A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-18 / 3. szám

0/zSe néne regimentje Aki kedveli a hajnali leskelődést, furcsa dolgokat figyelhet meg Uzapanyit utcáin reggelente. Még a kakasok sem ébredeznek talán, amikor egy feketeruhás, szikár öregasszony tűnik fel az alvó házak között. Először az iskola irányába halad, majd sorraveszi a többi sikátorokat is s halkan megkocogtatja egy-egy ház ablakát. Az ablakkocogtatásokra újabb és újabb feketeruhás asszonyok sietnek elő, s mielőtt a hajnalt felváltaná a reggel, már egy egész asszonyregiment talpal a keményderekú öreg után. Hová mennek, mi a csudát tesznek ? — találgatja a leselkedő idegen. Hát bizony csudálatos dolog is az, amit ez a fekete sereg, örzse néne regimentje művel! Az ország száz és száz falvának, ezer és ezer asszonyának példázza, hogy mire is képes az asszonyi erő! * * * Uzapanyiton, ebben a Rimaszombat közelében fekvő falucskában nagyon gyenge volt a földmüvesszövetkezet egy néhány évvel ezelőtt. Kevés volt a munkaerő, sok volt a gazda nélkül beolvadt birtok; hiszen nem is olyan régen, alig háromnégy nagybirtokosnak teremte aranyát a határ. „Nem érdemes itt inunkat szakítani! Bolond az, aki többet akar emelni, mint amennyit elbír a válla!" — így zúgolódtak a közös gazdálkodásba „beugratott" férfiak. Még jó, hogy az a fél hektárocska jövedelmezett valamit, dehát ez is csak arra volt jő, hogy még jobban bizonyítgassa a magángazdálkodás „előnyét". Ezekben a nehéz Időkben történt azután, hogy egyszerre csak sugdolózni kezdtek az asszonyok. Főképp az egyik volt tlz hektáros „gazda", özvegy Major örzse néne vizitelgetett szokatlanul sűrűn a falu asszonyainál. Egy napon aztán ki is bújt a zsákból a nagy sugdolózás sárkányfejű szöge. Asszonyküldöttség kereste fel a szövetkezet elnökét, és különös követeléssel rukkolt elő: „Idehallgassatok, férfiak! Az asszony tagok is sokat használhatnak, ha megfogják a dolog végét! Nekünk, asszonyoknak sem közömbös, hogy nyomorog-e vagy előrehalad az uzapanyiti paraszt! Adjatok hát lehetőséget, legyen a közösnek női csoportja is a férfi munkacsoport mellett, majd megmutatjuk mi azután, hogy ki a, legény a gáton!" A szövetkezet vezetősége azonban csak megmosolyogta a bolondos indítványt. - Jól van, jól - csitítgatták a lármázó asszonynépet —, senki sem akadályozza, hogy bárki is részt vegyen a neki legjobban megfelelő munkálatokban. Hanem hát olyat azért mégse kívánjanak, hogy kikacagtassák a szövetkezeteseket, és olyan külön csoport megalakítására adják beleegyezésüket, amilyenről eddig még senki sem hallott! Hanem hát hiába mosolyogtak a férfiak, mert addig-addig puhltgatták oldalbordáikat a konok feleségek, vőlegényüket a menyecskejelöltek, amíg végül is közgyűlés elé kellett vinni az indítványt. Itt aztán egyöntetűen megszavazták az aszszonycsoport megalakítását a meggyötört férfiak. No, szégyenkező férfinépség, -pironkodhatott már a szoknyás regiment miatt! Hát lett is alkalom a pironkodásra hamarosan ! A női csoport ugyanis úgy megfogta a dolog végét, hogy bizony gyakran még a legserényebb férfiember is lemaradt mögöttük! Kapálásban, aratásban, takar-Örzse néni „regimentje' Összesen 363 éves ez az öt hetven éven jelüli asszony. De még ma is szorgalmas tagjai a szövetkezet asszonycsoportjának A hetnvennégy éves Major Örzse néni, az uzapanyiti szövetkezet csoportvezetője mány begyűjtésben olyan boszorkányos hajrát tudtak kivágni, hogy szeme-szája elállt annak, aki munkájukat nézte. Bezzeg nem is volt most már munkaerőhiány! A 24 özvegyből, 12 férjes asszonyból és leányból s a számtalan alkalmi segítőből álló asszonycsoport úgy fellendítette a szövetkezetet,- hogy bezzeg senki sem kíván kilépni abból ma már. Ezt az ördöngös női regimentet immár második éve a hetvennégy esztendős Major Erzsi néni vezeti, mégpedig olyan fiatalos hévvel, hogy inkább minden hajnalban kétszer is körülfutkossa a falut, csakhogy saját maga hívhassa munkára a netalán lustálkodásra hajlamos asszonyokat. * * * Éppen a kukoricamorzsolásban részt vett asszonyok teljesítményét írogatta össze a csoportvezető, amikor felkerestem csinos kis lakásában. — Bizony sok mérgem van a csoporttal — panaszkodott kissé dicsekedve, kissé zsörtölődve. — Képzelje csak, még a hetven esztendőn felüliek is állandóan munkáért járnak a nyakamra, azután még meg is sértődnek, ha kihagyon\ valamelyiküket a nehezebb munkából! — De hiszen maga is hetvennégy esztendős már — círogatom meg békitőleg az öregasszony kidolgozott kezét. Am örzse néni kacagva tiltakozik az öregség vádja ellen. — Még csak "néhány hét múlva leszek hetvennégy éves — mondja huncutjcodó pillantással, — de különben is olyan varázs•itőkától fiatalodom, amiből még Zápotocky elvtárs, megboldogult elnökünk is ivott! Tréfának veszem örzse néni beszédjét, ám ő elkomolyodva, hivatalos Írást kapargál elő. Ezzel bizonyltja, hogy 1956-ban mint a rimaszombati járás békeküldöttje, igenis Prágában, az ország fővárosában járt. Ezután pókhálós üveget szed elő, egy gyüszünyi méregerős szilvapálinkát tölt ki belőle, s miután belém erőltette, eképpen folytatta: — Ebből a saját főzetü szilvóriumból vittem egy kis üveggel Zápotocky elvtársnak, s amikor kezet fogott velem, kezébe is adtam! Meg is kóstolta nyomban, még a kísérőit is megkínálta vele. Hát ilyen emlékektől „fiatalodik" jz uzapanyiti szövetkezet asszonycsoportjanak főgenerálisa. NEUMANN JÁNOS