A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-24 / 21. szám

IfiAágzotáMMfiík, között(jöwtteH, A szalóci szövetkezet ifjúsági brigádja A hegyekről is jól látni, mint állnak sorban a völgyutak mentén. Fehér koronájukról virégcsillagok hullnak az alattuk járó emberek vállára. Majd versenyt zöldülnek a körte-, cseresznye-, ázilvafákkal, hogy pár hónap múltán piros gyümölccsel hirdessék az őszt. Almafák, utak. Az utak mentén kertek, a kertek előtt házak. S ahogy kanyarog az út, olyan a falu. Ha meg patak, vagy folyó mellett fut. akkor átveszi annak szeszélyes kanyargásait. Ettől aztán a falu is úgy meggörbül, hogy mostanában elég munkát ád az embereknek a kiegyenesltés. Mert ha Így is volt, mostanában már a falut bővítő emberek nem kötik az út kanyargásához sorsukat. Egyenesre húzzák a zsinórt, mint kőműves az épülő házfalak mentén. Egyenesre, mert csak a tudatlan vizekhez Illik a szeszély. Az ember magaszabott törvények útján jár: egymáshoz illeszti, kikeresi az éppen legszükségesebbet, és előre lép rajta, áthidalva a buta bukkanókat. Virágzó almafák, utak, faluk .. . * * * SZALÓC Vannak Szalócnál nagyobb faluk, de csak kisebb szorgalommal dicsekedhetnek. Itt őrzik a rozsnyói járás szövetkezeti dandárzászlóját. Itt van a legjobb szövetkezet a járásban. Nem kapták ingyen a kitüntetést. Az eredményre talán legbüszkébbe a szalóci legények. Ifjúsági rohambrigád! így nevezik büszkén magukat,'amikor az egyik udvar végén találkozom Ferenc Lajos traktorossal, Szaké] Andor bágeressel és a brigád többi tagjával: Gáli Istvánnal, Zsőri Bélával, Csefő Zoltánnal és Csunyocska Albert bácsival, aki vasvillával lapogatja a pótkocsira rakott trágyát. Ő mondja nagy örömmel, mintha mindegyik fia lenne, hogy ezeket, ha kergetnék sem mennének sehová, olyan jól érzik magukat a szövetkezetben. Jól érzik magukat! Érezhetik is. A szorgalom meghozza a maga gyümölcsét. Ahogy mondják, harminc korona is kerül egy munkaegységre. Jut ebből motorkerékpárra, házépítésre — már aki asszony után néz, és jut bőven szórakozásra is. Ez meg azért ls egyszerűbb, mert ott van a televíziós készülék, a mozi, a sok könyv és nem utolső sorban a színjátszás, amit a CSEMADOK-ban gyakorolhatnak. Kérdezem a kocsmát. Mondják, hogy az is van, de oda csak cigarettáért és sörre járnak be, a szórakozás a CSEMADOK-ban történik. Baj csak egy van, ahogy mondják. A1 régi egyház még régebb gazdasági épületét szerették volna átalakítani művelődési otthonnak, de valahogy nem sikerült. Volt ahhoz minden, csak a szíves engedmény hiányzott. Itt már gyöngének bizonyult az ifjúsági rohambrigád. * * * VIGTELKE Lapul a Nagyhegy lábánál, mintha félne a pelsőciektől. Pedig már messziről látni a sokablakos kultúrházat, amit a hegy köveiből építettek. A falu csak akkora, hogy éppen megbír az ötvenkét hektár földdel s talán ugyanennyi kaszálóval. Bent az Iskolában hat leány és tíz fiú készülődik az életre. Fodor Lászlóné tanítónő biztatja a gyerekeket, akik a kérdésekre hallgatással válaszolnak, míg végre Várad! Pista kivágja, hogy^ ő a biológiát szereti legjobban. A másodikos kis Rusznyák Béla olvasni szeret, és gépész, traktoros akar lenni. Nyílik az értelem a kicsiny fejekben. Az út mentén virágoznak az almafák, és az úton Bene István jön velünk szembe, aki egyszemélyben a szövetkezet agronómusa, csoportvezetője, de az ő gondja a CSEMADOK is Vig telkén. * * * GICE Egy percre megáll az idő. A kocsi porát elfújja a szél, és a nyitott ajtónál egy barna kisgyerek felelget a kérdésekre. A neve Dongó András. Harmadik osztályba jár. Spárgából ostort csinál magának, és azért Is szeret Iskolába járni, mert aki nem jár, az csak elbitangol. Eibl tangói! Ki Ismeri nálánál jobban ezt, a szót. Messze futó anyja öt gyereket hagyott a gicei cigánysoron. A mostoha édesebb, kedvesebb. Az ott van, nem fut el mással. Fizetéskor ruhát vett a kis Bandinak. Kedves simogatások pótolják a szökött szeretetet. Egy percre megáll az Idő, és egy kisfiú dicséri apját, aki hazaviszi a pénzt, és hegedülni is tanítja fiát. Emberek, akik megtalálják helyüket, mert a munka mindenkit egyformán vár, mert a szocialista társadalom egyformán ítéli és méri az érte dolgozókat. * * * GÖMÖRNÄNÄS •Idős asszonyok csapata jön kifelé a faluból. Özvegy Szepesi Jánosné és Körösi Márton bácsi felelgetnek a kérdésekre, mindketten a nyolcvan felé közelednek. Hogy hol vannak a fiatalok? Egyszerű felelet: Nincsenek. Ha van is egynéhány, azok elfutnak valamilyen Irodába, és a munkát ráhagyják az idősebbekre. Most is, hogy Indulnak a Hájaljára rétet tisztítani, lám csak egy fiatal sincsen közöttük. Ha csak asszony nem. De lány, vagy legény semmi. Mondom, hogy Szilicén másképp rendezték el a születések számát. Ott nemcsak arról gondoskodnak, hogy legyen kit megkeresztelni, de arra is van gond, hogy a felnőtt gyerekek ott maradjanak és kivegyék a szerszámot azok kezéből, akik végül már nem bírják. Nem így Gömörnánáson. Pedig mennyi szép gangos portát látni; csak a verandaoszlopok körül kevés a gyermeklárma. Fönt az ereszek alatt annál több. Szaporodó fecskecsaládok biztatják az embereket, de azok nem hallgatnak rájuk. * * • Virágoznak az almafák Gömörben. Szorgalmas méhek röppennek a kaptárokból, hogy zengő repüléssel járják be a vidéket, gyűjtve gyűjtögetve. Versenyezve az idővel, mert a tavasz hamar nyárba érik, a nyár meg őszbe, és aki elkési a virágzás Idejét, termés nélkül marad. —gyí— Bene Zoltán a CSEMADOK elnöke, a szövetkezet mindenese, hazafelé tatr Gömörnánás: Ahol a „norma" egy gyerek, vagy egy sem Szillee: ... És ahol sok a lány Glcei Dongó András: Kiskertek, méhek, házak, emberek: köztetek jár egy barna kisgyerek. Szeme csillaggal, virággal rokon: lakik a gicei cigánysoron.