A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-07 / 23. szám

A Magyar és Szlovák Tanácsköztársaság az Orosz Tanácsköztársaságok Szövetsége után a munkások és parasztok második állama volt a törtenelem folyamén. Ha a Magyar Tanácsköztársaságot a Nagy Októbert SzoclaUsta Forradalom szülöttjének nevezzük, úgy a negyven évvel ezelőtt Eperjesen kikiáltott Szlovák'Tanácsköztársaságot ugyancsak méltón nevezhetjük az első magyar proletárdiktatúra gyermekének. A Szlovák Tanácsköztársaság megalakulásánál nagy szerepe volt a Magyar Kommunista Párt mellett Budapesten működő szlovák szekciónak, -.eíynek titkára a ma is Bratlslavában éló Sluka ózsef elvtárs volt. E szekció élénk tevékenyéget fejtett kl a Budapesten élő szlovák és :seh munkások között. (Statisztikai adatok szeint századunk elején kb. 43 000 szlovák és cseh nunkás élt Budapesten.) A magyar proletárdiktatúra kikiáltása után a a levák szekció vezetősége átvette a Budapesten ciadott „Slovenské noviny" szerkesztőségét és lyomdájét. Itt adták ki a Magyarországon élé izlovák kommunisták hivatalos lapját, a , Cervelé nóviny"-t. E lapot egyéb szlovák nyelvű iropagandaanyaggal együtt eljuttatták Szlovákia erületére. Ez alkalommal a negyven évvel ezelőtt Buda>esten tevékenykedő szlovák szekció két aktiv iolgozóját szólaltatjuk meg, akik a Szlovák Talacsköztársaság megalakulása után a legmagaibbb beosztást, népbiztosi funkciót töltöttek be • • • Soraik hűen visszatükrözik azt a lelkesedést is határtalan áldozatkészséget, melyet elvtársikkal a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársa:á.j megteremtéséért és fönnmaradásáért hoztak. dicső történelmi napokról Sluka elvtárs a .övetkezőkben emlékszik vissza: „Ruttkán üldöztek minket, ezért 1918 végén öbbed magammal átszöktünk Magyarországra, ihol a kommunista párt mér működött. A pártba épett szlovákokból megalakították a Magyar •Communlsta Párt szlovák szekcióját. A Magyai íommunista Párton belül a nemzetiségi szekciók rt-zetője Szamuelly elvtárs volt. Emlékszem talácsára, figyelmeztetéseire, melyek mindig a ircletár nemzetköziség és osztályharc szelleméiül voltak áthatva. Én voltam megbízva a szlovák szekció vezetésével, illetőleg titkári funkcióval . rcdményes munkánk nagy örömet szerzett nevünk ..." A továbbiakban Sluka elvtárs a magyar /őrös hadsereg harci készségéről és a katonák vözötti hangulatról emlékszik meg. „Ml tagadás rosszul voltunk felfegyverkezve: a ruházatunk hiányos volt, kiképzést útközben vagy a frontor kaptunk. Mindezek ellenére a nemzetközi brigác nég életben levő tagjai örök életükben büszkék esznek arra. hogy bátorságukkal, öntudatos és jnfeláldozó harci készségükkel sok kiváló harci íredményt értek el. Brigádunk, miután áthelyezlek az északi frontra, különösen kitüntette magát Га1йп a szülőföldünk vonzóerejétől nyertük azt ä kitartást és bátorságot, hogy Miskolctól megállás nélkül, harcolva haladtunk előre. Csapataink sgylk szárnya Kassa—Eperjes irányában haladt és elfoglalta e városokat, a másik szárnya Füleken és Losoncon át egészen Besztercebánya térségébe hatolt. A lakosság mint felszabadította mindenütt örömmel üdvözölt bennünket. Boldog örömteljes pillanatok voltak e harcok részünkre Évtizedek távlatából is élénken emiékezetembei maradtak a fronton küzdő bajtársaim lelkes szaval, hallom hangjukat, amint szövik a jövő terveit. hogy hogyan lesz az, ha majd az egés: vonalon megnyerjük a csatát. .." Majd tovébl folytatja Sluka elvtárs és rátér a Szlovák Tanácsköztársaság megalakításának körülményeire „Eperjes megszállása után összejöttünk: szlovál munkások, parasztok és katonák, valamint i Magyar Kommunista Párt szlovák szekciójánál képviselői. Ezen az értekezleten 1919. júnlu lS-án megalakítottuk a Szlovák Tanácsköztársa ságot. Első és legfontosabb feladatunk a védelen volt. Nem volt Időnk a terméketlen ékesszólásokre mert ez az az időszak volt, amikor a fegyverek a szó ..." Sluka elvtárs a továbbiakban arról írt, hog mit nvűjtott a Szlovák Tanácsköztársaság rövii uralma az évszázadokon keresztül elnyomott szlo vák népnek, majd válaszol a Tanácsköztársasá; rágalmazóinak: „A csehszlovák burzsoá sajt hazugság-hadjáratot Indított a vörös katoná ellen. Rágalmazott és szennyezett. El nem kö vetett bűntettekkel vádolták a szlovák proletá harcosokat. Állítólag azért alakítottuk meg Szlovák Tanácsköztársaságot, hogy ezzel a csehe és a szlovákok egységét megbontsuk. Ez hazug ság. A csehek és a szlovákok között az együtt működés mind katonai vonalon, mind az eper je: kormányzótanácsban testvéri és