A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-17 / 20. szám

Népművelési tanácsadó Mezőgazdasági termelésünk tökéletesítése során jalvainkon is jobbá válnak a kulturális élet fettételei. Hisz a jobb élet, a fokozódó kulturális igények a népművelési tevékenység tökéletes megszervezését, új formák alkalmazását, jobb lehetőségek keresését és tökéletesebb intézmények létesítését szolgalmazzák. Ennek az óriási fejlődésnek szülöttjei pl. a ma már egyre több faluban megalakuló szövetkezeti klubok is, melyek építésével, vezetésével, irányításával, de általában a kulturális és a művelődési élet szervezésével kapcsolatban több levél érkezik szerkesztőségünkbe. A levélírók kíváncsiak a szövetkezeti klubok létesítésének mikéntjére, hogyanjára, a művelődési élet irányításának módjára stb. Ezért szerkesztőségünk megkérte Dr. K. l.-t, a bratislavai Népművelési Intézet dolgozóját, hogy röviden tájékoztassa olvasóinkat a népművelési tevékenységgel kapcsolatos és a levelekben jelvetett problémák helyes megoldásáról. I. Kérdés: Milyen feltételek szükségesek a szövetkezeti klub megalakításához, — kérdezi G. T. a királyhelmeci járásból. Felelet: A szövetkezeti klub falvainkon egy magasabb típusú népművelési intézmény, mely létesítéséhez már jobb feltételek szükségesek, mint pl. a kultúrotthonok, a kultúrtermek megalakításához. A falcainkon levő kultúrotthonok, kultúrtermek, az állami népművelési gondoskodás intézményei; ezek minden faluban megtalálhatók. Ezeknek kellett gondoskodniok életünknek, a szocializmus építésének ebben az időszakában a dolgozók művelődési életérőt, nekik kellett idáig elösegíteniök a fontosabb, az országos érdekű határozatok és a szocializmus építésével kapcsolatos feladatok megvalósítását. A szocializmus építésével s a kultúrforradalom megvalósításával kapcsolatban azonban egyre újabb, bonyolultabb és igényesebb feladatok vetődnek fel, amelyek teljesítése már magasabb típusú népművelési intézményt, jobb munkaszervezést, és tökéletesebb népművelési munkát igényel. Ezeket a feladatokat fogja teljesíteni majd szövetkezeti falcainkon a szövetkezeti klub, amely idővel teljes mértékben átveszi a szövetkezeti falu művelődési életéről való gondoskodást, s általában a népművelési tevékenység irányítását. A CSKP Központi Bizottságának a népművelési munka továbbfejlesztéséről és eszmei hatékonysága elmélyítéséről szóló határozata szerint ahhoz, hogy egy szövetkezeti jaluban létesíthető legyen szövetkezeti klub, a legfontosabb előfeltétel az, hogy a faluban megjelelő népművelési munka folyjék, hogy a művelődési tevékenység már tömegalapokra támaszkodjék, s így aztán a szövetkezeti klub ezen az alapon majd jobban kifejleszthesse a művelődési tevékenységet. A másik előfeltétel az, hogy a szövetkezet anyagilag biztosítsa a klub építésével, karbantartásával és vezetésével kapcsolatos kiadásokat, vagyis hogy a szövetkezet anyagilag erös legyen. A harmadik feltétel pedig az, hogy a falu, illetve szövetkezet dolgozói majd lelkesen vegyenek részt a klub építésével kapcsolatos brigádmunkákon. Végül fontos, hogy a szövetkezeti klub létesítésének gondolatát, tervét letárgyalják a HNB tanácsával, majd a járási és a KNB népművelési szakosztályán, hogy a klub létesítése átgondolt, anyagilag biztosított legyen, hogy így aztán a megvalósítás után, még nagyobb lendülettel folyhasson a népművelési tevékenység a szövetkezeti faluban. (Folytatjuk: A következő számban elemezzük a szövetkezeti klub tevékenységét és jeladatait.) Katicabogár Mélyen tüdőre szívom a tavasz kesernyés, földillatú leheletét, mint szenvedélyes dohányos a megszokott cigaretta füstjét — és csak állok, állok a kapuban. El is felejtem talán, hogy a gyerekek elé indultam. Csak arra eszmélek, mikor kislányom a kezembe kapaszkodva megszólít, túlkiabálva a nyomában siető két öccsét. — Apuka! Nézd, katicabogár! És már tartja is merevre feszített kis mutatóujját, melynek hegyén szárnyát bontogatja egy pici katicabogár. Kislányom arca piros, mint a nyári búzatábla szőke tengerén ringó pipacs, ahogy kíváncsi szemmel vizsgálgatja ő maga is a bogár igyekvő repülni akarását. Közben másik kezével följebb tolja orrocskáján világos keretű szemüvegét... A tavasz varázsa e pillanatban meg-' szűnik. Legalább is én nem érzem úgy a boldog, bizsergető ringás melegét, mint az előbb - s szívemet egy pillanatra megmarkolja valami. Emlékszem, mi szülők nem tudtunk sehogyan sem megbékélni azzal a gondolattal, hogy kislányunknak szemüveget kell viselnie. S bizony fájt az is, amikor a gyerek nap mind nap azzal mérgesítette az öcskösökct, hogy nekik nincs szemüvegük, csak neki van és apukának! — Igen, a