A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-10 / 19. szám

Nézd egy percig a két rajzot, utána takard le az elsőt és próbáld emlékezetből befeketíteni azokat a virágokat, amelyeket az első ábrán látsz. Ha sikerül jó az emlékezöképességed. EGYETLEN SZ. MARSAK HÄROM TALÁLÓS KÉRDÉSE SZOVJETUNI© Üveggömbben vékonyka drót Könnyűszerrel meggyújthatod, Mi az? (QßgfluvwA) FIGYELEM ! ÖSSZERAK 0 Rajzold le háromszoros nagyságban a fenti figurát rajz­lapra, vágd szét a vonalak mentén és ha ügyes vagy, a ka­pott darabokból készíthetsz egy négyzetet. Egy pár és testvérek vagyunk, Egymástól el nem szakadunk. Ebédkor asztal alatt ülünk, Éjjel az ágy lábánál őrködünk. (QdfD) Mindenki csak rúgja, dobja. Szerencse, hogy nincsen csontja. Sorsa azért oly átkozott, Mert felfuvalkodott. (vpwi-imtnj) A ló legelészett a réten, a szúnyog meg a közeli mocsár­ban egy bokor ágán üldögélt. A ló csipegette a füvet és las­san a bokorig ért. A szúnyog kifeszítette a mellét és rágyúj­tott a szúnyog-nótára. De a Tó rá se hederített, még csak a füle hegyét se mozdította meg. Megsértődött a szúnyog. — Hát te engem nem látsz, komám ? — Most már látlak — felelte a ló. A szúnyog minden oldalról jól végignézte a lovat: szem­ügyre vette sörényét, széles hátát, erős patáját és csodál­kozva zümmögött: — Hát te csak jól megnőttél, koma. Ha jól látom még tőlem is nagyobb vagy. — Igazad van, egy cseppet nagyobb vagyok - hagyta rá a 16. — Akkor te erős is lehetsz, ugye? — Vontatom az ekét, jó ne­héz, de nem panaszkodom. — Te a légytől se félsz? — Hogy félnék? Csak legyin­tek egyet a farkammal s már itt sincsenek. — Biztosan a bögöly sem te­rít le. — Hát a bögöllyel már több a bajom, azok végtelenül szem­telenek. A szúnyog újra kidüllesztette a mellét, szétvetette lábát akár valami nagyúr és ringatta ma­gát. — Ugyan komám, mik azok a bögölyök a szúnyogokhoz ké­pest. Ügy látszi knem igen is­mered a fajtánkat. Hiába vagy nagy és erős, mi egy-kettőre legyőznénk. A 16 ránézett a szúnyogra, megcsóválta a farkát és így szólt: — Ne haragudj szúnyogocs­ka, de semennyien nem győz­nétek le engem. — Leterítünk — sipította a szúnyog, hogy majd belesza­kadt. — Dehogyis győztök — fe­lelte szeliden a 16. Sokáig vitatkozott a szúnyog, végül is így Szólt a ló: — Ne csépeljük hiába a szót. Mérjük össze erőnket, hívd a seregedet. — Keljünk hát viadalra — egyezett bele a szúnyog. Ma­gasra röppent és rázendített a szúnyog harci riadóra. Minden felől szúnyogok jöt­tek: a nylrfaligetből, a fenyő­erdőből, a rétről, a mocsárból, a halastóból és az Ingoványból. A rét felett beborították az eget, akár egy sötét felhő. — Itt vagytok valamennyien? — kérdezte a ló. — Itt - felelte a vitatkozó szúnyog. — Ne vesztegesd az időt, add ki a parancsot — szólt a ló. A szúnyog meglengette szár­nyát és szúnyoghangon, telito­rokból kiáltotta: — Harcra fel szúnyog sereg! Előre az ellenségre! A szúnyogok felzúgtak, ellep­ték a kedves lovacskát és belé­döfték hegyes fulánkjaikat. A lovacska erre lefeküdt a földre és forgolódni kezdett a fűben. Addig forgolódott, míg az egész szúnyogsereget el nem tiporta. Csak egyetlen szúnyog maradt életben, kiegyenesítet­te sérült szárnyát és a vitatko­zó szúnyoghoz repült jelentés­re: A harc így és így folyt le. Az ellenséget a földre terítettük. Ha legalább négy katonánk életben marad, akik megfogják a lábát, le is nyújtuk volna a bőrét, hogy teljes legyen a dia­dal. — Nagyszerű! Kitűnő! — lel­kendezett a szúnyog és repült az erdőbe elhencegni a bogár-és féreg világnak: — Nézzétek micsoda hősök vagyunk. Lete­rítettük a lovat is. Nincs a vi­lágnak erősebb lénye, mint a szúnyog. Szűcs Béla fordítása Timimm A LÓ ÉS A SZÚNYOG (Észt mese) le tudod-e rajzolni a fenti figu­rát? Kétszer ugyanazon a vona­lon nem szabad áthaladni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom