A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-24 / 21. szám

Népművelési tanácsadó A párkányi járásból F. J. kérdezi: Mik a szövetkezeti klub feladatai és milyen a szervezeti felépítése? Felelet: A szövetkezeti klub az EFSZ népművelési intézménye, melyben a falu kulturális és társadalmi élete összpontosul. Ezért a szövetkezeti klub tevékenysége arra irányul, hogy a marxista-leninista elvek szellemében fokozódjék a szövetkezeti tagok és a többi polgárok kulturális színvonala, hogy megszilárduljék a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség érzése, hogy elmélyüljön a Szovjetunió és a népi demokratikus államok iránti testvéri barátság; hogy megerősödjék hazánk védelmi képessége és a békemozgalom; végül, hogy elősegítse a gazdasági fejlődést, főleg a szövetkezeti, mezőgazdasági nagyüzemi termelést. E célból a klub előadásokat, beszélgetéseket, tapasztalatcsere estéket, kérdés-felelet estéket, tanulmányi kirándulásokat stb. szervez. Ezzel elősegíti a szövetkezeti tagok politikai nevelését, szakmai ismereteinek bővítését, tudományos világnézetük megszilárdítását, az ateista nevelés elmélyítését, a mezőgazdasági, történelmi, művészeti ismeretek bővítését, a népművészet kifejlesztését, a szövetkezeti faluk társadalmi életének jobbá tételét. E jelentős feladatok tökéletesebb teljesítése céljából a klub tevékenységéért felelős szövetkezeti vezetőség a HNB beleegyezésével a község és a szövetkezet legaktívabb s a kultúrmunkát kedvelő tagjaiból tanácsadó testületet állít a klub élére, majd kijelöli a testület elnökét, aki egyúttal a klub vezetője is lesz. A tanácsadó testület a népművelési dolgozók széles aktívájára támaszkodva a havi és a negyedéves terv szerint irányítja és valósítja meg a művelődési tevékenységet a szövetkezeti faluban. A klub tevékenységével, illetve a szövetkezeti falu művelődési életével kapcsolatos kiadásokat és a klub vezetőjének fizetését, illetve jutalmát főleg a szövetkezet járulékából, a klub tevékenységéből származó bevételekből, valamint a HNB rendszeres, de minimális járulékából, végül a HNB és a helyi üzemek rendkívüli-beruházási jellegű járulékaiból fedezik. Ezért a klub költségvetési számvitelét, könyvelését a szövetkezet könyvelője vezeti és a szövetkezet ellenőrző bizottsága ellenőrzi. A szövetkezeti klub tevékenysége feletti ellenőrzést és a népművelési tevékenység terve jóváhagyását a HNB valósítja meg az állandó kulturális bizottságon keresztül. A JNB népművelési szervei (kultúrház. iskola, és kultúrügyi szakosztály), pedig az állami népművelési gondoskodás keretében irányítják, ellenőrzik s módszertani szempontból segítik a szövetkezeti klubot hogy az a szövetkezeti falu művelődési jellegű feladatait maradéktalanul teljesíthesse. (K. I.) Kulturális dolgozóink küldetése Ma, amikor a nemzetközi reakció támaszai, a revizionizmus szószólói mindent elkövetnek, hogy a dolgozók soraiban eszmei zűrzavart okozzanak s a szocializmus építőit letérítsék a lenini célkitűzések és a proletárnemzetköziség útjáról, fokozott felelősség hárul a kultúra dolgozóira. Nincs a felépítménynek, vagyis az ideológiának egyetlen szakasza, amely iránt közömbösök lehetnénk. Kultúrmunkásaink, művészeink és tudósaink egy pillanatra sem feledkezhetnek meg küldetésükről. Minden szavuk és tettük, minden alkotó igyekezetük a szocializmus felépítését hivatott szolgálni. A munkásság kizsákmányolására és a kisemberek kiszipolyozására felépített tőkés társadalmi rendben úgyszólván minden árujelleget ölt. A kapitalisták csak olyan művészetre, olyan kultúrára tartanak igényt, mely kiváltságos szűk rétegük érdekeit és egyénieskedő ízlését szolgálja. A tömegeknek viszont olyan irodalmat, jilmet, rádiót, színházat és főleg iskolai „műveltséget" nyújtanak, amely hathatósan segíti elő az osztályöntudat elhomályosít ását, a hamis illúziók terjesztését, a cinizmust és beteges szkepticizmust, szóval mindazt, amitől minden igazi művész, minden becsületes, népét megbecsülő kultúrmunkás megvetéssel fordul el. A művészet, tudomány és általában a kultúra társadalmi termék. Nem lehet öncél. Igazi értelmét csak abban lelheti, hogy a nép javát szolgálja, hogy nevel, tanít, nemesen szórakoztat, s egyre magasabb fokon fejleszti tovább a szellemi értékeket. Nos, a szocializmus az első társadalmi rend, amely lehetőséget ad e célok elérésére. Merő valótlanság tehát a revizionisták azon állítása, hogy a szocialista tábor országaiban csak a lélektelen sematizmus és szürkeség verhet gyökeret, mivelhogy ott nincs alkotási szabadság. Ennek az állításnak éppen az ellenkezője igaz. Mi csorbítja az alkotási szabadságot ott, ahol a kultúra a népben gyökerezik, a népnek szól, ahol a kultúrmunkást, a tudóst és művészt a dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülése buzdítja, s az érdekek közösek. Sem a pártnak, sem a kormánynak nem érdeke és célja íróink, művészeink, tudósaink kezeinek megkötése; alkotó igyekezetüket misem fékezi, viszont népünk elvárja kultúránk minden munkásától, hogy munkáikkal, műveikkel következetesen szolgálják a szocializmust és küzdjenek a marxizmus-leninizmus eszmei tisztaságáért. Ilyen értelemben tehát a párt XI. kongresszusa joggal mutatott rá kultúránk zászlóvivőinek felelősségére, amelyet nemrégiben erőteljesen hangsúlyozott többek közt az írók, építészek és zeneszerzők kongresszusa, nem szólván a Politikai és tudományos ismereteket terjesztő társaságról és a párt Központi Bizottságának közelmúlt ülésezéséről, amely jelvázolta kulturális forradalmunk további útjait és teendőit. Nem vitás, hogy a Szocialista Kultúra Kongresszusa e nagyarányú előkészületek és útmutatások után a sikeres munka reményével tárgyalhatja meg mindazon feladatokat, amelyek megoldása az eddiginél magasabb síkon biztosítja a szocialista kultúra kibontakoztatását. Szirt Miért esett kútba egy dicséretes tornaijai kezdeményezés ? Aki a fiatalság népművészeti megmozdulásait figyelemmel kíséri, régóta tudja, hogy a tornaijai tizenegyéves iskolásoknak kitűnő táncegyüttesük van. Különösen a szlovák tizenegyéves iskola diákjai arattak jelentős sikereket. Táncegyüttesük az ifjúsági versenyekben országos méretben is az elsők között áll. Persze, a magyar tizenegyéves iskola tanulói sem maradtak messze mögöttük. Tudva ezt a járási nemzeti bizottság tanácsa, maga elé hívatta a két iskola vezetőit: „Városunkra eddig is sok dicsőséget hozott már a két iskola művészi szereplése, miért nem lehetne ezt még fokozni? Alakítsanak az elvtársak egy közös csoportot. Az iskolások szlovák-magyar barátságát is jelképezné ezentúl a közös munka, és művészi teljesítményüket is emelné. A' járási nemzeti bizottság anyagilag is segíti társulásukat, 50 ezer koronát juttatunk e célra" — közölték velük. Örült a két iskola vezetősége, örült a magyar és a szlovák diákság is. Ám felbuzdulásuk máig Mit követtél el ? — Furcsák maguk nők — mondta kesernyésen mosolyogva egy ismerősöm, s érdeklődésemre elmesélte a következő történetet. Megtudtam, hogy az euy'. üzletben nvlonkesztyú kapható. A feleségem már fél éve keres csontszinü nylon-keszt'yüt. Gondoltam, meglepem. bizonyára nagyon megörül maid. Este sző nélkül, mosolyogva leteszem eléje az ajándékot Várom, hogy a nyakamba ugrik, megcsókol, örül, ehelyett elsápad, meredten néz a kesztyűre, majd fél perc múlva fagyosan megkérdezi: — Mondd, mit követtél el? Csak hüledeztem. Mi?? Hogy?? Ő: — Mit követtél el, milyen disznóságot csináltál, hogy névnap, születérnap, minden nélkül nylon-kesztyűt hoztál nekem ajándékba? S hiába bizonygattam, hogy semmit, ártatlanabb vagyok a ma született báránynál, csak ott motoszkál fejében a gyanú. De, hogy még egyszer váratlan ajándékkal nem lepem meg, az biztos. Béke Gizella és Kosztun Pali párostánca is csupán csak jószándék maradt. Összeültek ugyan egy-két tanácskozásra, azonban olyan „akadály" került elébük, amelyet sem megmászni, sem átugrani egyik fél sem tudott. Pedig ez az akadály mindössze az volt, hogy nem tudtak megegyezni a gyakorlás időpontjában. Helyesebben mondva Senko János, a szlovák tánccsoport kitűnő tánctanítőja nem tudott megegyezni velük. Senko János ugyanis nemcsak tánctanító, de hivatalnok is, aki emiatt csupán csak az esti órákban tud foglalkozni a két iskola közös tánecsoportjával. Ami nem is lenne nagy baj a szlovák diákok szempontjából, hiszen szüleik többnyire Tornaiján laknak, de annál nagyobb baj a magyar diákok számára. Ezek a messzi falvakban laknak és öt órakor legtöbbjüknek az autóbuszra kell sietnie. Hogyan tanuljanak hát hatig, fél hétig táncot? így történt aztán, hogy bár a pártbizottság is lelkesen támogatta a gyönyörű kezdeményezést, annak megvalósítása csupán csak terv maradt. Mi azonban hisszük, hogy rövidesen mégiscsak megalakul Tornaiján a szlovák-magyar barátságot jelképező közös tánccsoport. N. J. V'