elvtársi szellem ben folyt! Ennek legjobb bizonyítéka, hogy szlovák kormányzótanács elnöke, Antonin Janou-Sek cseh származású munkás volt" — fejezi be megemlékezéseit Sluka József elvtárs, a Szlovák Tanácsköztársaság volt belügyi népbiztosa. Kovács elvtárs, a Szlovák Tanácsköztársaság nemzetvédelmi népbiztosa a negyven év előtti forró forradalmi napokról többek között következőket mondja: „.. .Rájöttem arra, hogy tévedtem, amikor vakon hittem „elvtársaimnak", akik jól szabott frakkokban versengtek a miniszteri székek elnyeréséért, akiket a százezres munkástömegek forradalmi mozgalma juttatott fel a várba. Az 1918-as államfordulat utáni forradalmi napokról van szó minálunk. Miután értesültem, hogy Magyarországon a proletariátus átvette a hatalmat, egy pillanatot sem késtem, Budapestre mentem'. 1919 április elején jelentkeztem a csehszlovák szekciónál. A szekció vezetőségétől azt a feladatot kaptam, hogy tüstént utazzam Ligetíalura, és szervezzem meg a Dunán keresztül az összeköttetést és propagandaanyag-szállltást Csehszlováklába. A feladatot gyorsan és jól végeztem Futárjaink naponta átkeltek a Dunán. Sikerült kiépítenünk egy jól működő propagandahélózatot. Állandó összeköttetésben voltunk Bratislavával, Prágával, Brünnel, Ostravával és Béccsel . .' A Magyar Tanácsköztársaság rendeletéhez hasonlóan a Szlovák Tanácsköztársaság nemzetvédelmi népbiztossága Is mozgósítási rendeletet adott ki. A szlovák fiúknak, akik nemrég tértek vissza a frontról, még élénk emlékezetükben maradt a front minden szenvedése. Ennek ellenére könnyen hagyták el otthonukat, és öltötték fel ismét a múltban oly sokat elátkozott uniformist, mert tudták, hogy az emberiség Igazi felszabadításáért fognak fegyvert és harcukkal támogatják orosz testvéreiket." A továbbiakban Kovács elvtárs ecsete«,. • a csehszlovák kormány szerepét a tanácsköztársaság bukásában . ." Stromfeld Aurél, a magyar vörös hadsereg vezérkari főnöke haditervet dolgozott ki. mely szerint a vörös hadseregnek támadást kellett indítani Ruttka—Brünn irányába, mely támadással a francia vezetés alatt álló csehszlovák burzsoá hadsereget körülzárva megnyitottuk volna az utat a cseh proletariátus felszabadításához . . ." Böhm Vilmos, a magyar vörös hadsereg ' főparancsnoka, aki egyébként jobboldali szociáldemokrata volt, nehezen tette magáévá e tervet, és azonnal ellenintézkedést tett. . . „Böhm összeköttetésbe lépett a csehszlovák jobboldali miniszterekkel, akik tájékoztatták az „öreg tigrist", Clemenceau-t haditervünkről Clemenceau nyomban jegyzéket küldött a magyar kormányhoz melyben ajánlatott tett egy olyan szerződés megkötésére, mely szerint a magyar vörös hadsereg visszavonja csapatalt csehszlovák területről, ezzel szemben a francia kormány kötelezi magát, hogy Magyarország területéről kivonja a román, francia, szerb és horvát csapatokat . . . Amit az ellenfél a fronton nem tudott kiharcolni, azt sikerült neki piszkos diplomáciai úton megvalósítani" — jegyzi meg találóan Kovács elvtárs. A Magyar Tanácsköztársaság kormánya sajnos hitt a francia miniszterelnök, Clemenceau szagának, és minden biztosíték nélkül elfogadta az ajánlatot. A vörös hadsereg kivonta csapatalt szlovák területről, az ellenfél azonban nem tartotta be a megállapodást, a románok tovább nyomultak előre Budapest irányában. A Magyar Tanácsköztársaságnak ez az egyoldalú megállapodása lényegesen hozzájárult az első magyar és szlovák proletárdiktatúra bukásához. Szlovákia proletariátusa csak rövid ideig élvezhette fegyverrel kiharcolt szabadságának gyümölcsét. Az első Szlovák Tanácsköztársaság alig egy hónapig tartott. Nagy nemzetközi jelentőségét azonban rövid léte nem csökkenti. Fontos ' jelentőségét abban látjuk, hogy harcos forradalmi fellépésével magára vonta a nyugati Imperialisták figyelmét, és a Magyar Tanácsköztársasággal együtt elvonta a nyugati imperialisták felfegyverzett hadseregének egy részét a Szovjetunió elleni Intervenciós hadjárattól. A további nemzetközi jelentősége abban nyilvánul meg, hogy a II. Internacionálé opportunista vezetőivel szemben igazolta Leninnek azt a tételét, hogy a szovjet nem orosz spécialitás, hanem megvalósítható bármely országban. » * * Negyven év távlatából visszatekintve büszkén valljuk az első Szlovák Tanácsköztársaságot népi demokratikus rendszerünk elődjének; tapasztalataiból merítünk, hibáiból okulunk. Az eszmét melyért apáink negyven évvel ezelőtt fegyverrel a kezükben harcoltak, mi dicsőséggel győzelemre visszük. RÓJAK D. A Szlovák Tanácsköztársaság népbiztosainak visszaemlékezéseiből