböző foglalkozásuk van, további ezer esténként jön be a környékbeli falvakból és városkákból! És meg kell mondani, hogy még a düsseldorfi rendőrség a legerélyesebb. A riporter sokat megírt, de még többről hallgat. Tudja jól, hogy nem tanácsos ujjat húzni a világi hatalmakkal. Mert estleg ö is úgy járhat, mint a majna-frankfurtí Rosemarie Nitribitt, az előkelő kéjnő, a bűnös szerelem e hivatalos „Vesta-szüze", aki igen sokat tudott és ezért még kellett halnia. Salamon királytól, Balassin át Scslpacsevig minden korok és .népek költői szívből jövő és megható szavakkal írtak marandó strófákat a poéták és nem poéták örök serkentőjéről — a szerelemről. A szerelemnek, az emberi érzések és szenvedélyek egyik legtisztábbjának és legpusztltőbbjának, mint minden emberinek — két oldala van. Ez az írás az érem másik oldaláról szól, hogy rámutassort a nyugati kultúra és a keresztény erkölcs jelszavaival kérkedő farizeusok hazugságára, társadalmi rendjük elembertelenedésére. ahol minden, de minden csupán üzlet, és ahol áruvá vált a szerelem ls. Ez a riport arról beszél, hogy a régen megjósolt „Der Untergang des Abendlandes" ideje elérkezett! —si— 5 Düsseldorfi „veszélyes" utca