kis buta valami nagy kitüntetésnek érezte, hogy neki is szemüvege van, akárcsak nekem . . . apukának. Mikor már elrepült a katicabogár a gyerekek örvendező kiabálása közepette, végigsimítom mindhármuk fejét, majd levéve kislányom szemüvegét, igyekvő buzgalommal törlöm talán a tisztánál is tisztábbra, hogy minden szép és minden fény áthatoljon rajta a kék szemek tükrén keresztül föl, föl a gyerek tudatába. Esténkint is én szoktam kislányom szemüvegét tisztára törülni, hogy ne maradjon az üvegen semmi szenny, ami a látást zavarná. De most különös szeretettel törlők, huhúkolok, törlők . . . — Már tiszta lesz, apuka! — szól végre egy hang, és ez belezökkent újra a tavaszi valóságba. — Igen . .. tiszta — ismétlem éti is fennhangon, és közben magamban arra gondolok, hogy de szép is a tavasz. Szép és biztató. Szép szemüveggel és szemüveg nélkül, szép most mindenhogyan — de különösen azért szép, mert gyermekeink kacagó szája még szebbé teszi számunkra. Előttük az élet, az ígérő nyár, a biztató jövő. S nekünk szülőknek ez megnyugtató . . . NAGY OLIVÉR A szocialista kultúra kongresszusa előtt i. Szópárbaj Partizánskén a közel százötven hallgató java fiatal lány. Fiatalember alig van köztük. Az élénk és tartalmas vitát egy értelemtől sugárzó arcú fiatal elvtársno indítja el. Felpanaszolja, hogy a fiúk hónapok óta mindig ugyanazt az indulót fújják. Miért nincsenek újabb mozgalmi dalok, friss pattogó ütemü indulók. A választ, a magyarázatot a küldöttség egyik tagja — egy korosabb zeneszerző — próbálja megadni. Azzal kezdi, hogy ók, zeneszerzők, nem ludasok a dologban. A zeneszerzők szövetségében egy halom induló fekszik. A baj oka az, hogy olyan szövegeket kapnak, amelyeknek versformája, ritmikája, kevert, és így nem lehet rájuk zenét szerezni. A válasz nem elégítette ki a fiatal elvtársnőt. Bevallom, engem sem. Kérdés kérdést követett, és bizony zeneköltő barátunk egyre jobban a sarokba szorult, próbálta csűrni, csavarni a dolgokat, végül letette a garast: — A versírók a hibásak! — Jó az indulók zenéje? — csattant erre a kérdés. — Hát nem éppen a legjobb! — ismerte be barátunk. — De a hiba ott van, hiába irtunk ki pályázatot, nem kapunk megfelelő szövegeket. Nem akartam közbevágni, hogy Mozartnak a Török indulójához nem kellett szöveg, és Schubert is versek nélkül komponálta meg vérpezsditő katonaindulóit. A mozgalmi dalokhoz természetesen elengedhetetlen a pattogó ütemü, magvas szöveg. Helyben volnánk. Nincsenek jó mozgalmi énekeink, mert rossza a szövegek, de kévés kivétellel gyenge á muzsikájuk is. Van-e orvoslás? Hogyne volna? Fiatal munkásaink énekelni akarnak. Űj indulók, mozgalmi dalok kellenek. Jogos a kívánság. Fiatai költök és muzsikusok fel! Gyürközzetek neki a munkának! II. Deresre húztak Ez Chynoran.yban, egy felsőnyitrái falu művelődési otthonában játszódott le. Csoportunk elvégezte Partizánskén munkáját, és este tíz óra után felkerekedett, hogy a ehynoranyi csoporthoz csatlakozzék. Az ajtóban egy erélyes, tiltakozó hang ütötte meg a fülemet: — Deresre húztak! Valaki a múltat idézi, gondoltam, összehasonlítja a régműit nyomorúságát a jelennel. Kíváncsi lettem a folytatásra. — Tizenöt napig gyalogoltam Prágába — hangzott a panasz. — Nem találtam munkát sehol. Pénzem elfogyott, egy parkban kellett hálnom. Harmadnap meglátott egy rendőr, bevitt az örszobába, és ott alaposan ellátták a ' bajomat. Eddig minden rendben lett volna. A derest emlegető ember azonban váratlan fordulattal hozzáfűzte, hogy azóta ki nem állhatja a cseheket. ma is ellenszenvesek előtte, mert azt az őrszobát, a verést nem felejtheti. Cseh író volt a csoport vezetője, cseh elöadóművésznő a tagja, így hát a szavaknak erös sértő éle volt. Egy falusi azonnal perbe szállt vele, mások is kezdték lehurrogni, de a derest emlegető makacsul mondta tovább a magáét. Végül mégis szóhoz juthatott a delegáció egyik tagja. Csupán két kurta, csattanó mondatot mondott: — Elhisszük, hogy úgy volt. De elmúlt, és örüljünk annak, hogy ez már többé meg nem történhet. Szavaira spontán taps tört ki. A „deresre" húzott próbálta még védeni a maga igazát, ám az egyre erősbödő taps elnyomta hangját, és végül arra késztette, hogy nagy nevetés közepette szinte menekülésszerüen elhagyja a termet. íme, a múlt emberét saját környezete meghátrálásra késztette. Üj emberek, haladó gondolkozású emberek nőttek ébben a faluban is, amely a múltban, alig két évtizeddel ezelőtt, még egyik erős bástyája volt a szlovák néppártnak — 72 papot nevelt soraiból —, és ma példásan építi egységes földmúvesszövétkezetét, nem beszélve arról, hogy kőművesei gyárkémények országszerte becsült építői. EGRI VIKTOR 12